Nem létezik egyetlen, homoszexualitást meghatározó gén – Hodász András reflexiója
A napokban látott napvilágot a hír: nem létezik egyetlen „meleggén”, rengeteg génvariáns és a környezet együttes hatására választhat az egyén azonos nemű partnert – állapította meg egy kiterjedt tudományos kutatás. A témában Hodász András angyalföldi plébánost, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanárát kerestük meg, az alábbiakban az ő reflexióját adjuk közre.
Hónapok óta lázban tartják a magyar közvéleményt a homoszexualitáshoz, a melegek társadalmi megítéléséhez kapcsolódó kérdések. A legutóbb a Coca-Cola plakátkampánya kapcsán lángolt fel a vita, felszínre hozva a szokásos témákat: milyen a homoszexualitás erkölcsi megítélése, hogyan alakul ki, és lehet-e változtatni rajta, vagy genetikailag determinált. Bár az Egyház tanítása a kérdés erkölcsiségét illetően régóta világos (a homoszexuális irányultság nem bűn, a cselekedet viszont a Biblia egyértelmű tanítása szerint igen), a tudományos párbeszéd szempontjából lényeges, sok mindent eldöntő mozzanat, hogy valóban létezik-e úgynevezett „meleggén”, ami igazolhatná az egodisztonikus (az egóval nem összhangban levő) érzések veleszületettségét, és így valóban fölöslegessé tenne minden terápiát, amely ezeknek az érzéseknek a megváltoztatására irányul.
Ez utóbbi kérdéshez kapcsolódóan jelent meg nemrég egy átfogó tanulmány a Science tudományos folyóiratban, melyről a BBC online kiadásában számol be. A tanulmányt finn tudósok jegyzik, akik majdnem félmillió ember genomjának elemzését végezték el. Ez a tanulmány lényegében a reintegrációs terápia képviselőinek álláspontját erősíti meg: nem találtak ugyanis egy meghatározott „homoszexuális gént”, és megállapították, hogy ha létezik is genetikai hajlam, nagyrészt a környezeti tényezők tehetők felelőssé az egodisztonikus vágyak kialakulásáért.
A tanulmány megállapítja, hogy a genetikai markerek közül mindössze öt kapcsolható össze szignifikánsan az azonos neműek iránti vonzalommal, de a kutatók szerint még ezek is távol állnak attól, hogy egyértelműen meghatározzák a személy nemi preferenciáit. Tulajdonképpen ezeknek nagyon kis hatásuk van, összességében a résztvevők által megnevezett homoszexuális viselkedés kevesebb mint egy százalékában játszhattak szerepet.
Ez azt jelenti, hogy a nem genetikai alapú tényezők – mint a környezet, a neveltetés, a személyiség – jóval jelentősebbek annak befolyásolásában, hogy az illető milyen szexuális partnert választ, csakúgy, mint a személyiség, a viselkedés és a fizikai jellemzők esetében.
A tudományos kutatás eredménye egyfelől jelentősen befolyásolja a vita menetét, ami eleddig jórészt arra épült, hogy létezik-e homoszexuális gén; másfelől bátorítás lehet azoknak, akik szeretnének változni.
(...)
