Hont: Ne ássátok el Gergőt! Elássa ő magát
(...) Tóta W. Árpád hősszerelmest visszatérően elkapja a hév, s rajongásának újabb és újabb talmi tárgyai elé szórja ékesszólásának igazgyöngyeit. Amennyiben a sors úgy hozza, védelmére is kel szíve választottjának. Most hamisítatlan önkéntes lovagként a tágabb rokonság és a falu népe által kissé csapodárnak tartott Karácsony Gergelyt vette védelmébe.
Mint ismert, a magyar politika megújításának örök ígéretéről első (és sokadik) hallásra némileg kínos hangfelvétel szivárgott ki. Karácsony kritikusan és lesajnálóan beszél a véle szövetséges erők nem egy prominenséről, és megvetéssel nyilatkozik a zuglói szocialistákról, akikkel polgármesterként az elmúlt öt évben közösen vezette Budapest XIV. kerületét. Konkrétan azt mondja, hogyha egy jó szándékú amatőr kerül az élükre, akkor „két perc múlva nem tudja, hol van, és szétlopnak mögüle mindent”. Továbbá azt is megemlíti, hogy ő már nem lehet ott városvezető. „Ha visszamegyek Zuglóba, engem elásnak” – hallható a felvételen, amelyből az is kiderül, hogy az egésznek a kulcsszereplője, a szocialisták helyi erős embere, a körzet országgyűlési képviselője, Tóth Csaba.
Rá, külön is rákérdez a rögzített beszélgetésben egy ismeretlen: „nagyon elmérgesedett ez a Tóth Csaba-viszony?”. A válasz: „mindig is el volt mérgesedve, csak politikailag el volt dugózva”. A következő kivehető kérdés: „az igaz, hogy megfenyegetett a családoddal?”. Felelet: „ne viccelj, hát többször. Ezek nagyon súlyos történetek”.
Az ábrándos Tóta bakfis, aki arról álmodozik, hogy jön majd a főpolgármester-jelölt fehér lovon, és megmenti őt és a várost, mindebből azt szűri le, hogy Karácsony utálja a tolvajokat, a maffiózókat. Egy rendes ember. Márpedig – írja a hű trubadúr – „nagyon kellene már valaki, aki szívből gyűlöli a parkolóórákat meg telefonfülkéket fosztogató helyi hernyókat, alkalomadtán sittre segíti őket, és egyáltalán nem érdekli, hogy az illető bűnöző melyik párt karszalagját viseli rablás közben.”
És ekkor jön a megrázó fordulat. A csalfa Dulcinea rákúrja a szélmalmot szegény Don Quijote-ra. Képébe nevet a szerelmes költőnek, hogy dehogy utálja őket, dehogy gyűlöli, a barátja nekijük!
Tóth Csaba, akit én nagyon óvakodnék hernyónak nevezni, nem vagyok ugyanis fölkészülve az elásatásra, közösségi oldalán a következőket posztolta: „üzenjük politikai ellenfeleinknek, hogy barátságunk, szövetségünk sziklaszilárd, megingathatatlan! Kár próbálkozni! Hajrá Gergő!”. És Gergő büszkén vállalja a viszonyt, a nyílt színen bújik ágyba a dörzsölt pártfogójával. Ekként osztja meg a bejegyzést: „Pontosan ahogy Csaba mondja: az ellenzéki összefogás megingathatatlan”.
(...)
