Úton (Gavallér János verse)
Hányszor hány út pora rakódott
igaztalanul igaz hitemre,
hamis rongyruhát hányszor adott
a sors embernek vélt életemre?
Hány mocskot mosott le az idő,
nadály-ragályként tapadó
testre, vértcsapoló élősködőt,
hányszor tapostam sárba, hiába?
S minden út, visszanézve, kapu,
egy elvarázsolt világ kapuja,
ahol a boldogságom lapult,
vakon bármikor léphettem volna
szezám ajtaján a menybe. De nem.
(...)
....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Gavallér János
Úton
Hányszor hány út pora rakódott
igaztalanul igaz hitemre,
hamis rongyruhát hányszor adott
a sors embernek vélt életemre?
Hány mocskot mosott le az idő,
nadály-ragályként tapadó
testre, vértcsapoló élősködőt,
hányszor tapostam sárba, hiába?
S minden út, visszanézve, kapu,
egy elvarázsolt világ kapuja,
ahol a boldogságom lapult,
vakon bármikor léphettem volna
szezám ajtaján a menybe. De nem.
Tiszta lélekkel, ősi batyummal,
tükörben mosolygó Isten képpel
eltévedtem, eltévedtem végleg.
2019.10.01.
