Tudatunk védelme (21) – KIK VÁLASZTTATHATTAK KORMÁNYT MAGYARORSZÁGNAK? (5.) – Sütő Gábor tanulmánya
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
A politika olyan, mint a számtan,
minden, ami nem teljesen helyes – helytelen.
Gárdonyi Géza
Bevezetés
Tájolás
A vereség legfőbb oka
Az elhallgatott alapvető ok
Egyéb „nem teljesen helyes” lépések
Magyartalanítás
A kommunistázás zsákutcája
Titkos háttérhatalmi döntések miatt nincs béke
A háború nem orosz-ukrán, az áldozatai oroszok és ukránok, s egyre inkább magyarok is!
A jövőre nézve
5. Magyartalanítás
A magyartalanítás (antimagyarizmus), a „Hungaria esse delendam” mellett a betolakodott ómigránsok és nemzetidegenek, szabadkőművesek, magyar tévelygők, s a tiszás különítmény iparkodása nyomán egyre pusztítóbban nyomuló, parancsolóan felszámolandó történelmi tényünk. Sajnos, folyt az előző kormányok alatt is, jelenleg felerősödik. Magyarázatot követel, hogy mindvégig zavartalanul, a mindenkori magyar kormányszervek bűnös, mára a jóvátehetetlenség és a hazaárulás határáig hátrált elnézéséből, kishitűségéből történhetett így.
Külön elemzést igényelne az anyaország szerepének, a magyar‒magyar kapcsolatok politikailag nem kívánatos oktalanul változó értelmezése. Megemlítjük a világ magyarságát 1938 óta összefogó Magyarok Világszövetségének a politikai ellenségként, a civilizálatlanság határát súroló kezelését, elzárkózást az együttműködés elől. Párosul a szomszédos országok magyar szervezeteivel való, zaklatottan módosuló kapcsolatokkal, indokok nélküli elégedetlenkedéssel. Mindez komolyan rontotta az áprilisi választás kormányzati esélyeit.
Értetlenséget szült legnagyobb kötőnknek, Petőfi Sándornak kijáró végtisztesség és méltó ereklye emelésének megmagyarázhatatlan mulasztása. Nem lehet említés nélkül hagyni a Petőfi laktanya indokolatlan, kihívó visszanevezését Mária Teréziára.
Jellemző magyartalanítási folyamat a zsidó párhuzamos állam szerepére törő igazgatási igénnyel fellépő szervek (különösen a TEV) létrehozásának feltétel nélküli támogatása. E témakör döntő fontosságú, mert közéletünk növekvő elzsidósítása a magyartalanítás egyik fő, ha nem a legfőbb, hosszú idő óta alkalmazott módszere.
Vegyük azt a magyarázatot követelő tényt is, hogy a magyar diplomáciai karban, persze kiemelt kulcspozíciókban, miért teljesítettek szolgálatot Habsburg-ivadékok. Hihetetlen, de a Vatikánhoz rendelt magyar nagykövet tíz évig (2015-2025, a szokásos 4-5 év helyett) Habsburg-Lotharingiai Eduárd volt. Versenyez vele Habsburg György, akit 2009-ben az MDF Európai Parlament választási listájának második helyére jelöltek, 1996-ban Horn Gyula utazó nagykövetnek nevezte ki, 2004–2012 között a Magyar Vöröskereszt elnöke volt, majd a paraolimpiai pályázat nagykövete, 2021-től párizsi, 2025-től madridi nagykövet. Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceget az állítólagos honi és nemzetközi „kultúr-diplomáciában” kapcsolatépítő tevékenységéért a Szent Kristóf Érdemkereszttel tüntette ki a Magyar Autóklub. Habsburg Ottó Alapítvány és külön Habsburg Történeti Intézet is létezik. A Habsburgok évszázadok óta folyamatosan magyartalanítást, sőt népirtást végeztek. A Rotschildok által pénzelt Habsburg családot jelenleg is a háttérhatalom első háromszáz családja között tartják számon, de van olyan tanulmány, amely az első tizenhárom között a hatodik helyen említi. Mi lehetett az a nyomós ok, vagy indok, amely elnyomta a fentieket kinevezőkben, s a mindezt jóváhagyókban a magyar nemzetnek a jogosnál is jogosabb történelmi ellenszenvét a Habsburgokkal szemben? Senki ne gondolja, hogy a magyarellenesség a szavazásnál és más fontos esetekben nem játszott és nem fog politikai szerepet játszani.
A magyarellenesség számtalan egyéb módon is tükröződik. A Tisza-különítmény olyan döntéseket latolgat, amelyek tovább csökkentik a máris veszélyesen alacsony szülésszámot, fontolgatják a szívhangrendeletet enyhítését, vagy eltörlését, az abortusztabletták engedélyezését és vény nélküli hozzáférhetővé tételét. Ahogy az Orbán-kormány, a Tisza sem tanúsít elegendő ellenállást a WHO hasonló irányú és végcélú intézkedéseivel szemben.
Nem nélkülözi a magyartalanítást világpolitikánk sem. Ezen belül a közélet művi elukránosítása, az ukrajnai menekültek luxusszintű fogadása, sőt hívogatása, kiterjedt ukrán titkosszolgálati akciók elnézése. E célok koordinálására már tervezték önálló kormányszerv létrehozását is. Külpolitikánk a legutóbbi időkig önfeláldozó és alárendelt módon, éles szóbeli vitáink, sőt a nem-ukrán ukrajnai kormány kifejezett ellenséges magatartása, halállistázása ellenére, érthetetlenül és tévesen, de gyakorlatilag hallgatólagosan a nem-ukrán vezetésű Ukrajna mellett állt. Közvéleményünket is ilyen értelemben próbálták befolyásolni, sőt közéletünket elukránosítani. Sokoldalú segítségünk összességében volt olyan jelentőségű, ha nem jelentősebb, mintha az EU által követelt pénzügyi és katonai segítséget nyújtottuk volna. Belpolitikailag káros, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy e felelőtlenség miatt társadalmunk elukránosítása felzárkózott a kínai, zsidó, német, holland és más nemzetidegen diaszpórák szintjéhez, azaz a kormányváltás óta erősödőben van országunk magyartalanítása.
Súlyosbítja helyzetünket, hogy a felsorolt kérdések többségében, de azokon túl is, a Tisza-különítmény rövid idő alatt is erőn felül teljesített nemcsak a nemzetegység, a nemzeti tudat gyengítésében, a bosszú szellemének erősítésében, hanem az idegen érdekek előtti kapuk minél szélesebbre tárásában, valamint akadályok gördítésében a tisztánlátás elé.
következik:
6. A kommunistázás zsákutcája
