Világfelforgató kísérlet: klímahisztéria
Nyilvánosságra hozták 702 tudós és szakember EURÓPAI ÉGHAJLAT-NYILATKOZATÁT, amelyet az ENSZ-nek küldtek meg.
Az európai klímanyilatkozatot Magyarországról ketten írták alá: Király József vegyészmérnök és Szarka László geofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az akadémikusnak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Professzor úr, Önök tudósok azt írták az ENSZ-nek, hogy a jelenlegi klímapolitika értelmetlen, és súlyosan aláássa a gazdasági rendszert. Kiknek lehet a mögöttes érdeke, hogy a glóbusz gazdasága összeomoljon?
– Az emberiség eddigi életmódján, gazdasági rendszeren jócskán van javítani való, de az ezzel kapcsolatos teendők – ilyen szerintem a helyi gazdaságok szerepének erősítése az öncélú és környezetpusztító globális kereskedelemmel szemben – a klímaváltozástól függetlenek. A hazug klímapolitikai takaró alatt bármi elrejtőzhet, akár világhatalmi törekvés is. Amint a klasszikusnak számító Czelnai akadémikus fogalmazott 2011-ben: a klíma csak a „maszlag" a tömegek számára. A lényeg a világ felforgatása, de legalábbis a valós energiaforrások megszerzése. Épp azok tetszelegnek most világmegmentői szerepben, akik ezt a brutális fogyasztói társadalmat ránk erőltették.
– Önök úgy látják, a klímapolitika hibás modelleken nyugszik. Kik béreltek föl jól képzett embereket – tudósokat – arra, hogy hamis modelleket barkácsoljanak?
– A klímamodellek hibája nem vélemény kérdése, hanem tény. A tudományban a modell és a valóság tartós eltérése esetén a hibás modellt eredményező hipotézist elvetik. Nem így a klímapolitikában, ahol a valóságot igyekeznek a klímamodellhez igazítani. A kőkemény gazdasági és világuralmi érdek a teljes környezettudományt szétzilálta. Ha egyetlen felelőst kell megneveznem, akkor Maurice Strong kanadai üzletember és világszélhámos nevét említem. Ott volt minden egyes mérföldkőnél: 1972-ben elnökölte a stockholmi környezetvédelmi világkonferenciát, majd vezetője lett az ENSZ környezeti programjának. Az ő főszervezésében zajlott a Rio-i csúcs (1992), ő dolgozta ki a Kyotó-i egyezményt (1996). Ugyanakkor ő szervezte meg a környezeti "civil" mozgalmak (az ún. ENGO-k: environmental non-governmental organization) állami támogatásának rendszerét. A „kívülről zöld, belülről vörös" komplexum kiépítésének központi személyisége volt. 2015-ben halt meg, de a rendszer működik, méghozzá egyre fenyegetőbben. A józan emberek – szerte a világon – a világelit, valamint az általa működtetett zöld gépezet harapófogójába kerültek.
– A globális fölmelegedés nem fokozta a természeti katasztrófákat. Hogyan enyhíthetjük ezeket a kivédhetetlen katasztrófákat a jövőben?
– Ha a sarkvidékek fokozottan melegszenek, az egyenlítő és a sarkvidékek között a hőmérsékleti gradiens, azaz a termikus feszültség csökken. Nem logikus tehát a természeti katasztrófák számnövekedéséért a klímaváltozást okolni. Az a fogalom, hogy "természeti katasztrófa" (például földrengés, vulkánkitörés, aszály, szárazság), minden esetben valamilyen Föld-ember kölcsönhatás emberre vonatkozó következményének a megnevezése. A Föld egy dinamikus bolygó. Úgy is mondhatnánk, hogy „veszélyes üzem". Mi pedig oda megyünk, ahová nem kellene, sőt egyre kényelmesebben akarunk élni s a többi. A károk is nagyobbak, mert például több yacht van Floridában, mint régen.
– Önök úgy sejtik, nincs okunk a pánikra és ijesztgetésre. A mögöttes hálózat mit nyer azzal, hogy a társadalmak egy részét ijedelembe löki?
– Sok minden miatt jogos lehet az aggódás, csak éppen a klímaváltozás miatt nem. Nem létezik ugyanis akkora emberi erő, amely a földi éghajlatváltozásokat képes lenne megállítani. Azt se tudjuk, milyen éghajlatot hoz a jövő. E vonatkozásban egyetlen tennivalónk van: az ésszerű alkalmazkodás. A nyugati világban sajnos még a konzervatív elit is elveszítette józanságát. Részben Magyarországon is. Hogy miért folyik a pánikkeltés? Csak találgatni tudok. Még az is lehetséges, hogy a globalizációs erők elérkezettnek látják az időt a „végső" harcra. Ezért inkább Eötvös Loránddal válaszolnék: "...a hitnek és a tagadásnak örökös vitája, a hitnek, amely szebb jövővel kecsegtetve tettekre serkent, a tagadásnak, amely törekvéseinknek céltalanoknak tüntetve elő, kétségbeesésbe hajt": egyidős az emberiséggel. Kitartóan bíznunk kell a jövőben.
– Több CO2 a légkörben kíméli a Földet és a természetet. Van-e teendője az emberiségnek a CO2 körül?
– Fogjuk végre fel, hogy a CO2 koncentrációjának 30%-os növekedése annyit jelent, hogy a légköri CO2-tartalom 0,028 %-ról 0,04 %-ra nőtt. Nulla egész négy század százalékra. A levegő vízpára-tartalma a CO2-koncentráció 25-szöröse (1%). Ha a CO2-koncentráció történetesen a felére (280 pp-ről 140 ppm-re) esett volna, a fotoszintézis észrevehetően akadozna. Ki-ki fogja fel a történteket szerencsének vagy gondviselésnek.
(..
