Érzéketlen érzékenyítők. Tisztelt Olvasó!
Az ember mindig hajlik arra, hogy még annál is izgalmasabbnak és drámaibbnak lássa hétköznapi élete és történelmi kora fejleményeit, mint amilyenek azok valójában. Ennek tudatában is ki kell jelentenem, teljes higgadtsággal és felelősségteljességgel, hogy tényleg óriási a baj, tisztelt Olvasó. Olyan viharos gyorsasággal hal ki a józan ész köz- és magánéletünkből, mint ahogy a hatalmas dinók pusztultak ki egy csapásra jó pár évmillióval ezelőtt. Holott a legsikeresebb és legrendíthetetlenebb fajnak tűntek az összes állat közül.
Persze, láttuk már eddig is, milyen szörnyűséges végkifejletekre képes jutni a politikai korrektségnek szépített emberi ostobaság. Nyomulnak keményen a fékezett elméjű véleménydiktátorok, akik véletlenül sem képesek akár követni, akár szeretni az emberiség sokszínűségét, viszont erős meggyőződésük ennek az ellenkezője. Azt hiszik, hogy a sokszínűségnek ők a legfőbb őrzői és garantálói, éppen annak révén, hogy totális szabadságharcot vívnak az egyedi, önálló vélemények és életérzületek elharapózása ellen. Éppen amiatt, mert határtalan szellemi és mentális korlátoltságuk miatt nem képesek a valóság finom árnyalatainak felismerésére és a különbségek annak rendje és módja szerinti elfogadására, pontosan úgy viselkednek, mint az egyszerűbb ösztönlények. Nem kell megszokott ragadozójuknak a maga teljes valóságában feltűnnie, elég helyette egy színes foltocska, s máris hanyatt-homlok menekülnek. Máskor meg simán ráharapnak a műcsalira, holott annak se íze, se bűze.
S éppen efféle történt most, tisztelt Olvasó, komolynak és értelmesnek hitt emberekkel. Merthogy az ember csak feltételez legalább csekélyke komolyságot és értelmet olyan embereknek, akik egy egész nemzet egész fociszövetségét igazgatják. Csakhogy ilyen hatalmas és tetemes már a baj, tisztelt Olvasó, hogy már az efféle, amúgy magától értetődő feltételezésinkről is le kell mondanunk.
Történt ugyanis – s ilyen vagy olyan irányú tanulságképpen a világ összes számottevő újságja be is számolt róla –, hogy Bernardo Silvát, a Manchester City világhírű labdarúgóját halmazati büntetéssel sújtották amiatt, mert közösségi oldalára kitett két képet. A rend kedvéért én is ideszúrom őket; ezt talán ma még megtehetem anélkül, hogy bajt hoznék saját fejemre, ám, ha ilyen szépen és rohamosan alakulnak a dolgok, mint mostanság, hamar eljöhet az idő, amikor a bűnjel mutogatásáért magunk is bűnsegéddé válhatunk.
Nos, Bernardo Silva, a Manchester City portugál középpályása az egyik csapattársa, a francia Benjamin Mendy fiatalkori fotóját hasonlította még szeptemberben egy népszerű spanyol édesség színesbőrű kisfiút ábrázoló kabalafigurájához. Tettét az angol szövetség rasszizmusnak ítélte, méghozzá olyan súlyosnak, hogy a következő büntetéseket mérte rá:
eltiltás egy bajnoki mérkőzésről;
50 ezer font (kb. 19,5 millió forint) büntetést kell fizetnie az angol szövetségnek;
egy szakember társaságában személyes elbeszélgetésen kell rész vennie.
A szigorú, halmazati büntetéstől az sem tudta eltántorítani a nagy hatalmú angol fociszövetséget, hogy:
a portugál határozottan kijelentette, hogy csupán kedveskedő viccnek szánta, semmiféle gyűlölet nem vezérelte, hiszen jóban van francia csapattársával;
francia csapattársa határozottan állította, hogy nem bántódott meg, hanem poénnak vette
kettejük edzője, Pep Guardiola pedig ugyancsak határozottan azt állította a portugálról, hogy az egyik legjobb ember, akit ismer, tiszta és nyitott elméjű, ráadásul tudja, hogy a csapaton belül a franciával talán a legjobb barátok.
Tisztelt Olvasó! A legutolsó büntetés, vagyis az elbeszélgetés célja természetesen az ún. érzékenyítés. Az angol szövetség egy kiválasztott szakembere el fogja magyarázni a nagymenő focistának, hogy ilyesmivel sosem lehet viccelni. Ugyanis az efféle fajgyűlölet egy ívású a hitlerizmussal, nácizmussal, holokauszttal, emberirtással.
S ez lesz az a pillanat, amikor beteljesedik a borzalom, megtörténik a józan ész és az értelmes emberi lét teljes kificamodása. Sőt, trónfosztása.
Korlátolt hivatalnokok és egyetértő lihegők szabják meg jóérzésű embereknek, hogyan szabad barátkozniuk, viselkedniük egymással. Riasztóan korlátoltak és humortalanok szabják meg az értelmeseknek és humorosoknak, a tiszta és nyílt elméjűeknek, hogy mit szabad mondaniuk és mivel szabad viccelniük. Együgyű gyűlölködők óvják a gyűlölettől a szeretetről, barátságról, emberségről tanúságot tevőket. Tökéletesen érzéketlenek érzékenyítenek érzékenyeket. Elhallgattatják őket, kivonják a forgalomból: a „virágozzék minden virág” szép szólamának árnyékában hadd virágozzék együgyű liberálisaink szellemi, erkölcsi önkényuralma!
Tényleg nagy a baj, tisztelt Olvasó!
