Giubilei: A konzervatívok fő gondja a globalista média
A globalista média a kortárs konzervatívok legnagyobb problémája, az Európai Unió pedig nem nevezhető konzervatívnak Francesco Giubilei olasz professzor szerint, akinek csütörtök este mutatták az európai konzervatív gondolkodás történetéről szóló munkáját az NKE-n.
A gyors változások korát éljük, ami kihívás a konzervativizmus számára, minthogy a konzervativizmus mindig a múltból, a hagyományokból merít a stabilitás érdekében. Eközben a jövő közelebb van, mint bármikor máskor; sokan úgy gondolják, ez nem a konzervativizmus ideje, pedig éppenhogy a konzervatív megközelítés lehet iránytű napjaink problémáinak megoldása felé – mondta köszöntőjében Török Bernát, az NKE Eötvös József Kutatási Központ igazgatója Francesco Giubilei olasz professzor Az európai konzervatív gondolkodás története című, angol nyelvű kötetének bemutatóján, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, csütörtök este.
Török hozzátette: A kortárs mély társadalmi változások, a technikai fejlődés és a mesterséges intelligencia erősödése felveti az ember mivoltának kérdését, az ember és a társadalom természetének kérdését. A konzervativizmus hisz a közösségben, s ez segíthet válaszokat találni.
Giubilei röviden összefoglalta, mi a konzervativizmus: szerinte egy olyan filozófia, ami a francia forradalom idejében született, és máig létezik, alapítója pedig a brit Edmund Burke.
A szerző kifejtette: szerinte reakciós az, aki vissza akar menni a múltba, a konzervatív viszont az, aki nyitott az innovációja; talán a progresszióra nem, de az innovációra igen, ha a társadalom értékei nem változnak meg amiatt.
Konzervatív irányzatok
Giubilei megemlítette, hogy Amerikában fontos irányzatok a tradicionalista konzervativizmus és libertarianizmus; külön kiemelte Robert Nisbet, Russell Kirk, Richard Weaver és Samuel Huntington nevét. A klasszikus liberálisoknál, akiket Amerikában úgyszintén a konzervatívokhoz sorolnak, a személy van a középpontban, a konzervatívoknál viszont a közösség – tette hozzá. A legfontosabb kortárs konzervatív a szerző szerint Roger Scruton, és fontos konzervatív író Thomas Mann is.
Francesco Giubilei megjegyezte: a húszas-harmincas években fontos irányzat volt a konzervatív forradalom elképzelése: mivel az akkori németek teljesen hagyományellenes társadalomban éltek, ezért ezek a konzervatívok forradalom által kívánták restaurálni a hagyományokat; ide tartozott például Ernst Jünger.
Fontos ugyanakkor, hogy a konzervativizmus országról országra változhat, vagy akár vallás szerint is: van katolikus vagy protestáns; angol, német vagy épp francia konzervativizmus. Giubilei kiemelte François-René de Chateaubriand-t, a francia romantika alapító íróját, aki A kereszténység géniusza című munka szerzője is; és ő használta először a konzervatív kifejezést lapjának, a Le Conservateurnek a címében.
Az olasz politikára rátérve Giubilei kifejtette: a legfontosabb olasz jobboldali párt ma Salvini Ligája, amely nem hagyományos, hanem forradalmi konzervatív párt, egyben posztideológiai politikai alakulat. Van ugyanakkor hagyományos konzervatív párt is az olaszoknál, ez a Fratelli d'Italia.
Globalista média
A konzervativizmus több problémával is szembenéz ma – mutatott rá a szerző. Az egyik probléma az, hogy Nyugat-Európában a média teljesen globalista, ami teljesen ellentétes a konzervativizmussal, és így a konzervatívok kiszorulnak a médiából. Aztán a másik probléma, hogy a környezetvédelem teljesen és tipikusan konzervatív ügy (itt Giubilei utalt Roger Scruton Zöld filozófia című, magyarul is megjelent kötetére), de Greta Thunbergék globalista és identitásellenes módon zöldek, nem konzervatív módon. A harmadik probléma, hogy nehéz országokon átívelő hálózatot létrehozni a konzervatívok között. A nyugati egyetemek egy részén már beszélni sem lehet a konzervativizmusról.
(...)
