Fogalmi zavarok
A római jogon alapuló európai jogrendben van, ami állandó. Példának okáért a lopott, rabolt javak sosem válhatnak a tolvaj, rabló tulajdonává, vagy azé, akinek átadja, eladja, ajándékozza. Ugyanúgy, az életellenes bűncselekmények sem évülnek el. Azoké sem, akik háborús helyzetet/ helyzeteket generálnak, mely háborúkban hősi érdemrendeket adományozhatnak akár tömeges emberölésért is. A hősi fokozat helytálló lehet, az alapbűn nem évülhet el. Soha. Még akkor sem, ha ők ússzák meg. Mindig.
Nem számíthatnak az EU költségvetési segélyére azok a tagállamok, amelyek nem hajlandók kivenni részüket a közös feladatokból – öblögeti megfelelni szándékozva Horst Seehofer az új bizottság újramelegített – egyébként már többször odakozmált – kötelező migránskvótájának átnyomását erőltetve. Ő, ha tudja is, eléggé lázas állapotba került ahhoz, hogy ne csak a római, de semmilyen joggal ne törődjön. Másként nem beszélne ekkora marhaságokat.
Nem az EU pénzét kapjuk. (Olyan pénz éppúgy nincs, amint a magyar kormány pénze sem létezik.) Ráadásul nincs itt szó semmilyen költségvetési segélyről. A miénket kapjuk. Azt a pénzt, amit részben elvettek, elraboltak tőlünk, másrészt elszerződtek azzal az indokkal, hogy adjuk csak oda, mert az máshol jobban fog működni. Abból adnak vissza szerződés szerinti filléreket épp azért, hogy legyen mit elvenni és kivinni újra. Ez az oda-vissza pénzügy tehát nem kvótakérdés.
A kvótaügy más. Egyszerre sorolható a gyilkosságok és az öngyilkosságok csoportjába. Gyilkos mindenki, aki az Európába csábítás mellett van. Egyszerre felelős egyének és népek, országok, földrészek sorsának megrontásáért. A kollektív öngyilkosság híve mindenki, aki mohamedán tömegeknek ide való betelepítése mellett kardoskodik. A kvótázók, a kvótahívek összemosni igyekeznek. A jogtalanságnak szándékoznak jogot adni. A törvénytelenül betörteknek befogadást, azzal jogokat adni, mely jogokra ráépülhetnének más jogok, mígnem azon vesszük észre magunkat, hogy már nincs is jogunk visszautasítani a bejönni akaró tömegeket. Ezért lehet csak és kizárólag egyetlen egyben összefogás: a kizsuppolásban. A törvénytelenül betörtek kitakarításában, s rögtön utána a vízen, szárazon, levegőben betaxiztatók, meg az őket finanszírozók személy szerinti felelősségre vonásában. Azután össze lehet és össze is kell fogni a munkaerőgondok megoldásában – ami egyáltalán nem jelentheti azt, hogy analfabéta, késelős, gázolós, robbantós mohamedánokat hívunk be családjaikkal együtt a szociális háló terhére.
Ideje lenne most már a Csörte roppantul tenyérbe mászón mindenki szavába gázoló SZDSZ mintapéldányának is világosan szétszedni összezagyváló igyekezetét, amikor a magyar kormány álláspontját szidja, és kever össze segítségnyújtást törvénytelenségek elismerésével.
A még máig tartó gyarmatosításból, az adott földrész, terület munka- és egyéb kultúrájából adódó nehezebb sorsból, az ott élők beletörődő magatartásából, amit tetéz még a klímaváltozás – egyáltalán nem az adódik, hogy ide kell jönni nivellálni, és el kell venni, ami itt van. Pláne nem az, hogy exponenciálisan emelkedő népességbővüléssel kell mindezt megfejelni. Ellenkezőleg: fel kell kutatni és el kell ítélni azokat, akik csábítanak, bujtogatnak, fizetnek, és csempészvezetőket biztosítanak az átköltözéshez ahelyett, hogy segítenének otthon boldogulni. A határsértés pedig törvénytelen, akármilyen okból, segítséggel és indokkal követte el valaki. Ez az alap: törvénysértők tömegeiről beszélünk, akiknek pont nem jogot kell adni. Példálózik a malacpofa, hogy 250 ezret ráengedtünk Európára, amikor még nem volt kerítés.
Mit csináltunk volna, amikor már idecsábították őket, és megjelentek a határon? Odaküldtük volna Bilike néni bölcsődei dadust, hogy beszélje le őket? Elfogtuk volna mind? Tűzparancsot kellett volna adni, amikor Merkel anyó hívta őket, és mocskolt minket, hogy feltartjuk az ő gyerekeit? Le kellett volna fognunk az összes bécsi rendszámmal idesietőt, akik sugárzó arccal jöttek segíteni az utazásban? Hányféle emberi jogot sértettünk volna, amik már eltemettek volna minket?
Most lehet és kell is az összefogás. Nálunk már van kerítés, amin át-átjutnak elsőlépcsős képzést kapott szegény menekülők. Ezt még álljuk, de kell az összefogás, hogy ne százezres tömegekben ostromoljanak. Malacpofa és az összes többi kvótakótyagista pont az ellenkezőjét állítja. Akkor jó, ha jönnek. Ha sokan jönnek. Mert – gondolom én – abba beleroppanhat a legerősebb kormányzat is.
Akkor pedig ők jönnek. Igen, ők, de csak rövid időre. Mert nem sokra rá a kebelükön melengetett sárkányka következne. Melynek elég rossz az orra (mondhatnánk: elég hálátlan), hogy majd meg tudná különböztetni, ki lopta be őt ide, s ki az, aki nem akarta, hogy jöjjön, itt fejlődjön az őt pénzelő keresztapuk kedvére és örömére.
