Megjelent Bige Szabolcs Csaba új könyve: Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát
A történet a 13–14. században zajlik. A könyv gondolata abból született, hogy a Képes Krónika, leírva Emese álmát, így ír: „álmában isteni látomás jelent meg Turulmadár képében”. Ehhez a mondához fűződik az Árpád-ház férfiágon való kihalásának említése imigyen: „Szent István első magyar király nemzetségének, vérének, törzsökének atyai ágon sarjadt utolsó aranyágacskája meghalt” – mondá Ákos nembéli István, mikor András királyt búcsúztatta 1301 januárjának 14. napján.
Én ezt vitatom! Átböngésztem sok száz oldalt, régi és újabb írásokat, és meggyőződésemé vált, hogy nemcsak voltak „atyai ágon” leszármazottai Árpád nemzetségének, hanem uralkodtak is a maguk teremtette fejedelemségben.
Nos, erről szól a regény.
Bige Szabolcs Csaba
Kiadó: Underground Kiadó – Papír alapú és e-book formában is megjelent.
Megrendelhető: undergroundbolt.hu Betekintő a könyvbe itt olvasható.
***
Ízelítő a könyvből :
Templomos Kostas
1. A budai vár udvarán két dalia csattogtatta a kardját. Csak úgy szikrázott az acél! – Támad! Támad! – kiabálta a harmadik, a vívómester. – Véd! Jól van! Folyt a tusa tovább. Hirtelen azonban egy nőkből álló csoport vonta magára a mester figyelmét, amint a sarok felől közeledtek. A királynő jött udvarhölgyeitől körülvéve. – Látogatók jönnek. Lelkesebben folytassátok a vívást! Nagy csattogást csaptak a kardokkal. – Állj! Tiszteletadás! A küzdőfelek abbahagyták a fegyvercsörgetést és lekapták a sisakjukat. A nők csapata közelebb ért, és a királynő felismerte a fiát. – Felség! – bókolt feléje, s a kísérői utánozták a mozdulatot. – Királynőm! – válaszolt László fejet hajtva. – Látom, új leány van hölgyeid között. A királynő odafordult az említett szőke lányhoz, aki kecsesen bókolt a király felé. – Felség! – dadogta, és bájosan elpirult. László megtudta, hogy franciaföldről került ide, Eliabel a neve, Marestin de Santon márki leánya, és távoli rokona magának a királynőnek, Anjou Izabellának. A tusa folytatódott, de László figyelme elkalandozott, egyik hibát a másik után vétette, csak Eliabel szőke fürtjei, s tengerkék szeme járt a gondolataiban. Ellenfele ki is használta a lehetőségeket, és csak úgy csattantak a bevitt ütések László vértjén, sisakján. – Elég! – kiáltotta vívómester. – Mára elég! A küzdőfelek visszavonultak, és levetve a páncélzatot ki-ki ment a szállására. – Albi fiam, jól vívsz, de jegyezd meg, hogy a király testét nem illetheted se fegyverrel, se mással! – dicsérte, s dorgálta tanítványát Pietro, a vívómester. – Bocsánat, uram! Kegyelem szegény fejemnek! – Ne siránkozz! A büntetést úgyis megkapod. Sisakban és nehéz vértben kiállsz velem a falakon kívül! A legény elsápadt. Tudta, hogy ez egyenlő a kivégzéssel. Nem volt sem Budán, sem a környéken olyan vitéz, aki össze merné mérni fegyverit Pietro mesterrel. Ezalatt László szobája ablakánál állva a most megismert lányra gondolt. Hiába terült el szeme előtt a Duna partja, a szemközti oldal mozgalmas lankája, csak a lányt látta. „Mint az érett kalász a haja, s mint a tengerszem szeme tükre” – motyogta magában. Megrázta magát, hogy szabaduljon a varázslattól – mert ez csak varázslat lehet! – Hívjad ide Albit. Most! – kiáltott a szolga után. – Akármit csinál, hagyja és jöjjön! A szolgagyerek elrohant. – Pietro mester! Hol van Albi? László herceg, vagy no, a király hívatja! Most, most! Jöjjön gyorsan Albi! Duhaj kedvében van a király! – Megyek, küldöm! – indult a szállásra a mester. – A büntető tusa elmarad – dünnyögte halkan. László türelmetlenül várta Albi érkezését, akit az erdélyi vajda ajánlott a király szolgálatába. Ő lett a harci tusák, vívások állandó társa, esti ivászatok és más férfias szórakozások szervezője és állandó résztvevője.
A Templomos Kostas c. teljes fejezet itt tölthető le.
