Több évszázados német szokást kezdtek ki a németországi bevándorlók
Ráadásul a kereszténységhez köthető hagyományról van szó, bár ezúttal nem a vallási szimbólumok okozzák a hisztériát.
Németországban (illetve német nyelvterületen, a Brit-szigeten, Skandináviában és Közép-Kelet-Európában) létezik egy olyan szokás, hogy – főleg a gyermekek – beöltöznek a háromkirályoknak, és így énekelve adományokat gyűjtenek karácsony után vízkeresztig, vagy kifejezetten vízkeresztkor. Hasonló szokás létezik az Egyesült Államokban is, ám az az ünnepek előtt, vagy karácsony napján tartandó, míg itt kifejezetten az a lényeg, hogy a háromkirályoknak öltözve, egy csillagot maguk előtt víve vonulnak az éneklők (éppen ezért a szokás német neve Sternsinger).
Közismert tény, hogy a háromkirályok, avagy napkeleti bölcsek egyike színes bőrű volt – igen, a szerecsenkirály volt az.
(...)
Egy fehér ember arcának feketére festése egészen mást jelent a korábbi rabszolgatartó, és a 20. század közepéig a feketéket szegregáló Amerikában, mint Európában, ahol a 20. század elejéig egzotikumnak számított a fekete bőr. Ennek ellenére az önjelölt jogvédő liberálisok Európában – öngyarmatosító módon – egyre több amerikai ügyet vesznek át, és így a blackfacinget is próbálják globálisan rasszista szokásnak beállítani.
Ennek a folyamatnak egy újabb jele, hogy a németországi színes bőrűek egyesülete (Initiative Schwarze Menschen in Deutschland: a Németországi Fekete Emberek Intézete) nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a gyerekek arcát feketére festik az adománygyűjtő kórusokban. Véleményük szerint ez sértő a feketékre nézve.
Tény, hogy a 20. és 21. századi bevándorlásnak köszönhetően ma már sok fekete él Németországban (hiszen saját egyesületük is van, mint látjuk), de talán nem várható el, hogy az összes ilyen kórusban egy fekete gyerek játssza el a szerecsenkirályt. Sőt, az talán még kevésbé róható fel ennek a szokásnak, hogy mondjuk a 17-18. században nem importáltak feketéket a különböző bajor falvak azért, hogy legyen szerecsenkirály is a kórusban.
(...)
/A szerk. megjegyzése: Kerülendő a "köszönhető", "köszönhetően" kifejezés olyankor, amikor valójában bosszankodnivalónk van. Miért volna köszönetünk a bevándorlásban amiatt, mert sok fekete van Németországban...? Jobb lett volna így: ... a 20. és 21. századi bevándorlás miatt ma már... stb.)
