VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„Évről évre egy kicsivel több, szebb és teljesebb, ami a csángó kultúrából elénk tárul” – Petrás Már

Aki ellátogat erre a rendezvényre, az közel engedheti magához a csángó kultúrát, egy középkori, vagy annál is régebbi kultúra talán utolsó rezdüléseivel érintkezhet. Ezt óriási dolognak tartom” – mondja Petrás Mária, aki évről évre fellép és kiállít a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány szervezésében megvalósuló Csángó Bálon. A Prima Primissima és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikussal beszélgettünk.

„Általában szakrális témájú domborműveket, szobrokat készítek. A diplomamunkám 1995-ben, valamint az 1997-es mesterdiplomám is szakrális témájú volt: Krisztus a kereszten. Engem ez a téma érdekel, ezt tartottam érdemesnek arra, hogy formába öntsem – mondja Petrás Mária, hozzátéve, mindig abból a világból inspirálódik, amelybe született. A Muzsikás együttessel is gyakran fellépő népdalénekes Csángóföldön, Diószénben született, majd Klézsén nevelkedett. Mint mondja, ennek a világnak az esszenciáját a hitben, az Istenhez való ragaszkodásban, a Mária-kultuszban látja. „Abban, hogy a csángó ember hogyan tudta ezt lefordítani magának, hogyan tudta beépíteni az életébe, hogyan tudott felkészülni egy ünnepre, mennyire tudott átváltozni egy ünnep alkalmával. Ezt csodáltam, ezt tartottam e világ esszenciájának. Ezt próbálom bemutatni a munkáimban” – tette hozzá Petrás Mária.

Petrás Mária a kerámiák mellett az üveggel is kísérletezik, üvegplasztikával is foglalkozik. A Pesti Vigadó Makovecz-termében látható kiállításon szerepelnek most üvegből készült alkotásai, de mint mondja, elképzelhető, hogy a Csángó bálra is visz belőlük. Az üvegre a különböző szentek alakjainak mintázásakor, formázásakor talált rá a keramikus: „eszembe jutott, hogy Krisztusét valamilyen más anyagból kellene megvalósítani: egy olyan letisztult anyagból, mint amilyen az üveg is.

(...)

Arra a kérdésre, mit tart a Csángó Bál legfőbb hozadékának, azt feleli, nem tudna megnevezni csak egy dolgot. „Az, hogy van egy rendezvény a világ egyik legszebb fővárosában, ahol egy elveszőben lévő kis nép és annak művészete kerül a középpontba, óriási dolog”, mondja, és azt is hozzáteszi, hogy tíz-tizenöt éve karolták fel igazán a csángók ügyét, sokkal komolyabban veszik, mint azelőtt. Petrás Mária szerint aki ellátogat erre a rendezvényre, az közel engedheti magához a csángó kultúrát, egy középkori, vagy annál is régebbi kultúra talán utolsó rezdüléseivel érintkezhet. „Ezt óriási dolognak tartom. Igazi csángókkal találkozhatnak, illetve olyanokkal, akik őket képviselik. Ha valaki figyeli ezeket a rendezvényeket, észreveheti, hogy évről évre egy kicsivel több, szebb és teljesebb, ami a csángó kultúrából elénk tárul.”

„Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek a