Szedi áldozatait az angliai gyermekprostitúció
Nem, kedves olvasó, most elsősorban nem arra a több tízezer gyermekre gondolok, akiket ma is prostitúcióra kényszerítenek angliai muszlim bandák. Nemrégiben a Brit Munkáspárt felfüggesztette Trevor Phillipset, az Egyenlőség és Emberi Jogi Komisszió jól ismert és közkedvelt volt vezetőjét. Mondhatná magában az ember, íme, a szocialista multikulturalista forradalom felfalja saját gyermekeit, de itt nem teljesen erről van szó. Trevor Phillips azon rendkívül kevés baloldali, emberi jogi és fajegyenlőségi szervezetekben tevékenykedő értelmiségiek közé tartozik, akiket ugyan kerülő úton és hosszas mérlegelés után, de végül is fel kell ismernünk a józan ész hangjai között, és ennek megfelelően megadni neki a kellő figyelmet. Tony Blair volt miniszterelnök tanácsadói végtelenül elszámították magukat, amikor azt hitték, a bevándorló hátterű fekete baloldali aktivista jelölésével egy újabb szervilis kiszolgálót vásárolnak maguknak. Ez nem így történt. Nagyon korán feltűnt az érintetteknek, hogy a nyitott határokat, korlátlan bevándorlást és minden archaikus kulturális identitást kritikátlanul éltető munkáspárti memorandumok valahogy nem érkeznek meg. A szocialisták öngólja viszont csak akkor szólt igazán nagyot, amikor az etnikai és társadalmi egyenlőség dőre őreként kinevezett Phillips kijelentette, hogy szerinte a multikulturalitás ideológiájával alvajáróként etnikai katasztrófába sétálnak a nyugati társadalmak,sőt ezekben a kérdésekben kifejezetten lázadó nézeteket kezdett az ő kimért, intelligens módján hirdetni. Különösen nagy rizikónak vélte a muszlim közösség egyre mélyülő integrációs deficitjét, a soraikban futótűzként terjedő vallási radikalizációt, kiemelve az észak-angliai pakisztáni bandák angol gyermekek ellen elkövetett csoportos gaztetteit. Azt is szóvá tette, hogy a brit muszlimok többsége nem visel pipacsot (a mi márciusi kokárdánk megfelelője) a háborúkban odaveszett brit katonákra megemlékező nemzeti ünnep alkalmából (Remembrance Day). Azt is képes volt megtenni, hogy említést tett arról a felmérésről, amely kimutatta, hogy a brit muszlimok negyede egyetértést mutatott a Charlie Hebdo francia lap szerkesztőségében elkövetett mészárlás tetteseinek motívumaival. Emellett az általa vezetett szervezetnek kellett volna kivizsgálnia a Munkáspárt soraiban dúló veszett antiszemitizmust is. Többek szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban, és a párt a baloldali aktivista néhány, több éve elhangzott kijelentését leporolva, iszlamofóbia vádjával felfüggesztette Phillips tagságát. (...) A muszlim közösség körül védőfalként zárultak össze a baloldali bürokrácia sorai. Ezt az orwelli állapotot már a baloldali sajtó is kezdte nehezményezni, egyiküknek pedig sikerült kiszivárogtatnia a vizsgálat részeredményét, miszerint egyetlen év alatt 18 700 kiskorú áldozatot azonosítottak be. Nem, kedves olvasó, itt nem írtunk el két nullát, és ez a szám csupán egy évre vonatkozik. A volt áldozatok és a velük foglalkozó szervezetek szerint is ez csupán a jéghegy csúcsa, a szexrabszolgasorsba kényszerített kiskorúak többsége ugyanis fél, vagy nem tud eljutni panaszával a gyakran amúgy is közömbös hatóságokhoz. Sajid Javid belügyminiszter nagy port kavart távozása után hölgy utóda, Priti Patel is érdeklődni kezdett a gyermekprostitúcióval kapcsolatos riport tartalmáról, de tőle is megtagadták saját belügyminisztériumi beosztottjai a betekintést. Őt, mint a többieket is, azzal a kifogással utasították el, hogy a riport tartalmának ismerete nem szolgálná a közérdeket. Innen kezdve aztán ugyancsak megszaporodtak a panaszok a mindenható hivatalnokok részéről Patellal szemben, megvádolták nyomásgyakorlással, durvasággal, hatalommal való visszaéléssel, olyannyira, hogy ha Boris Johnson nem áll ki mellette, talán le kell mondania belügyminiszteri posztjáról. A riportot pedig máig senki sem látta, láthatta, ugyanis a Tony Blair munkáspárti volt miniszterelnök által beprotezsált baloldali hivatalnokok érdekei szorosan összefonódnak a diverzitás és multikulturalitás megkérdőjelezhetetlen dogmáival. A szemük sem rebben a ma is Anglia-szerte mindenki szeme láttára leplezetlenül tomboló, gyermekekkel való de facto rabszolga-kereskedelem miatt, mert olyan tények, amelyek nincsenek összhangban az ő abszolút igazságként kezelt társadalmi utópiájukkal, nem is kezelhetők tényekként. (...)
