BARÁTOK (Deli Mihály Odú-sorozatából)
BARÁTOK
Elé ment és megölelte
Belékarolt, elindultak
Sokáig egy szót sem szóltak
Mindent tudtak egymásról és
önmagukról / némaságuk
imáját vitték hátukon
Utoljára találkoztak
Már nem érdekelte őket
sem egy túlvilági kert, sem
a vak-fekete üresség
Egymással szemben leültek
Egymáson keresztül körbe-
néztek / majd emlékeiket
hátrahagyva bólintottak
Az egyik valami fehér
foltot kapirgált nadrágján
de mindketten mosolyogtak
Beszélgetni sem akartak
Inkább együtt lenni kicsit
Magukban ülni egymáshoz
közel / szakadt-kopott csendben
közös falnak támaszkodni
Merre tovább? – így az egyik
Megérkeztünk – szól a másik
(haiku esszencia)
Aki megérett
Életét fölzabálta
Éhségét várja

Igor Filippov: Öreg barátok
(a kép forrása: itt)