Forgatókönyv. Tisztelt Olvasó!

Hol volt, hol nem lesz, létezik egy forgatókönyv. Az idősíkok zavara, mondhatni, tökéletes, tisztelt Olvasó.

A történet pedig igaz, bárki meggyőződhet róla itt.

Igaz, angol nyelven készült, réges-rég, még 2010-ben. Készítette a Rockefeller Alapítvány és a Global Business Network (GBN). Ez utóbbi a szcenárióépítési módszer (forgatókönyvírás) nagy tudója.

Nincs is ezzel semmi baj, hiszen a nagy vállalkozások fontos döntéseiket ilyen forgatókönyvek segítségével tudják meghozni. Azon viszont ugyancsak elcsodálkozhatunk, hogy a szóban forgó kiadvány (Szcenáriók a technológia és a nemzetközi fejlemények jövőjéről) olyan, később meg is történt eseményeket ír le múlt időben, amelyeknek bizony az elszenvedői voltunk/vagyunk.

Ezek szerint pedig a munka megrendelője igencsak alaposan átgondolta a felkínált szcenáriókat, s láss csodát, némelyeket meg is valósította. Igaz, a pandémiát már 2012-re jósolták, s az áldozatokat nem az idősekre, hanem a fiatalokra számították, de attól a részletek még félelmetesen hasonlítanak a jelen valóságra. Érdemes tehát a 18. oldaltól tanulmányozni az egy évtizede készült forgatókönyvet.

„ (…) 2012-ben végül kitört a világjárvány (pandémia), amellyel évek óta számoltak. A 2009-es H1N1-től eltérően, ez az új influenzatörzs – mely vadlibáktól származik – rendkívül virulens és halálos volt. Még a világjárványra legjobban felkészült országokat is megrendítette, amikor a vírus szétterjedt a világ minden táján, megfertőzve a világ népességének közel 20%-át, és 8 millió áldozatot követelve mindössze hét hónap alatt. Az áldozatok többsége egészséges fiatal felnőtt. A járvány halálos hatással volt a gazdasági életre is: leállt mind az emberek, mind az áruk nemzetközi mozgása, meggyengítve olyan iparágakat, mint például a turizmus és a globális ellátási láncok. Még helyi szinten is, az általában nyüzsgő üzletek és irodaépületek hónapokig üresen álltak, alkalmazottak és vevők, ügyfelek nélkül.

A járvány futótűzként borította el a bolygót (…), s még a fejlett országokban is hatalmas feladatot jelentett a pandémia megfékezése. (…) Néhány ország jól vizsgázott – különösen Kína. A kínai kormány gyorsan bevezette a kötelező karantént minden polgár számára, azonnal és szinte hermetikusan lezárta határait, megmentve milliók életét, és megállítva a vírus terjedését jóval korábban, mint bármely más ország, ezzel lehetővé téve a pandemia utáni gyorsabb talpra állást.

(…)

A világjárvány idején szerte a világon szigorú szabályok és korlátozások léptek érvénybe, a kötelező maszkviseléstől a testhőmérséklet ellenőrzéséig, pl. a közösségi terek, a vasútállomások és bevásárlóközpontok bejáratánál. Még a világjárvány lecsengése után is fennmaradt, sőt fokozódott ez a tekintélyelvű ellenőrzés és felügyelet a polgárok és tevékenységük fölött.

(…)

Eleinte egy jobban ellenőrzött világ fogalmát széleskörűen elfogadták és jóváhagyták. Az állampolgárok önként feladták szuverenitásuk és magánéletük egy részét, cserébe a nagyobb biztonságért és stabilitásért. A vezetők nagyobb mozgásteret kaptak, hogy olyan rendszert vezessenek be, amelyet a legmegfelelőbbnek tartottak. A fejlett országokban ennek a fokozott felügyeletnek számos formája volt: pl. biometrikus személyazonosító mindenki számára, és szigorúbb szabályozások a nemzeti érdekek szempontjából kulcsfontosságú iparágakat illetően.

(…)”

A cél pedig nemes: filantrópia, a javak igazságos elosztása, környezetünk megmentése stb. Az oda vezető út és eszközök pedig áldozatokat kívánnak. Nagy áldozatokat, tisztelt Olvasó.