Vukics Ferenc: Térdeljen le a turulozó áruló!
A Mandineren írta az egyik (alább „megnevezett”) hozzászóló: „A turul a Horthy-korszak óta önkényuralmi jelkép, tehát jogosan váltja ki a második világháború és a holokauszt áldozatainak rosszallását.”
Tisztelt „Pszeudo Goldstein" Úr!
Gondolom, már kész a beadványa, mert a nácikat olyan alaposan megregulázó Robert Jackson amerikai főügyész nyolc alkalommal csak tanúként hívta a magyar kormányzót Nürnbergbe. A volt kormányzó ellen még a Rákosi-korszak idején sem indult eljárás. Demokráciában állítólag független bíróság kell ahhoz, hogy valakiről megállapítsák a bűnösségét. Horthyt még a „nem független” bíróságok sem marasztalták el. Csakis Truman, Churchill, VI. György, Ernest Bevin, Frank Roberts, Sztálin, Rákosi, Gyöngyösi János, C. A. Macartney, Monigan őrnagy, Doman főhadnagy „náci összeesküvése” miatt történhetett meg ez a skandalum. De szerencsére döntögetik már a „bűnösök” szobrait nyugaton... Reménykednek ebben itt is...
A nyolcvanas évek elején abban a dél-zalai kis faluban, ahol a gyermekkoromat töltöttem, „valakik” ellopták a Turul-szobor karmai közül a szablyát. Erre a KISZ helyi alapszervezetéhez (nem elírás!) tartozó fiatalok baltákkal elállták a településre vezető utat, és senkit sem engedtek a gyógynövény felvásárlóba. Egy hét múlva elcsattant pár pofon a kettővel arrébbi szomszéd faluban, és a szablya (ismeretlen körülmények között) visszakerült a helyére.
Tisztelt Uram!
Véleményem szerint Horthy nem volt hazánk kiemelkedő nagysága (egy közepes képességű politikai vezető volt), de fasisztának és nácinak nevezni egy embert, aki politikailag az egész családjával a liberális-konzervatívok táborához tartozott, baromság. Az emberek ösztönei szerencsére még jól működnek. Tudja, abban a faluban még a „kommunista ifjak” is tudták, hogy melyik nagyapjuk, nagybácsijuk neve szerepel azon az emlékművön. Nem voltak gyökértelenek a földön, ahol éltek... mint egyesek.
Aki Turul szobrot akar dönteni, az a föld népét akarja meggyalázni... és el is kell majd viselnie annak eredményét, amikor ez a mindent tűrő és mindent lenyelő nép egyszer mégis azt mondja: ELÉG!
Azon meg gondolkodjon el, hogy Rákosiék miért nem kívántak mártírt faragni a több mint két évtizeden keresztül nemzeti szimbólumnak számító kormányzóból! Talán azért nem, mert ennek a szegény, szenvedő népnek eddig csak olyan gyenge, áruló vezető réteg, értelmiség jutott, hogy ez a közepes képességekkel rendelkező ember volt az utolsó, akiről népdalokat szerezhetett. Az írástudók árulása ez... Itt az ideje, hogy mindannyian letérdeljenek a Vérmezőn, és mint privilegizált majmok, bocsánatot kérjenek azoktól, akiknek minden javukat köszönhetik.
