Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Tort ül az újbalos intolerancia

 

Miközben a szobordöntő haladárság hétről hétre új brosúrát ad ki, meggyőződései pedig ellentmondásosak, addig sorra vadásztatnak le a forradalom gyermekei is. Megbocsátás sehol, tort ül az intoleráns kérlelhetetlenség. Pedig aki ma szobrot dönt, az holnap lehet, hogy maga puffan az aszfalton.

 

Nagyvonalúság és megbocsátás – két dolog, amit nem ismer a megvilágosodott, woke progresszió, az újbalos haladás. Pedig amilyen tempóban változik a saját meggyőződése, lehet, hogy szüksége lenne rá.

Kiváló cikkeket lehet például arról olvasni, hogy a történelmi személyiségek, amelyeknek a szobrait ledöntik, úgymond érthetően voltak-e rabszolgatulajdonosok, rasszisták és gyarmatosítók (vagy akármi mások), és figyelembe veendő-e a történelmi kontextus, vagy sem. 

 

Rasszizmus-viták megbocsátás nélkül

 

(...)

 

És mi van a baloldalon nagyra értékelt árnyaltsággal? Annak belátásával például, hogy Jefferson kapásból tönkrement volna, ha felszabadítja a rabszolgáit, rabszolgái pedig földönfutók lettek volna, mivel akkoriban Virginiában már tilos volt írni-olvasni tanítani a rabszolgákat, és a felszabadított feketéknek el kellett hagyniuk a tagállamot? Voltak persze, akik illegális módon tanították rabszolgáikat, például Robert E. Lee tábornok, de vajon elvárható-e ilyen kockázat bevállalása a büntetőjogi szankciók mellett? 

 

(...) 

 

Az új-szélbalos woke progresszió persze szerint nem, annak ugyanis legfőbb és egyetlen mércéje – legalábbis jelen pillanatban – a rasszizmus/rabszolgatartás/kolonializmus.

 

Bocsánat, van még egy mércéje: ha mindenben egyetértesz vele, maradhatsz, ha nem, akkor szevasz. Eme ideológia szövetségkötési stratégiája hasonlít Rákosiéra: aki nincs velünk, ellenünk van.

 

Gender-inkvizíció

 

És nem csak a szobordöntögetések terén, hanem a feminizmus-gender-LMBTQ-stb-vonalon is így van ez. Douglas Murray Madness of Crowds; Gender, Race, and Identity című könyvében, mely a faj, gender és identitás körüli, kortárs radikálbalos agymenésekről szól, rámutat, hogy a modern technológia nem felejt, nem enged minket felejteni, és ezt a woke-progresszió ki is használja olyan, digitális kövezéseket rendezve, amit angolul „public shamingnek” hívnak. 

Amikor 2018 februárjában csatlakozott a New York Times csapatához egy 44 éves tech-újságíró, Quinn Norton, a radikálbalos progresszív aktivisták azonnal feltúrták a twitter-fiókját, és

2013-ig visszamenőleg találtak egy-két „helytelen” kifejezést, mint „fag” vagy épp „nigger”. Az lényegtelen volt, hogy egyébként utóbbit egy szabadszájú vitában Obamát támogatva említette Norton, a netaktivisták levadászták őt, a New York Times pedig megszüntette el sem kezdődött munkaviszonyát, megijedve a haladár inkvizíciótól, ami rasszistának és homofóbnak titulálta.

Még egyszer: Quinn Norton IT-újságíró, tehát nem politikai-kulturális kérdésekről írt volna; és amúgy Obamát támogatta. 

 

2018-ban az MSNBC egyik riporterét, Joy Reidet tetemre hívták, mivel kiderült, hogy egy évtizeddel korábban nem támogatta a melegházasságot. És még számtalan ilyen példát fel lehetne hozni.

 

A progresszív vadászkülönítményt tehát nem érdekli, hogy egy nekik nem tetsző megnyilvánulás milyen kontextusban hangzott el, az sem, hogy magán- vagy közbeszélgetés közben (hisz szerintük a magánszféra egy neoliberális-kapitalista, burzsoá csalás), és persze az sem, hogy mikor. Ha kiderül, hogy 1980-ban nem álltál ki a fekete transznők mellett, mész a levesbe, hisz

nem számít a történelmi kontextus, és „tudhattad volna”, valamint valószínűleg elvárható lett volna, hogy belásd, nincs igazad. 

 

Először a második hullámos feminizmust kellett támogatni, majd a melegjogokat. Ha feministaként azt gondoltad, a meleg férfiak is elnyomó férfiak, már lemaradtál el brosúrával, és megkaptad, hogy maradi reakciós vagy. Aztán jött a következő hullámos feminizmus, ami szerint a részben az előző hullám által kiharcolt szabad szex az elnyomó kapitalizmus patriarcha csele, és ha te az előző hullámmal értettél egyet, maradi reakciós lettél. Szabad szex? Ugyan már! Hamis tudatod van, kihasználnak a heteró pasik és a rendszer! Világosodj meg! Aztán jöttek a transzneműek. Az egykor ünnepelt, rákban elhunyt meleg teológus, Birtalan Balázs, aki lelkesen védelmezte a homoszexualitást, de leírta, hogy amúgy a transzneműség szerinte tényleg pszichológiai betegség, ma vállalhatatlan fasiszta lenne. Akárcsak a „TERF”-ek, a „transzgyűlölő radikális feministák”, akik amúgy gyakran nem is radikálisok, hanem hétköznapi mérsékelt balos liberálisok, mint J. K. Rowling. 

 

Vajon Quinn Nortonnak, Joy Reidnek és Rowlingnak úgymond tudnia kellett volna, hogy mi a „helyes” álláspont?

 

Haladó ellentmondások

 

Az ember csak kapkodja a fejét, hogy akkor most az identitás és a személyiség teljesen társadalmi konstrukció vagy mégsem –Douglas Murray szavajárásával élve –, mi a hardver és mi a szoftver a tudományos materalizmus legújabb tudományos eredményei szerint. 

 

Az egyik pillanatban az a haladó álláspont, hogy nem a bőrszín alapján kell megítélni az embereket, hanem egyénileg, ezzel meghaladva a bőrszín alapján való csoportelnyomást (Martin Luther King). Majd kicsit később Martin Luther King tudatlan fasisztává válik, és mind az elnyomottakat, mint az elnyomókat az addig elátkozott csoporttulajdonságok alapján kell megítélni: bőrszín alapján. 

 

(...)

 

Az újbalos haladárok, akik szobrokat döntögetnek, feltúrják mások twitterüzeneteit és saját morális meggyőződésüket visszavetítik a múltba, miközben az még saját korukban is csak partikuláris, nem épp konszenzusos meggyőződés, Murray szerint egy „gigantikus modern tévedés” hibájába esnek: azt gondolják, hogy ők jobban cselekedtek volna a történelmi személyiségek helyében, mivel tudják, mi történt később. Azonban „az emberek a történelemben nem voltak – és nincsenek – eme luxus birtokában. A maguk idejében, a maguk helyén hoztak jó és rossz döntéseket.” 

 

Márpedig „a múltra némi megbocsátással tekinteni az első lépés afelé, hogy viszonzásul majd nekünk is megbocsássanak”. 

 

Az előző századokban a keresztény hagyomány erőteljesen hangsúlyozta a személyes megbocsátás fontosságát, akár napi szinten, „hetvenszer hétszer”. 

 

Mára azonban mindenek feljegyzésének és az újbaloldal haladó intoleranciájának köszönhetően a megbocsátás szinte lehetetlenné vált. Persze az is emberi gyengeség, hogy gyakran nem tudunk megbocsátani. De az újbalos haladó forradalmi erők megbocsátásra való képtelensége nem emberi gyengeségből vagy mentális nehézségből fakad, hanem ideológiai oka van.

 

Ez az ideológiai ok pedig a történelemmel és végső soron az emberrel szembeni türelmetlenség és kérlelhetetlenség. A tolerancia hirdetői ugyanis hisznek az ember megjavíthatóságában, majd mikor szembesülnek ennek ellenkezőjével, csalódottak és mizantrópok lesznek.

 

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu