Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Küzdelem a jelentésért

 

A német alkotmány diszkrimináció elleni klauzulája egyebek között tiltja a rasszalapú megkülönböztetést. A Zöldek két vezető politikusa szerint a megfogalmazás helytelen, hiszen a rasszizmus logikáját veszi át: azt sugallja, hogy léteznek rasszok, miközben azok valójában csak társadalmi konstrukciók. Ezért a ’faji alapú’ megkülönböztetés helyett a ’rasszista megkülönböztetés’ tilalmát iktatnák az alkotmányba, mondván ez nem sugallja, hogy valóban léteznek rasszok.

Német rasszizmusviták – Metazin.

 

„Polgártársak, attól kell tartanunk, hogy a forradalom, mint Saturnus, sorra felfalja valamennyi gyermekét, és despotizmust eredményez, annak minden velejáró szerencsétlenségével!” - mondotta Pierre Victurnien Vergniaud, a Gironde nevű mérsékelt köztársasági párt vezetője 1793 tavaszán. Szegény Vergniaud, akit ugyancsak kivégeztek, valószínűleg nem volt tudatában prófétikus mondata történelmi jelentőségének.

 

Nem tudhatta, hogy az „igazi" forradalmárok szemében a forradalmi eszme soha nem teljesedhet be, amíg meg nem valósul annak totális uralma. Ezért aztán a forradalomnak soha nincs vége, mindig valami korrekcióra szorul, a tökéletes szabadságnak mindig valami az útjában áll. S így áll elő valami egészen abszurd folyamat, az önjáró és önmagát felemésztő forradalom, amelynek az a lényege, hogy egy megálmodott eszme totális uralmát célul tűzve, az elvi kérlelhetetlenség mámorában mindig befejezetlennek érzi magát, mi több, erkölcsi felsőbbrendűségének tudatában a diktatúrát egyenesen szükséges eszköznek tartja. Jöhet a valóságos és virtuális guillotine. A forradalom felfalja saját gyermekeit, hogy eljusson a „tiszta” elvi képlethez, az eszme uralmához. S így születik meg valami egészen abszurd és szürreális jelenség, amikor a világ forradalmi átváltoztatásért folyatott küzdelem szereplői már valójában nem az emberek lesznek, hanem az embereket megrészegítő forradalom eszméje maga.

 

Mióta a forradalmiság eszméje a kommunizmus után fokozatosan az egyén felszabadítására tette a hangsúlyt a kapitalizmus megdöntése, avagy rendszerszintű kritikája helyett, s mióta a világ nagy kapitalistái lettek az egyén felszabadításának zászlóvivői (ah, minő fordulat!), a forradalom befejezhetetlenségének a tényét jól nyomon követhetjük a politikai korrektség ideájának a fejlődéstörténetén. A politikai korrektség ideája nem más, mint a forradalmi vízióban elképzelt szabad egyén nyelvi megteremtésének az eszköze azzal a céllal, hogy az öröklött nyelviségben tükröződő kulturális hagyomány vélt nyomása alól az egyént felszabadítsa. Ezt úgy akarja elérni, hogy egy adott szó és az általa jelzett dolog közötti hagyományos kapcsolatot felszámolja, kimutatván, hogy a szavak jelentése voltaképpen csak önkényes történeti-kulturális konstrukció eredménye. A szavak hagyományos jelentése valójában nem a valóságot ragadja meg. A szavak valójában csak a szavakat megalkotó kultúráról szólnak, de nem magukról a dolgokról. Például, ha azt mondom, hogy nő és férfi, akkor ez csak egy patriarchális világképet fejez ki, mert valójában nincs olyan, hogy férfi és nő. Ha azt mondom, hogy rassz, akkor valójában nem a valóságot ragadom meg, hanem a rasszizmus szókészletét használom. Mert valójában nincs olyan, hogy rassz.

 

Előre látható, hogy a forradalmi politikai korrektség nyelvi fegyverének folytonos korrekciója soha nem fog befejeződni, s mindig lesznek újabb szavak, amelyekre immár úgy kell tekinteni, mint az egyén szabadságát megnyomorító nyelvi konstrukcióra. A forradalom a „tiszta” eszme totális uralmának igényével mindig felfalja gyermekeit, mígnem eljut a teljes abszurditásig.

 

Az abszurditás érzetének kialakulása pedig a szavak totális jelentésvesztésének a következménye. Az a jelenség, amikor a dolgok és a hozzájuk rendelt szavak hagyományos kapcsolata összeomlik. Ezzel elvész a dolgok szavakban megfogalmazott jelentése. Semmi sem az, ami a hagyományban még megnevezhető volt. Azt mondod, család, és üresen nézel magad elé. Az meg mi? Azt mondod, nemzet, és üresen nézel magad elé. Az meg mi? Azt mondod, Isten, és üresen nézel magad elé. Az meg mi? Azt mondod, lét, és üresen nézel magad elé. Az meg mi? Azt mondod, ég és föld, és üresen nézel magad elé. Az meg mi? Azt mondod rendeltetés, és üresen nézel magad elé. Az meg mi?

 

Nem nehéz átlátni, hogy ez a forradalmi ámokfutás a zsidó-görög-keresztyén fogalmiságban megalkotott univerzumot bontja le egy soha nem igazolt szabadságeszme totális uralmának megvalósítása érdekében.

 

Ebben a helyzetben a zsidó-görög-keresztyén nyelvi hagyomány, amely még képes volt fogalmi világegészet alkotni, soha nem látott kihívás és küzdelem elé néz.

 

Küzdelem a jelentésért. Nem babra megy a játék.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu