Őszintén az Index-ügyről
A mostani történéseknek a szememben két vetülete van. Az első az emberi aspektus: természetes, hogy megfogalmazódik egyfajta szolidaritás-érzés olyan kollégákkal szemben, akik úgy érzik, műhely, alkotó közösség nélkül maradnak, akik elhagyják a lapot, ami nekik fontos volt. Bízom benne, hogy egyéni életükben nem történik helyrehozhatatlan kár, hogy hamar megtalálják a helyüket.
A másik vetület azonban holisztikus, az örök küzdelem aspektusa, amely messze túlmutat pártpolitikai csatározásokon (valójában sokkal, de sokkal többről szól) és amelyből ez a lap jócskán kivette részét.
Keresztény-konzervatív emberként ne várja tőlem senki, hogy könnyeket hullajtsak egy sokat ártó újságért.
Az Index.hu-nál talán egyetlen sajtótermék sem tett többet az egyházak lejáratásáért, a keresztény értékek kifigurázásáért, a nemzeti érzés nevetségessé tételéért, a konzervatív szimbólumok sárba tiprásáért. Kevesen népszerűsítették nagyobb elánnal a nihilizmust, a szabadosságot, a normanélküliség normává emelését, devianciák társadalmi elfogadását. Ne legyünk naivak: objektivitásról náluk szó sem volt.
(...)
