Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Járvány vagy eltervezett akció?

2020/07/28

 

„A jövőben csak egy választási lehetősége lesz az úgynevezett civilizált világnak: egyfelől a bolsevizmus, másfelől a hármas tagozódás. És aki nem látja be, hogy a jövőben csupán e két dolog közül választhatunk, az semmit sem ért az események menetéből.”

 

(Rudolf Steiner, GA 199, 1920. aug. 7-i előadás)

 

 

 

 

 

Azok, akik foglalkoztak antropozófiával vagy Goethe Faustjával, lelkileg jól előkészültek a jelenlegi eseményekre. Antropozófiai tanulmányaink hosszú évei alatt mindig arról olvastunk, írtunk és beszéltünk, hogy a modern, „fausti” ember csak akkor jut tovább a tudati lélek fejlődésében, ha szembesül a Gonosszal, és azon is fáradozik, hogy átlássa a Gonosz működését, s így váljon érettebbé. Korunk szociális és szellemi betegségét eddig csak egyes jelenségekben érzékelhettük. Most azonban olyan erővel mutatkozott meg ez a betegség, ami eddig teljesen elképzelhetetlen volt számunkra. Most szervezetünk legkisebb sejtjeiig menően megtapasztalhattuk, hogyan hívják a Gonosz ábrázatát: Hazugságnak! Ez a hazugságvírus többé-kevésbé minden nemzetet érintett, s rövid idő alatt a feje tetejére állította mindennapi életünk ritmusát és szokásait.

 

Súlyos bűnözőket engednek ki a börtönből a „fertőzésveszély” miatt, börtönbe zárnak olyan embereket, akik a törvényekre és az alapjogokra hivatkoznak, állig felfegyverzett rendőrök kergetik el azokat, akik bevásárlás után leülnek pár percre pihenni egy padra (ez néhány hete velem is megtörtént), nem szabad egymáshoz túl közel menniük, akik szeretik egymást, az embereknek maszkkal kell eltakarniuk az arcukat, ha vásárolni mennek vagy a tömegközlekedést használják (ez korábban csak a bankrablók privilégiuma volt) stb. Kötelező oltások fenyegetnek bennünket – az emberi test sérthetetlenségéről szóló törvény ellenére, speciális alkalmazásokkal (ún. tracking), elektronikus úton követik nyomon a fertőzötteket, utazási korlátozásokat vezetnek be, a szomszédok egymást kémlelik és rágalmazzák…, és hosszasan folytathatnánk még a sort. A hazugságok ellepik a statisztikákat, a kórházak intenzív osztályai üresek, és az orvosok és ápolók részmunkaidőben dolgoznak, hogy ellássák a „több millió beteget”, az egész „objektív” tudomány felmorzsolódik a vírusdogmáktól, a legméltatlanabb módon különítik el embereket az idősotthonokban, akik aztán depressziósak lesznek az elszigeteltségtől stb., stb.

 

Mi a szellemi alapja annak, amit jelenleg az elszigetelődésben, a szabadság hiányában, a kontrollban, a félelemben, a hazugságban és az emberi individualitás elleni támadásban megmutatkozik? A mostani események egyik „forgatókönyvét” sok évtizeddel ezelőtt írták: George Orwell 1984 című regényéről van szó.

 

Megítélésem szerint napjainkban a bolsevizmus, illetve a maoizmus újabb hullámát éljük át. Aki ismeri Mao módszereit, annak most valódi aha-élménye lehet: ellentétet szítanak öregek és fiatalok között (klímaviták), az emberek egymást ellenőrzik és jelentik fel (Müller berlini polgármester és más politikusok is erre szólítottak fel a maszkviselési kötelezettség kapcsán), az az eljárás, ahogyan az úgynevezett fertőzötteket veszélyes elemmé nyilvánítják és elzárják, vagy ahogy a jelenlegi állami narratíva bírálóit a pszichiátriára utalják be, és törlik a videóikat. Ugyanezt éltük át a bolsevizmus alatt, csak más álarcban. Aki akaratlanul is érintkezésbe került az állam valamelyik ellenségével, azt veszélyes elemnek vagy bűnösnek nyilvánították és bezárták, noha nem követett el semmit. Ehhez hasonlóan ma karanténba kerül, akinek pozitív lett a tesztje, noha ő sem beteg. Hiszen ő is kapcsolatba került az úgynevezett vírussal, az állam ellenségével…

 

Az egész orvostudományt a feje tetejére állították ezzel a hazugsággal: egy (nem létező) vírust tesztelnek. Ha ez a nagyon kétséges és bizonytalan teszt pozitív, akkor az embert betegnek nyilvánítják, noha egyáltalán nem beteg. És hogy a statisztika is stimmeljen, minden elhunytat a koronavírusban elhunytnak nyilvánítanak, és a kórházakat anyagilag is jutalmazzák, ha azt állapítják meg, hogy az elhunyt koronavírusban halt meg – titoktartási kötelezettség mellett! Elismert és neves kutatókat tesznek nevetségessé, hiszen egyetlen dogma lehet érvényben. Egyfajta biztonsági ketrecet húznak az emberek fölé, akiknek csak az alapvető szükségleteiket szabad kielégíteniük. A kultúrát és a szórakozást bizonytalan időre beszüntették, a személyes találkozásokat lehetetlenné tették.

 

Az elembertelenítési kísérleteknek ez a módja ma kézzelfoghatóan áll a szemünk előtt: mint az a három majom, aki nem lát, nem hall, nem beszél.

(…)

 

Érdekes, hogy ez a korona-hazugság egy világszerte tevékenykedő, WHO elnevezésű bűnszervezet [az ENSZ Egészségügyi Világszervezete] révén terjedt el, amelynek etióp főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz a kommunista államfő, Mengistu idején korrupt egészségügyi miniszterként tevékenykedett Etiópiában, s amely szervezetnek két olyan ember a fő szponzora, akik „oltáspárti emberbarátoknak” nevezik magukat, s akiknek sok ezer gyermekélet szárad a lelkén a fejlődő országokban, a járványos gyermekbénulás, agyhártyagyulladás és malária elleni, illetve sterilizációs oltásaik révén: Bill és Melinda Gates. Közben ők határozzák meg a politikai döntéseket, és ha tudjuk, hogy a WHO mellett olyan nagy újságok, mint a Der Spiegel, a Die Zeit és mások, a berlini Robert Koch Intézet és annak „prófétája”, Drosten professzor is (akinek alkalmatlansága már az úgynevezett sertésinfluenza idején is bebizonyosodott) rendszeresen kaptak tőlük pénzeket, akkor tudjuk, honnan fúj a szél, s mire megy ki a játék. Eme önjelölt világgyógyítónak, aki szakmáját tekintve eredetileg programozó, valójában az a célja, hogy embereket programozzon be, vagyis chipet ültessen beléjük, s ezzel újabb milliárdokat keressen. Gates szellemtudományos értelemben Mammon isten szolgája, „az akadályok istenéé, aki az előrehaladó (michaeli) áramlatnak pusztító és gátló tényezőket állít az útjába. Másrészt e Mammon istenségben egészen konkrét képződmények létrehozóját látjuk, olyan képződményekét, amelyek éppen a fertőző betegségek formájában hatnak rombolóan az emberi életre.” (Rudolf Steiner, GA 93a, 1905. nov. 3.)

 

Személy szerint én azt is ennek a lénynek a számlájára írom, aki igen szoros kapcsolatban van a megbetegítő erőkkel, hogy olyan betegségeket talál ki a maga javára, amelyek nem is léteznek, csak hogy félelmet keltsen, s így még inkább irányítani tudja az embereket.

 

Rudolf Steiner egyszer egy fiatal orvostanhallgató kérdésére, hogy miről lehet felismerni egy ördögöt, azt felelte: az ördögöt elsőre sosem lehet felismerni, mert mindig angyali alakban érkezik.

 

Ma át kell látnunk ezeken a ferdítéseken és hazugságokon, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy valós gondolataink legyenek.

 

Ezt a feladatot Rudolf Steiner az első világháború elején közölte egyik belső tanítványával, Adelheid Petersennel.

 

Steiner arról beszélt neki, hogy a jövőben minden hagyományos dolog csődöt mond, és egy olyan időszak következik, amikor minden szokványos máz és minden lepel lehullik, és a gonosznak szemmel láthatóvá kell válnia. „Az emberiség a fejlődésének egy olyan szakaszába lépett, amikor a hazugságnak és a gonosznak láthatóvá kell válnia. Minden itt van már: a gonoszság, a kegyetlenség, a hazugság, a pusztulás – mindez jelen van, de még leplezett formában. Ám ennek nyilvánvalóvá kell válnia, leplezetlenül kell megmutatkoznia. (…) Bizonyos dolgok ezentúl akadálytalanul fognak megnyilvánulni. (…) Az emberiségnek a Hazugsággal kell majd küzdelmet folytatnia – az Ősgonosszal.”[1]

 

Napjainkban brutális vehemenciával kerülnek napvilágra az életünk teljes militarizálására és átprogramozására utaló tények. S mivel a betegségtől és a haláltól való félelem az ember legősibb félelmei közé tartozik, ezért kezdtek bele ezek az erők éppen itt a maguk hazug és pusztító munkájába, pontosabban: ezért próbáltak itt belekezdeni. Ezeknek a pusztító erőknek olyan emberekre van szükségük, olyan embereket használnak belépési kapuként (angolul „gates”), akik aztán nekünk nyújtják be a számlát (angolul „bill”) aljas tevékenységükért.

 

Három támadással kell szembenéznünk a modern nyugati világban:

 

1.  a testiségből kiindulva felingerelt szexuális ösztönökkel és azok pornográf perverzióival, amelyeknek már a gyerekek is ki vannak téve (erről lásd Norbert Glas Sexualismus – Eine Zeitkrankheit und ihre Überwindung [Szexualizmus – korunk betegsége, s annak legyőzése] című könyvét, Perseus Kiadó);

 

2.  ártalmas gyógyszerekkel, amelyeket pusztán önző üzleti okokból fejlesztenek ki és hoznak kereskedelmi forgalomba, miközben „az ártalmat hasznosnak, a beteget egészségesnek nevezik”[2];

 

3.  és egy olyan technikával, amely tévútra került, s amely már nem az embert szolgálja, hanem irányítani és kontrollálni akarja őt.

 

Mára mindhárom jóslat valóra vált!

 

Ami most történik a világban, az jól mutatja: ha a Földön egykor létrehozott intézményeket nem újítjuk meg folyamatosan, korszerű szellemi tartalmakkal, akkor ezek az intézmények degenerálódnak, és az ellentétükbe fordulnak át: a demokráciából diktatúra lesz, amely a magánélet minden területét a hatalmába keríti.

 

Végezetül még egy dolgot figyelembe kell vennünk: a szellem elleni harcot, vagyis a tudatunk, az Énünk ellen folytatott küzdelmet. Ez bizony már nagyon régóta zajlik, s most csak felfakadt a fekély, és szemmel látható ténnyé vált.

 

Ez ügyben nem csupán azok a lények az „illetékesek”, akiket a szellemtudomány „klasszikus” ellenerőinek elnevezésével Lucifernek és Ahrimánnak nevezünk, hanem azok is, akik e kettő „fokozódása” révén keletkeznek, akiket aszurikus vagy „szóráti” erőknek nevezhetünk (az öncélú, pusztító érzékiség erőinek), s akikkel a jövőben egyre több dolgunk lesz. Ezek a lények a fizikai testen túl a tudatunk és az Énünk fejlődését akarják lehetetlenné tenni. Ennek elérésére az egyik lehetőségük az olyan anyagok bevitele, amelyek annyira sűrűvé, tömörré teszik a testet, hogy lehetetlenné válik a kapcsolat a szellem és a lélek erőivel. „Akkoriban [869-ben] a szellemet törölték el. A lelket egy gyógyszerrel fogják kiiktatni. Egy „egészséges szemléletből” kiindulva találni fognak egy oltóanyagot, amellyel úgy megdolgozzák a szervezetet, lehetőleg még a gyermekkor elején, lehetőleg rögtön a születés után, hogy ez az emberi test ne juthasson arra a gondolatra: lélek és szellem is létezik.”[3]

 

Ezek az oltási tervek persze humánus álarcot viselnek, ám betegséget és halált hoznak, ahogyan azt a tömeges oltásoknál láthattuk, különösen az első világháború után a katonáknál, az úgynevezett spanyolnátha esetében.

 

A mai és jövőbeli oltásokkal az a helyzet, hogy többek között olyan nano-részecskéket fecskendeznek be, amelyek belülről roncsolják a sejteket, s ezt aztán vírusfertőzésnek minősítik. Erre vírusölő szereket használnak, mint pl. a Tamiflu (ahogy az úgynevezett sertésinfluenza esetében), amely minden sejtünkben elpusztít egy létfontosságú enzimet (Sialidase), vérsűrűsödéshez és oxigénhiányhoz vezet, s így lassan megfojtja a sejteket.

 

Pillanatnyilag egyre inkább ritkul a hazugság-köd, és az emberek remélhetőleg észreveszik ezeket a manipulációkat. Minden országban ébredeznek az emberek, és küzdenek a szabadságukért. (…) Lassan felmérhetjük, milyen beláthatatlan károkat okozott ez a hazugság a szociális életben és a gazdaságban, és ha azt is figyelembe vesszük, hány emberi kapcsolatot, vállalkozást és munkahelyet tett tönkre a „járvány”, akkor azt is felismerhetjük, hogy a „gyógyszer” pusztítóbb volt, mint maga a „betegség”. Vajon ki akarta így? Egy világszerte tevékenykedő, Mammon istenség által inspirált, törvények felett álló bűnszervezet, a WHO, amely minden bizonyíték nélkül hirdette ki ezt az állítólagos járványt.

 

A barátaim gyakran megkérdeznek, hogy mit lehet vagy mit kell tenni ebben a helyzetben? Még elég zavaros minden. Ám antropozófusként tudjuk, hogy az egyéni tettek mellett a belső szellemi életnek is hatása van, és hogy szellemi téren nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ezért mondandómat Rudolf Steiner bátorító szavaival szeretném zárni, melyeket ebben a drámai időszakban mindnyájan jól megszívlelhetünk:

 

„Rendkívül komoly próbatételek várnak ránk ebben az időszakban, ezzel egyre inkább tisztában kell lennünk. Most minden gonosz és minden jó sokszor egészen megrázó módon kerül napvilágra.

 

Aki most meditálni tud, az erőteljes hatással van a történésekre (erőteljesen befolyásolja az eseményeket).

 

Csak nagyon keveseknek van lehetőségük arra, hogy megértsék, miről is van szó, nem is beszélve arról az erőről, amellyel be tudjuk tölteni az előttünk álló feladatot. Annál fontosabb, hogy azon kevesek, akik valóban képesek megérteni a történéseket, most minden erejükkel, legnagyobb komolysággal és legteljesebb koncentrációval, sőt: a lelkük mélyéről mozgósítható minden mágikus (akarati) erejükkel azon dolgozzanak és feláldozzák magukat azért, hogy az emberiség ne veszítse el teljesen a Szent Szellemet, akinek az emberiség jövőbeli fejlődését kell irányítania.

 

Még soha nem voltunk ily közvetlenül a szakadék szélére állítva, mint napjainkban.”[4]

 

Ui.:

 

A válságok nehéz időszakok, amikor a régi és megszokott dolgoknak össze kell omlaniuk, hogy előkészítsék az újat. Az az érzésem, hogy a háború, melyet az egész emberiség ellen terveztek el, csak az összefüggések valódi megismerésével fordulhat jóra, ha olyan új eszmékre is nyitottak vagyunk, mint a hármas tagozódás, s hajlandóak vagyunk lemondani életünk megszokott luxuselemeiről, mint például az olcsó, környezetre káros társasutazások, vagy bizonyos árucikkek fogyasztása. A jövőben biztosan késznek kell lennünk anyagi és intellektuális áldozatokat hozni, hogy az Új létrejöhessen.

 

Egy dolgot mindenesetre elért az úgynevezett koronaválság alatti jó tanács, hogy gyakrabban mossunk kezet: érzékenyebbé váltunk embertársaink és a környezetünk iránt.

 

A kezekből ugyanis másként sugároznak ki a környezetbe a szellemi erők, mint más szerveinkből. Kezeink gyógyító erői ezzel függenek össze. Az olyan emberek, akik ritkán vagy nem szívesen mosnak kezet, lelkileg „vastagbőrűek” (Rudolf Steiner). A kezek vízzel való érintkezése így érzékenyebbé teszi az embert a világgal szemben. „Bátran elmondhatjuk, hogy bizonyos helyeken az emberek gyakrabban mosnak kezet. Vizsgálják csak meg, milyen a kapcsolat az emberek között, mennyire máshogyan viszonyul barát a baráthoz, ismerős az ismerőshöz azokon a vidékeken, ahol gyakrabban mosnak kezet, mint ott, ahol az emberek mintegy falat emelnek maguk köré azzal, hogy csak ritkábban mossák meg a kezüket.”[5]

 

Úgy vélem, ezzel nem voltak tisztában azok, akik ezt a korona-ügyet kitalálták és irányítják, máskülönben a szájkosár mellett biztos, hogy az egyujjas kesztyűt is kötelezővé tették volna.

 

 

Dr. med. Olaf Koob (Berlin)

 

Fordította: Korcsog Balázs

 

 

A cikk eredeti címe és megjelenési helye: „Pandemie oder Plandemie?”. Der Europäer, 2020. június, 13–15. o.

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu