Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Egy pap a Momentum gyékényén, nyílt levél Hodász Andrásnak

 

Ötgyermekes, katolikus édesapaként kell a számítógép elé ülnöm és nyílt levelet írni önnek, aki akár a gyermekem is lehetne. Sokszor láttam, hallgattam előadásait, gondolatait, s örömmel tapasztaltam, hogy hit és erkölcs dolgában milyen magas szinten és érzékenységgel tudja a fiatalok nyelvére fordítani azt a kétezer éves tudást, amelyet magáévá tett teológiai tanulmányai során. Gyermekeimmel, családommal is szívesen osztom meg ezeket belső listánkon, s látom, hogy influenszerként is kiválóan megállja a helyét a posztmodern kor digitális világában.

Azonban kérem, engedjen meg néhány észrevételt tőlem, végzett teológustól, keresztény, demokrata közéleti nagycsaládos embertől azok után, hogy ön átesett a politikai „coming out”-ján a Momentum legutóbbi tüntetésén, ahol mondhatni egy gyékényen árult velük egy kis demokráciát.

Együtt velük a „Szabad sajtó, szabad ország” molinója mögött, a párt zászlója alatt. Ha egyszerűen kell fogalmazni, akkor ez nem volt egy ideális odaállás. Ön nem magánember azóta, amióta pappá szentelték, ön „pap mindörökké Melkizedek rendje szerint”, és mindezen ősi gyökerekből fakadóan Jézus Krisztus örök főpapságának felszenteltje, ilyetén módon a zsidó–keresztény hagyomány lelki, szellemi és tanításbeli örökségét bízták önre, amikor a szentelő püspök kézrátétellel és a krizma megkenésével útra bocsátotta. (Jómagam is jelen voltam ezen az eseményen, hiszen feleségem unokaöccsét is önnel együtt szentelték fel.)

Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy ön nem „magánember”, már szentelése óta nem tud magánemberként sehova menni, mert nagybetűs Tanítvány, felszentelt pap, akinek tűzön-vízen át, akár élete kockáztatásával, a falig elmenve kell képviselnie az evangéliumi tanítást, és ahol romlást lát, ott bele kell állnia az imádságba és/vagy harcba, hogy annak fényét, tisztaságát megóvja.

Ön, más egyházakkal ellentétben, abban a szerencsés (lehet, hogy az ön szemszögéből szerencsétlen) helyzetben van, hogy a mindenkori pápák, az ön szinte közvetlen főnökei (hiszen az ön püspökének mint főnöknek a főnöke a mindenkori Szentatya) igyekeznek iránymutatásokat megfogalmazni folyamatosan változó világunk égető kérdéseire. Ezeket, amennyire időm engedi, jómagam is olvasom, és igyekszem iránytűként alkalmazni.

Biztos ön is tájékozódik a vatikáni írások között, mégis engedje meg, hogy a politikai életben való részvétellel kapcsolatban egy tizenhét éves dokumentumra hívjam fel a figyelmét. (Írásom egyes részeiben egy, a témában megjelent publikációmból merítek.) A Hittani Kongregáció 2003-ban, Szent II. János Pál pápa megerősítésével, Joseph Ratzinger bíboros prefektus és Tarcisio Bertone érsek, későbbi vatikáni államtitkár aláírásával hozta meg a Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben című útmutatását. Azért ezek az „arcok” nem semmi „csávók” így az elmúlt ötven év távlatából is nézve, tudásuk, elmélyült ismeretük, történelmi tapasztalatuk a diktatúrákról és ennek nyomán például a valóban elvesző sajtószabadságról azt kell hogy mondjam – ha nem haragszik meg érte –, messze meghaladják az önét. Ennek a dokumentumnak az ismerete véleményem szerint alapvető a politikai pályára lépő vagy akár a politikai életben tájékozódni akaró, magát katolikus értelmiséginek tartó hívő ember számára, legyen felszentelt pap vagy laikus. Az útmutatás mindenekelőtt eloszlatja azt a már-már a katolikus értelmiség által is osztott téveszmét, amely szerint a katolikus – vagy tágabban a hívő ember – nem politizál, sőt világos választ ad arra a kérdésre, hogy hol is van a helye a politikában.

„A világi hívők mindenkor »keresztény lelkiismerettel« és az azzal megegyező értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az evilági rendet keresztény módon átitassák” – fogalmaz a dokumentum.

 

(...)

 

Ha rózsafüzérének ötvenöt bogát segítségül hívja a baloldali tulajdonú, hátterű, szellemiségű nagyobb, kisebb, még kisebb baloldali, kormánykritikus médiumok felsorolására, nem lesz elég. Ameddig leírhatjuk, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, na, addig van.

Az Index.hu ügyében is tájékozódhatna, lehetőleg ne csak az Indexről. A média üzlet. Független média nincs, ahogy semleges politikus sincs. Aki fizet, annak húzzák a nótáját. Akinek fontos az Index, az álljon mögé. Ötletem is van. Cégszerűen például az Altus vagy tehetős magánemberként Soros György. Ki fogja vissza őket? Így működik a szabad – de nem független – sajtó világa. A kérdés inkább az, hogy hol milyen színvonalon húzzák a muzsikát, igyekeznek lehetőleg tisztán játszani, vagy csak felelőtlenül bazseválnak.

 

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu