A LÉLEK NYOMÁBAN (hatodik rész)

(Részlet Varga Domokos György: Isten logikája – Az Élet logikája című könyvéből)

Negyedik lélekszint: NEM ÉN

Tekintsük az élővilág negyedik – s egyben legmagasabb – szintű lelki minőségének azt az adottságot, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a segítségével képesek vagyunk kikerülni ÉN-ünk fennhatósága alól.

Jegyezzük meg: minden lelki szint mint lehetőség egyszerre jelen van (egyszerre van jelen) minden élő emberben, de nem egyforma és nem állandó mértékben és arányban.

Vegyük észre:

megszületésünkkor az éltető erő a legmeghatározóbb (az életünket leginkább befolyásoló) lelki szintünk;
öntudatra ébredésünkig az ösztönös ÉN játssza a főszerepet;
ezt követően ösztönös és tudatos ÉN-ünk folyamatosan vetélkedik a főszerepért, minden emberi egyednél más-más eredménnyel s következménnyel;
s végezetül eljuthatunk a NEM ÉN állapotába is, de különböző életkorokban és különböző mértékben. Van, akinek csak pillanatokra adatik meg (amikor tudatos ÉN-je jó értelemben megfeledkezik – megfeledkezhet – magáról); s van, akinek (öntudatra ébredése után) csaknem egy életre szólóan.

Értsük meg: a NEM ÉN állapotában eltűnik az ÉN kitüntetett, központi szerepe. Az ÉN-zés (ÖN-zés, önös ÉN) felolvad a világmindenségben. A NEM ÉN állapotában a minket ért veszteség vagy tragédia ellenére is képesek vagyunk arra gondolni, hogy ettől még a világ szemernyivel sem lett rosszabb: ugyanúgy (továbbra is) ott honol benne a szépség, jóság, szeretet. Habár ott honol benne minden lehetséges rossz is, de ez sem feledtetheti soha (ez sem teheti semmissé) a kétségtelen jót. Ha csodálattal tölt el az Élet csodája, a NEM ÉN lelki szintjén a saját halálunkat is a csoda csodálatos részeként foghatjuk fel.

Fogadjuk el: tartozhatnak különböző lelki szintekhez hasonló lelki állapotok. Az ösztönös ÉN és a NEM ÉN szintjén egyaránt átélhetjük azt a könnyed lebegést, amelynek akkor lehetünk részesei, amikor úgy segíthetünk másokon (úgy adhatunk a magunk anyagi, lelki, szellemi javaiból másoknak), hogy ezt természetesnek tekintjük (érezzük), s nem várunk érte semmiféle ellenszolgáltatást: sem a kedvezményezettől, sem a szűkebb-tágabb közösségünktől, sem általában az „Élet”-től, de még az Élő Istentől sem.

Fogadjuk el: a NEM ÉN lelki szintjének csak azt a lelki minőségünket tekintjük, amelynek kialakulásához szellemünk (tudatos tudatunk) munkálkodása is célirányosan hozzájárul. Teljes belső szentháromságunk együttesen ismeri fel a NEM ÉN létállapot anyagi világon túli természetét, így és ezért tudatosulhatnak bennünk természetfeletti értékei, szépségei, igazságai.

Kitérő:

Két NEM ÉN született egy városkában

(...)

A teljes írás itt, ill. a Búvópatak 2020. augusztusi számában olvasható.