VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Koponya és Csontok társasága

Először is tisztázzunk egy általam alapvetőnek tartott tételt: aki úgy gondolja, hogy a szabadkőművességgel nem kell vagy nem érdemes foglalkozniuk a társadalomtudományoknak – nemcsak a történettudománynak, hanem a politológiának és a szociológiának sem –, az egyszerűen nem akarja megismerni a valóságot, vagy érdeke fűződik ahhoz, hogy ne segítse elő a valóság ezen szeletének megismerését. Amikor a balliberális tudósok kézzel-lábbal kapálóznak az ellen, hogy a szabadkőművesség nyilvánvalóan fontos történelmi szerepével kapcsolatban bármilyen tárgyilagos vita és eszmecsere induljon el, lényegében véve az általuk eddig művelt társadalomtudomány bástyáit védik. Vagyis nincs másról szó, mint hogy a balliberális szerzők esetében az eddigi tudományos ténykedésük egy jelentős hiányosságára derülne fény, ha egyértelművé válna, hogy olyan fontos mozzanatokat hagytak ki például az első világháborút lezáró békeszerződések okainak feltárásakor, mint a nemzetközi, félig titkos társaság és hálózat, a szabadkőművesség aktív tevékenysége és egyértelmű befolyása az események alakulására.

Márpedig, azt hiszem, ezt a Rubicont már átléptük: a Magyar Nemzet hasábjain egymás után megjelenő írások, melyek valós dokumentumok alapján tárják fel a román és a cseh szabadkőművesek ténykedését, és ezen keresztül a nagyon erős francia szabadkőművesség nemzetközi befolyását, már aligha hagynak kétséget afelől, hogy ez a témakör a történettudomány „komolyan vehető” témái közé tartozik.

De tisztázzuk: természetesen nem arról van szó – s erre a vitában többen is rámutattak, teljesen jogosan –, hogy a szabadkőművesség félig titkos tevékenységének feltárása egyszer csak mindent megmagyarázna a világtörténelem folyamatairól, illetve azok mögöttes indítékairól. Erről szó sincs, hanem sokkal inkább arról, amit Niall Ferguson ír a nemrég magyarul is megjelent A tér és a torony című grandiózus munkájában: egyes korszakokban megnövekszik a hivatalos hierarchiák szerepe, más időszakokban nagyobb súly jut a különféle, nem hierarchikus, nem formális, kevésbé átlátható hálózatoknak, amelyek egyike – ismétlem: egyike – a szabadkőművesség.

(…)

Vagyis, hogy világos legyen: a szabadkőművesség kutatása, a tevékenységük hatásával kapcsolatos vita megnyitja az utat egy újfajta tudományos megközelítés felé, amelyben immáron nemcsak a formális-hivatalos-nyilvános intézmények működését vesszük górcső alá egy-egy történelmi esemény vizsgálatakor, hanem – és itt mutatkozhat meg a paradigmaváltás – a nem hivatalos, informális, hálózatosan működő társulatok és szerveződések világát is bevonjuk az elemzésbe. És ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve már nem vesszük figyelembe a hivatalos-formális intézményeket, államokat, pártokat, parlamenteket vagy Versailles esetén a nyilvános béketárgyalókat, hanem azt, hogy innentől kezdve ezek mellett vizsgáljuk a hálózatok befolyását is.

Másképpen fogalmazva, az első világháború utáni békeszerződések és békediktátumok, és elsősorban Trianon megértéséhez nem elegendő a románok, csehek „munkálkodását” megvizsgálni, ahogyan a francia Grand Oriens Nagypáholy komoly feltérképezése is nélkülözhetetlen – s akkor csak kiragadott példákat mondtam.

Tehát nem arról van szó, hogy a szabadkőművesség feltárása egyet jelent a XX. század mozgatórugóinak megértésével. Viszont a szabadkőművesség tényszerű vizsgálata nélkül biztosan nem lehet megérteni a XX., illetve a korábbi századok működését sem. Ez utóbbit csak azért említem, mert a szabadkőművesség már az amerikai függetlenségi háborúban is jelentős szerepet játszott, mégis tény, hogy erről valahogy nem illik beszélni, szinte a mai napig sem. Annak ellenére, hogy a 241 alapító atya közül – R. E. Heaton tanulmányai alapján – hat­vannyol­can tartoztak a szabadkőművesek közé, és a Függetlenségi nyilatkozat ötvenhat aláírója közül nyolc személy volt szabadkőműves. Arról nem is beszélve, hogy Benjamin Franklin nagymester volt, George Washington, az államok első elnöke, aki szintén szabadkőműves volt, beiktatásakor a New York-i egyes számú Kőművespáholy Bibliájára esküdött fel (Niall Ferguson: A tér és a torony, 2019, 158.). Kár lenne azt is tagadni, hogy az egydolláros bankjegyen ma is ott láthatjuk a szabadkőműves vigyázó szemet.

Mindezt csak azért írom ide, hogy világossá tegyem: a szabadkőművességnek nem a léte és a befolyása a kérdés ma már, hanem az, hogy a világtörténelemben mikor, milyen eseményben játszottak meghatározó szerepet, illetve mikor szorultak részlegesen vagy teljesen háttérbe. Emellett számtalan hálózat alakította-formálta a történelmet, például utalnék az 1932-ben megalakult Skull and Bones (Koponya és Csontok) társaságára, amelynek fontos amerikai családok a tagjai, miként például a Bush, illetve a Kerry család. Bizarr emlék, hogy amikor a 2004-es amerikai elnökválasztási kampányban egymás ellen küzdött az ifjabb Bush és John Kerry, s egy interjúban a Koponya és Csontokban való tagságukról kérdezték őket, egyaránt azt mondták, hogy a hír igaz, de erről a titkos társaság szabályai szerint többet nem nyilatkozhatnak.

De én nem is a történelemből vennék még egy példát, hanem a XXI. század legnagyobb és mára legbefolyásosabb hálózatáról, ez pedig nem más, mint a mai globális pénzügyi elit, amelyik hálózatosan kapcsolódik egymáshoz, miként arról tudományos, matematikai módszerekkel a Tax Justice Network nevű kutatócsoport beszámolt. E hálózat felkutatása, működésmódjának feltárása a legaktuálisabb kérdés, mert a jelenkor emberének jövőjéről van itt szó – miként száz évvel ezelőtt is a jövőről volt szó, és akkor is a hálózatokra kellett (volna) figyelnünk, de akkor és ott az elmaradt. Most ne kövessük el az akkori hibát, mert a dolog vérre megy.

Tovább a cikkhez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu