A természet rendje
(Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy cikket teljes terjedelmében szemlézzünk. Most mégis ezt történt. Nagy Dóra minden szavát, gondolatát annyira találónak, helyénvalónak ítéltük, hogy írását nem volt szívünk megcsonkítani. – a Szerk.)
A libsi média szerint a házasság idejétmúlt dolog, de akkor miért akarják, hogy homoszexuálisok házasodjanak?
Miért érzem mindig azt, amikor ellepik a közösségi oldalakat és most már az önkormányzatok épületeit is a szivárványos motívumok, hogy ez csak provokáció és pótcselekvés? Minden évben ilyenkor nekilátnak ennek az LMBTQI- és a többi propagandának. Eddig egy napról volt szó, aztán egy hét lett belőle, aztán egy hónap. Elnézve, mi zajlik a nagyvilágban, már évről beszélhetünk. Mi értelme van ennek?
Én mindent megértek, és a sok haladó, demokrata liberálissal ellentétben fel tudom fogni, hogy nem látjuk egyformán a világot, és azt is, hogy nem vagyunk egyformák. Vitára is kész vagyok bármikor, sőt még az is megy, hogy ne kezdjem el a másikat sértegetni, ha valami olyat mond, ami nekem nem tetszik. Szóval benne vagyok a párbeszédben, és tényleg nagyon várom már, hogy valaki elmagyarázza nekem, miért is kell szivárványos zászlókkal teleaggatni az önkormányzatokat. Miért csak azzal kell? Más kisebbségek zászlaját miért nem rakják ki? Vagy miért kell terhes „férfiakról” kirakni plakátokat „A szivárványcsaládok gyönyörűek!” felirattal megtoldva? Ha heteroszexuális családokat plakátolnak ki, az miért kirekesztő? Ők miért nem lehetnek gyönyörűek? Azt is szívesen venném, ha valaki elmagyarázná nekem, mi a jó abban, ha bőrszerkóban egymást pórázon vezetve vagy éppen papnak öltözve vonaglanak egy teherautó tetején? Ezzel hogyan vívják ki a jogaikat? Komolyan érdekelne, hogy azon túl, hogy provokálják a többséget, remélve, hogy majd valakinél elszakad a cérna, és odavág egyet, mit akarnak elérni?
Tudtommal ugyanis nem bántja őket senki. Nincsenek kirekesztve, kapnak munkát, szavazhatnak, úgy élik a világukat, ahogy akarják. Normális lelkületű embert aztán kicsit sem érdekel, hogy ki hogyan éli és kivel osztja meg az életét. Arról beszélnek, hogy a gyerekek gyűlölet nélkül születnek (ami így is van), mégis mániákusan be akarják vinni a transzgender meséket és oktatást az óvodákba, iskolákba. De ha a gyerekekben nincs gyűlölet, akkor miért kell ez az érzékenyítés? A libsi média állandóan azzal van tele, hogy a házasság idejétmúlt dolog, és amúgy is mindenki elválik, meg üti-veri egymást a négy fal között. Akkor miért akarják, hogy homoszexuálisok házasodjanak? Ugyanez igaz a gyermekvállalásra. Előadják, hogy nem kell gyerek, önmegvalósítani kell, de ha mégis becsúszik, semmi gond, ott az abortusz, közben meg terhes „férfiakat” mutogatnak, és azon keseregnek, hogy a homoszexuálisoknak nem lehet gyerekük. Most ez akkor hogy van?
Van egy szomorú hírem azoknak, akik így gondolkodnak: a természet törvényeivel hiába szállnak vitába, sosem lesz igazuk. Lehet békésen egymás mellett élni, de arra senki nem képes, hogy megváltoztassa azt, ami kőbe van vésve. Egyszerűen nem lehet mit kezdeni azzal, hogy egy nő és egy férfi kell ahhoz, hogy gyerekek szülessenek. Persze elő lehet adni, hogy terhes „férfiak” vannak, a tény azonban tény marad, és akár tetszik, akár nem, az általuk magasztalt állapot nem normális dolog. Nem lehet törvénnyé formálni azt, ami a természet ellen való. Akkor sem lehet normává tenni ezt, ha az összes hírességgel szivárványos képeket rakatnak ki, vagy ha telepakolják a filmeket LMBTQI-karakterekkel, és akkor sem, ha teleüvöltik ezzel a médiát, és felnagyíttatnak velük egy olyan mikrokisebbséget, amely a társadalom elenyésző hányadát teszi ki. Senkit nem is érdekelnének, és nem foglalkoznánk velük, ha nem provokálnának úton-útfélen. Attól, hogy azt üvöltik, elnyomják őket, ez még nem lesz igaz, és soha nem is lesznek ők a többség.
A természet örök körforgása az, hogy születünk, élünk, utódokat hozunk a világra, és meghalunk. Persze meg lehet próbálni belepiszkálni ebbe a rendbe. Az is lehet, hogy ideig-óráig nyertesként jönnek ki ebből, de győzni sosem fognak. A Föld előttünk is itt volt, és utánunk is itt lesz. Előttük is megpróbálták már a devianciát normává tenni, bele is bukott ebbe a törekvésbe nem egy birodalom. Így működik a világ, és ez ellen senki nem tehet semmit.
Szóval megtehetik, hogy provokálnak, és erre a hamvában holt kísérletre pedig rámászhatnak olyan politikai aktorok, akiknek semmi érdemleges mondanivalójuk nincs a világról, az ideológiájuk tökéletesen kiürült, ezért belekapaszkodnak mindenbe, ami az alapértékek ellen van, mert már csak ennyi maradt nekik. Ez nem baj addig, ameddig működik az emberiség önvédelmi reflexe, és tudja, hol a helye a természet rendjében. A vég akkor jön el, ha döntéshozó erők jutnak el odáig, hogy törvénnyé formálják azt, ami természetellenes. Rachel Louise Carson amerikai biológust idézve: „Az ember a természet része, így háborúja a természet ellen szükségképpen háború önmaga ellen.”
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
