Law and order, avagy miért nyerhet Trump novemberben?
Biden saját csapdájába került: ha szembefordul a tüntetőkkel a rend érdekében, akkor saját pártja progresszív radikálisai fordulnak vele szembe. Ha nem lép fel a rend érdekében, akkor az a középosztály fordul szembe vele, amely képviselete volt élete legfontosabb politikai célja.
Trump talán a leginkább gyűlölt amerikai elnök a demokraták szemében. A populista róka, aki kiénekelte a már biztosnak látszó sajtot Hillary Clinton szájából, s megakadályozta, hogy a demokrata párt által elképzelt progresszív Amerika koncepciója megszilárduljon.
Trump ügyesen kivédte a dühödt demokrata támadásokat: nem bukott bele az állítólagos orosz kapcsolatait vizsgáló bizottság jelentésébe, s megúszta az ellene indított alkotmányos elmozdítási kísérletet (impeachment) is.
Miközben a progresszív demokraták és a kulturálisan konzervatív republikánusok kulturális polgárháborúja kettészakította az országot, Trump gazdasági tekintetben úgy viselkedett, ahogy egy realista és mérsékelt demokrata elnök tenné: feladta a költségvetési fegyelem iránti hagyományos republikánus vonzódást, s nem nyúlt hozzá érdemben az amerikai jóléti rendszerhez és az Obama évek legfontosabb jóléti intézkedéséhez, az egészségügyi ellátást kiterjesztő reformhoz. Ami pedig a Kongresszusi Költségvetési Hivatal szerint a drámaian növekvő eladósodás legfontosabb oka.
Ugyanakkor a hagyományos republikánus tábor elvárásait is kiszolgálta, s nem növelte újabb nagyívű szolgáltatásokkal a jóléti államot, hanem adócsökkentéssel és a szabályozási teher csökkentésével a gazdaság dinamizálását a hagyományos és erős amerikai vállalkozó szellemtől és a piactól várta.
A közvélemény alapvetően támogatta élesen Kina-ellenes politikáját és törekvését az amerikai munkahelyek védelmére. Annál is inkább, mert Trump ugyan retorikában éles fordulatot hozott, de valójában csak folytatta az Obama-évek alatt elkezdett Kína ellen fordulást. Ráadásul védővámok alkalmazása a hazai ipar védelmében régi és közkedvelt fegyver az amerikai elnökök kezében, s Trump egyáltalán nem lóg ki a sorból agresszív vámpolitikájával, ha az amerikai érdekek védelméről van szó.
Trump ugyan nem tartotta be azt az ígéretét, hogy befejezi a háborúkat, de csökkentette az afganisztáni, szíriai és iraki amerikai jelenlétet, és nem indított új háborút, szemben Nobel-békedíjat kapott elődjével, aki a megoldhatatlan szíriai, líbiai és jemeni konfliktusokat hagyta utódjára, megnövelve az ifjabb Bush által hagyományozott afganisztáni és iraki háborúk terhét. Trump Izrael-párti politikája jelentős támogatást élvez az USA-n belül.
A gazdaság sok tekintetben visszaigazolta az elnök politikáját: a gazdaság gyorsan növekedett, a munkanélküliség történelmi alacsony szintre süllyedt le, a tőzsde szárnyalt. A gazdagok, a középosztály és a szegényebbek egyaránt úgy érezhették, hogy javul a helyzetük a 2008-as válságot követő stagnálás után.
Arra még nem volt példa, hogy amerikai elnököt ne válasszanak újra, ha a gazdaság jól megy. Így a rossz közvélemény-kutatási adatok ellenére tavaly év végén Trump biztos lehetett abban, hogy újraválasztása nem lehet kérdéses. Különösen, hogy az amerikai elnökválasztást nem az nyeri meg, aki a legtöbb leadott szavazatot kapja, hanem az, aki megszerzi az egyes államok által küldötteiből álló elektori kollégium többségét.
A koronavírus mindent megváltoztatott. A gazdaság mélyrepülése, a munkanélküliség drámai megugrása, a kis és középvállalkozói szektor beomlása, a nagyvállalatok szenvedése… Az 1945 utáni modern Amerikában eddig három elnököt nem választottak újra: mind a három egy-egy recesszió kellős közepén bukta el az újraválasztási kampányát.
(...)
Ahogy mindent átírt a koronavírus, most úgy tűnik, újabb fordulat érlelődik. Ezúttal Trump javára.
A demokrata párt és Biden ugyanis félrekezelte a George Floyd halála miatt kirobbant tiltakozó mozgalmat.
(...)
