VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Fábián Sándor: TÖRTÉNELMI „SZÜRREÁL”. Korszakalkotó kötet a magyarság eredetéről

Szilaj Csikó-előszó

Fábián Sándor korszakalkotó könyvéhez

Tisztelt Olvasó!

Magyar Őstörténet rovatunk vezetője, Darai Lajos elismert szakmabeliként ítéli korszakalkotónak azokat a kutatási eredményeket, amelyeket Fábián Sándor évtizedes kitartó munkálkodásának köszönhetünk, s amelyekből rovatvezetőnk szerkesztette össze az alább teljes terjedelmében megjelenített könyvet. Végigolvasván az egészet, magam is – mint laikus – találónak és helyénvalónak vélem a korszakalkotó kifejezést.

Jószerivel csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy a meggyőző érveknek engedve, a megalapozott bizonyítékokat elfogadva, hajlandóak vagyunk-e a sarkunkra állni s a kárunkra velejéig meghamisított ókori és középkori történelem helyett egy sokkal hitelesebb, valóságosabb mellett kardoskodni. Ha készen állunk rá, s az igazság mint szentség és ige hirdetésében végsőkig kitartunk, jó esély látszik arra, hogy a máig lankadatlanul hamisítókat meghátrálásra kényszerítsük, tartozzanak ők akár a módszeresen megtévesztő dörzsöltek, akár a módszeresen megtévesztett jóhiszeműek közé.


Ha bevallják, ha nem, Nyugat mai véleményformálói s nyomukban a közvélemény alkotói előszeretettel néznek le bennünket, magyarokat. Másodrangúnak, elmaradottnak tekintenek, s így is bánnak velünk, nemcsak a hétköznapi érintkezésekben, hanem a tárgyalóasztaloknál, döntési helyzetetekben. Az európai történelem, kultúra, jólét, civilizációs vívmányok megteremtőinek gondolván magukat, minket pedig fáradozásuk gyümölcsei puszta haszonélvezőinek, jogot formálnak arra, hogy – a múlt kisajátítása után – megszabják Európa jelenét és jövőjét is, akár minden felhatalmazás nélkül, teljesen törvénytelenül, erőszakkal, helyi, nemzeti többségek kinyilvánította akaratok, választások ellenében.


Ezt a hosszú évszázadok óta folytatott erőszakos nyomulást lehetne megfékezni azzal, ha mind a tudatos megtévesztők, mind pedig a megtévesztett jóhiszeműek magabiztossága alól kihúznánk a szőnyeget. Európában s világszerte szépen nő azoknak a tábora, akik már érzékelik, hogy a globális nagyhatalmak és az önrendelkezésre, függetlenségre törekvő kis Magyarország vitájában, sőt, egyre kiélezettebb harcában alighanem nekünk, magyaroknak van igazunk. Ez a tábor létszámában nagyságrendekkel megnövelhető és ébredező véleményében erőteljesen megtámogatható lenne, ha a világ tudomást szerezhetne a magyarság igazi eredetéről, természetéről, történelméről, arról a korszakos szerepéről, amellyel minden más népnél hatalmasabb mértékben járult hozzá az ősi európai kultúra, az ősi keresztény vallás megszületéséhez, hatékony társadalmi szerveződések és gazdálkodási módszerek megteremtéséhez és európai elterjesztéséhez.


A cél tehát számunkra adott, kellőképpen egyértelmű, világos. A hozzá vezető út azonban, mit tagadás, felettébb göröngyösnek ígérkezik, szinte járhatatlannak.


Mindenekelőtt amiatt, mert nemcsak az idegeneket, a meghamisított képünk miatt velünk eleve ellenszenvezőket kell tudnunk meggyőzni, hanem magunkat, a saját honfitársainkat is. Habár az ájult – kritikátlan – Nyugat-tiszteletet az utóbbi évek fejleményei erősen kikezdték, a magyarságon belül, főleg a fiatalok körében, még mindig tetemes azoknak a száma, akik inkább tekintik hitelesnek a minket hátrányosan érintő (megítélő) nyugati, főáramú vélekedéseket, mint a magyar érzelmű gondolkodók, hazafias lelkületi kutatók szellemi termékeit, újdonsült felfedezéseit.