Nyertesek, áldozatok és következmények – A digitális oktatás három hónapjának tapasztalatai – I. rés
- Setényi János, Szepesi Balázs, osszkep.hu
- 2020. szept. 12.
- 1 perc olvasás
Az ezredforduló utáni magyar iskola eddigi történetének talán legnagyobb horderejű változása volt, amikor egy hétvége alatt digitális oktatásra állt át az ország. Hogyan élte meg gyerek, szülő, tanár ezt a három hónapot? Melyik iskolák tudtak jól reagálni, hol ment nehezebben? Milyen tanulságokkal szolgál, milyen következményekkel jár ez a nagyszabású kísérlet? Erről szól cikkünk első része.
A gyerekek egy része eltűnt, egy része kivirult
A diákok ötöde az első hetekben eltűnt, ők a digitális három hónap vesztesei. A tanároknak nem sikerült elérni vagy bevonni őket. Ez nem csak a legszegényebbek között fordult elő, de ott a leggyakoribb. Nem működik a digitális oktatás, ahol nincs számítógép; ahol a mobilnet hamar elfogy; ahol a szülő vagy nagyszülő nem tudja, hogyan kell kezelni a számítógépet; ahol túl zsúfolt a szoba, hogy valaki nyugodtan tanulhasson. Ezekre a helyekre papíron juttatták el a leckét, de valószínű, hogy ez kevés gyereknél működött rendesen. (Erről a világról ez a cikk ír részletesebben). Nem tudni, hogy ez a veszteség milyen mértékű – valószínű, hogy a kimaradó diákok egy része a hagyományos oktatásban sem jutott volna sokkal többre. (Erről korábban itt írtunk). Ez a veszteség kijelöli a digitális oktatás egyik legfőbb jövőbeli kihívását: hogyan lehet hálózatot, gépet, motiváló tananyagokat eljuttatni az ország szegény családjaihoz.
(...)
