Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A lengyelek vére

 

A hírtől, amely szerint a magyar nagykövet nem csatlakozott negyvenhárom misszióvezető társához, és nem állt ki a lengyelországi szexuális kisebbségek mellett, nem rázott ki a hideg, nem uralkodott el rajtam a páni félelem. Még annak sem tulajdonítok nagy jelentőséget, hogy „bár a nyílt levelet több Magyarország szövetségesének számító állam – például Szlovénia, Csehország és Izrael – varsói nagykövete is szignálta”, hazánk varsói nagykövete nem szerepel az aláírók között.

 

Megpróbálom úgy elmagyarázni az egészet, hogy még egy nemváltáson átesett brüsszeli liftesfiú is megértse.

 

Évekkel ezelőtt Wroclawban, az impozáns főtéren városi vezetőkkel találkoztam. A szokásos baráti hangulatban sok minden kiderült közös történelmünkről. Például az, hogy 1956-ban a magyar forradalom hírére a lengyelek országos véradóakciót indítottak. 10-12 ezer lengyel adott vért, nagyjából 800 litert sikerült Magyarországra eljuttatni. A Magyar Vöröskereszt egy idő után jelezte, hogy vérre már nincs szükségünk, élelmiszerre, ruhára, gyógyszerre viszont igen. Ekkor a lengyelek újabb országos gyűjtést indítottak, és három hét alatt 20 millió zlotyt küldtek hazánkba. Ennek a ténynek a jelentőségét akkor értjük meg, ha hozzátesszük: akkoriban a lengyel átlagfizetés 800 zloty körül mozgott.

 

Igen, a magyar forradalmárok a lengyelek vérével gyógyultak. A lengyelek vére itt csörgedezik bennünk. A lengyelek a vérüket küldték a szabadságáért harcoló Magyarországra. Nem szavakat, nem hazug ígéreteket, mint a CIA által szponzorált nyugati rádiók, hanem a legtöbbet, amit ember adhat: önmagukból egy részt.

 

Magyar ember lengyel ellen nem harcol. Magyar ember a lengyelnek elsőbbséget biztosít, mindig, minden körülmények között segíti. Magyar ember a lengyel kormányt nem szégyeníti meg, nem ítéli el, nem szövetkezik ellene.

 

Amikor a lengyel válogatott Budapesten játszik, a több tízezer magyar szurkoló tisztelettel hallgatja a lengyel himnuszt. Majd megtapsolja a vendégeket. Ugyanez a rituálé Lengyelországban is. Ha pedig a lengyel válogatott Romániával játszik, helyettünk is szól a ria, ria, Hungária… Mert a lengyelek tudják, hogy ki kivel van, és kivel nincs.

 

Mutassunk hasonlót a világ bármelyik futballpályáján.

 

Kodolányi Jánost a második világháború alatt felkereste egy német ügynök, hogy példátlan sikerű drámáját, a Földindulást volna szíves megváltoztatni egy kicsit. Nem kevés pénzért. Mindössze arra volna szükség, hogy a negatív figurát, a magyar földre éhes sváb gazdát írja át a szerző lengyelre. Kodolányi természetesen megtagadta a kérést.

 

– De hiszen ön rengeteg pénzt dob ki az ablakon! – mondta a német ügynök.

 

– Vegye úgy, hogy már ki is dobtam, maga is mehet utána! – válaszolta az író.

 

(...)

 

Megértetted, liftesfiú?

 

Gondolom, nem. De – legyünk nagyon őszinték – az örök lengyel–magyar barátság a te ellenérzésedet is bőven kibírja.

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu