Ungváry Zsolt: A homoszexuálisok jogainak túlhangsúlyozása eszköz a rend szétzúzására
(...)
Korunk bomlasztóinak egyik kedvenc játéka, hogy mindent relativizálnak, ami oda vezet, hogy szerintük jó és rossz egyenértékűvé, felcserélhetővé válik. Ez azonban nem igaz. A mi kultúránkban, megszokott, otthonos és szeretett világunkban értékesebb a szorgalom a lustaságnál, az igazság a hazugságnál, a tisztesség az erkölcstelenségnél. Nem bántjuk, nem közösítjük ki és nem dehumanizáljuk a lusta embert, de tudjuk – és ő is tudja –, hogy erre nem lehet büszke. Előbbre való a tudás a tudatlanságnál (ezért tesszük kötelezővé gyerekek millióinak az iskolát a megkérdezésük nélkül…), és csak a férfi és nő közötti nemi kapcsolatot tekintjük természetesnek, hiszen a szexualitás eredendő biológiai értelme a szaporodás biztosítása, márpedig az csak így lehetséges.
A homoszexualitás tehát csak szubkultúra lehet, ráadásul szigorúan magánügy.
Intimitása miatt még annál is magánabb, mint mondjuk a bélyeggyűjtők, a horgászok vagy a jógázók szubkultúrája. Nem kell róla tudniuk másoknak, nincs szükség érzékenyítésre sem, hiszen senki sem fogja őket bántani, ha nem verik nagydobra a szokásaikat. Ez nem szőnyeg alá söprés, hanem a békés egymás mellett élés, a kiegyezés egy formája. (Ha van egy csúnya seb a kezemen, nem az a megoldás, hogy mindenkinek az orra alá dugom, és elvárom, hogy becsüljenek érte és nézegessék, hanem kesztyűt húzok vagy tapaszt teszek rá.)
(...)
