VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Az autonómia Erdély történetében. A szuverenitás változatai

Erdély politikai-gazdasági-társadalmi berendezését a 13. századtól 1848-ig a központi állam helyett az önkormányzati egységek: a magyar nemesi vármegye, a szász és a székely székek vezető szerepe jellemezte. Mindhárom rendelkezett törvényhozói, végrehajtói, közigazgatási joggal, vallási és kulturális autonómiával, pénzügyi és katonai kérdésekben szabad döntési joggal. Erdélynek saját országgyűlése volt, tisztviselőit választották, azok visszahívhatók és lecserélhetők voltak. A vármegyék mellett a szász és a székely közösségek tagjainak is kollektív jogai és kötelezettségei voltak.

Erdély státusa és Magyarországhoz való viszonya az idők során többször átalakult. A vajdaság korában, az ország három részre szakadásáig önkormányzata tipikus középkori autonómia volt: a vajda hatásköre csak a vármegyékre terjedt ki, a szász és a székely székekre nem. A fejedelemség korában Erdély önálló, szuverén állam volt, ide helyeződött át a magyar királyi hatalom, és az újraegyesítés, a magyar nemzeti gondolat bölcsője lett. Hatáskörébe tartozott a függetlenséget jelentő hadügy, pénzügy, külügy. Szuverenitását viszont az mérsékelte, hogy a török Portának évi adófizetéssel tartozott. A Diploma Leopoldium 1691-es kiadása után Erdély autonóm állam lett, de nem szuverén. Saját országgyűlése volt, de az élén álló gubernátor (kormányzó) hatáskörét idővel az osztrák generális léte csorbította. A Magyarországgal történő Unióval, 1848-ban megszűnt az országrész autonómiája. Az osztrák abszolutizmus mérséklésére 1860-ban az Októberi Diplomával ugyan visszakapta azt, de 1867-ben a kiegyezéssel újra el is veszítette.

Az autonómia gondolata a századfordulón öltött újból határozott formát az úgynevezett transzszilvánizmusban. Az erdélyi intézmények kiépítésével az ellen tiltakoztak, hogy Erdélyt, mint a vármegyerendszer részét, a mindenkori budapesti kormány irányítsa. Ekkor – de csakis a Magyaroszággal történt Unióval, a kiegyezéssel szemben – az erdélyi románok is az autonómia alapján álltak. Az erdélyi gondolat, a transzszilvánizmus képviselői ekkor is, később is azt vallották: Erdély földrajzilag, történetileg mindig önálló egység volt Magyarországon belül, ezt a jövőben is őriznie kell.