Lefejezés
Történt, hogy egy francia tanár a szólásszabadság illusztrációjaként a tanulóknak Mohamed karikatúrákat mutatott be, mire egy muszlim lefejezte. Erre Macron francia elnök harcot hirdetett a szélsőséges iszlámmal szemben, mire Erdogan török elnök szokatlan élességgel kelt ki a francia elnök ellen. A vita eszkalálódik, s az egész nekem olybá tűnik, mintha süketek párbeszéde folyna.
Mi is zajlik valójában?
Nos, szerintem az van, hogy hamis az a széles körben elterjedt nyugati liberális nézet, miszerint, ha egymástól nagyban különböző világképek találkoznak, akkor csak úgymond akarat és jóindulat kérdése, s a különböző pozíciók között szintézist lehet teremteni, természetesen a liberalizmus javára. Nem feltétlenül. S mindez nem azért, mert a felek „rosszak”, hanem azért, mert a két nézet szimplán kizárja egymást.
Nézzük ezt a konkrét esetet. Adott egy francia, akinek a számára a szólásszabadság mindenek felett való egyetemes érték, tehát bőven elmondhatja véleményét, akár gunyoros formában is, más hitekről. Az ő szemében a szabad véleménynyilvánítás: erkölcsi tett. Másfelől adott egy muszlim, aki viszont úgy gondolja, hogy Mohamed kigúnyolása istenkáromlás, amely súlyos büntetést von maga után. Az ő szemében a lefejezés: erkölcsi tett.
Valójában tehát egyik fél sem tud kilépni a maga világából, s a két világkép találkozásából feloldhatatlan konfliktus keletkezik.
Ez semmi jóval nem kecsegtet. A nyugati liberalizmusnak az az alapgondolata, hogy az általa vallott „értékek”, így például a szólásszabadság, egyetemesek, még ha a „szabadság” magasztos eszméjébe vannak is becsomagolva, valójában világnézeti fundamentalizmus.
(...)
A konfliktus áthidalhatatlanságának legbrutálisabb formája a lefejezés aktusa. Európából nézve ez maga a borzadály, az embertelenség netovábbja. Az elkövető muszlim felől nézve a közösségi erkölcsi integritás megőrzésének eszköze.
A jövő megjósolhatatlan. Azt gondolom, Európa döntéshozóinak fogalmuk sem volt, mit tettek, amikor az iszlámot Európára engedték. S nem azért, mert az iszlám „rossz”. Az iszlám éppenséggel a világ egyik civilizációalkotó, nagy vallása. Éppen ezért, kellő tisztelettel, talán azt kellett volna megérteni, hogy az „európai értékek” nagyképűen egyetemesnek gondolt kényszerzubbonyába nem lehet minden hitet bevarrni.
