Szakács Árpád az SZFE-ügyről: „Egy győztes lesz, vagy mi, vagy ők. Harmadik alternatíva nincsen!” (P
Szakács Árpád újságírót, a Kinek a kulturális diktatúrája? című, nagy port kavart leleplező cikksorozat szerzőjét, a Kárpátia Stúdió könyvkiadó alapítóját kérdeztük a Színház- és Filmművészeti Főiskola átalakítását övező, lassan már két hónapja tartó állóháborúról, és a háttérben megbúvó, múltban gyökerező politikai törekvésekről, mozgatórugókról. Szakács Árpád szerint a mostani helyzetért sajnos a jobboldalon is kell felelősöket keresni, hiszen többen is hozzájárultak ahhoz, hogy a balliberális oldal mára egy üzenetet, jelképet tudott kreálni az ügyből. Bár sokak szerint az SZFE ügye még mindig „csak” egy felsőoktatási intézmény körüli vita, az interjúban szóba került az is, hogy a valóságban ez a legújabb front a balliberális és a nemzeti oldal között folyó harcban, amelyben, mint fogalmazott, „egy győztes lesz, vagy mi, vagy ők. Harmadik alternatíva nincsen!”
– Bár nem szeretnélek a fogadatlan prókátor szerepébe kényszeríteni, de mégis feltenném a kérdést: ha rajtad múlna, hogyan oldanád fel ezt a lassan már megoldhatatlannak tűnő, az SZFE-t körülvevő patthelyzetet, van-e valamilyen elképzelésed arra nézve, hogy mi lesz, mi lehet a megoldás?
– Első körben a legfontosabb tisztázni, vajon mi lehetett a szándéka annak, aki személy szerint letette az asztalra az SZFE-vel kapcsolatos elképzeléseket. Az elmúlt hetekben rengeteg helyen jártam az országban. A visszajelzésekből az a tapasztalatom, hogy a saját táborunk egyáltalán nem érti, miről van szó. Ezzel szemben a másik oldal nagyon is érti, sőt, dobbantóként használja ezt az ügyet a jobboldal elleni háborúban. A szándék tisztázása után a következő kérdés, hogy az illetékesek miért így kezdtek hozzá? Tudom, utólag könnyű okosnak lenni, de ebben vajon nem lehetett volna előtte is? A kultúra területe közismerten egy aknamezőhöz hasonlít, elég egy rossz lépés és komoly károkat lehet szenvedni. Színházi fronton az elmúlt tíz évben szó szerint minden csatát elvesztettünk, Székesfehérvártól Miskolcig a balliberális hangadók hegemóniája tarolt le mindent. Ilyen előzmények után vajon kik és miért gondolhatták, hogy a balliberális oldal létezésének alapját, a legfontosabb várukat, a képzés területét be lehet venni? És ha bevesszük, akkor utána mi lesz? Megkérjük a kirekesztés feketeöves balliberális bajnokait, hogy fogadják be az SZFE végzőseit?
A JOBBOLDAL MÁR FOGLYA LETT AZ SZFE-HÁBORÚNAK
A balliberális oldal most egyfajta üzenetet kreált a dologból. A jobboldal pedig a helyzet foglya lett, pont, mint egy krokodil, akinek valami fondorlatos csel révén egy seprűnyéllel kifeszítették a száját. Gyakorlatilag harcképtelen, de azért a megközelítése életveszélyes. A balliberális oldal cápái egyelőre messziről hencegnek: íme, legyőzhető a krokodil. Fontos megjegyezni: ezt a seprűnyelet nem a baloldal tette oda, ahol van, hanem közülünk valaki. Lassan két hónapja látszik, ez a probléma magától nem fog megoldódni, és az eddigi kísérletekkel pedig inkább a saját helyzetünket gyengítettük. Megy a kifárasztási művelet, de sajnos a másik oldal hangadói nem tudnak elfáradni ebben a küzdelemben, azért sem, mert jobb erőnlétben vannak, nagyobb a rutinjuk, tapasztalatuk és az előttük álló nagy politikai változás kezdő dominóját látják az SZFE-botrányban. A megoldást illetően valóban nem szeretnék a fogadatlan prókátor szerepébe kerülni. Nemcsak erre a helyzetre, hanem általánosságban érvényes az a mondás, hogy az ókori görögök óta csak körforgás minden. Nincs olyan jelenkori politikai stratégia, ami és aminek az ellenszere ne lenne benne például Thuküdidésznek A peloponnészoszi háború című könyvében.
– Érzékelhető, hogy egyre gyakrabban jelennek meg olyan hangok – elsősorban jobboldali értelmiségi körökből –, melyek szerint itt lenne az ideje elmozdulni a kompromisszumok irányába. Alapvetően egyetértesz ezekkel a véleményekkel?
– Ez attól függ, milyen perspektívából nézzük az eseményeket. Az 1789-es francia forradalmi őrjöngés óta tapasztalhatjuk, hogy egy rendszer, egy társadalom lerombolása mindig és kizárólag a kultúrán keresztül kezdődik. (...)
