Varju László figyelmébe, szeretettel!
2006 ŐSZÉN A DEMOKRATIKUS JOGRENDSZER ÖSSZEOMLOTT ÉS MEGSZŰNT MAGYARORSZÁGON.
Csáky Lívia és Garamszegi Laura szeptember 18-án, a tévészékház ostroma után érkezett haza a müncheni sörfesztiválról. Két nappal később, este kíváncsiságból elmentek egy barátjukkal a belvárosba, és az életük egy horrorfilmmé változott. A Parlament honlapján megtalálható 2006-os eseményeket vizsgáló bizottsági meghallgatásuk jegyzőkönyve.
Egy mélyen megrendítő vallomás
Csáky Lívia: „Minket 2006. szeptember 19-ről 20-ra virradó éjszaka fogtak el egy kollégium kapualjában. Nem tudtunk hazamenni, mert mindenhol lezárták az utcákat […] Sodródtunk az árral, a Rókus-kórház előtt láttuk, hogy megint futnak az emberek, és teljesen pánikhangulat volt, lőtték a rakétákat, folyt a könnyünk, szúrt az oldalam. Elindultunk befelé, a Horánszky utca felé, ott találtunk egy nyitott kaput, és bemenekültünk a kukatárolóba. Rajtunk kívül még négyen, így összesen heten voltunk. Egyszer csak bejött az ajtón rengeteg rendőr maszkban, fekete ruhában, és utána egyenként mindenkit kirángattak onnan. Beakadt a táskám a kilincsbe, azt letépték, azzal együtt kirántottak.
Semmit nem kérdeztek, kijöttünk, és utána elkezdtek minket ütlegelni. Engem elsőnek vállon vertek, utána a fejemet, ami fel is szakadt, utána hátba vertek, utána a derekamat, akkor elestem térdre, akkor utána még egyszer, azt hiszem, vállon ütöttek, és elestem. Utána odalépett hozzám egy rendőr – nem tudom, hogy az-e, aki megvert vagy pedig egy másik –, és a hajamnál fogva felrántott, a hajam a kezében maradt, ami véres volt. Ezt lerázta, és nem túl szép szavakkal illetett, hogy véres, hajas a keze. Utána kirángattak, megbilincseltek minket ilyen gyorskötegelővel, az egyiket úgy rászorították, hogy vérzett a kezem. Mindenkit megbilincseltek, rugdostak, vertek, káosz volt ott..."
(...)
Statáriális eljárás, védők nélkül
A lányok vallomását azért idéztem ilyen részletesen, mert kiderül belőle, hogy ezekben a napokban a demokratikus jogrendszer összeomlott Magyarországon! A törvény előírása ellenére a rendőrök azonosító nélkül, brutálisan jártak el. Az utcákon levő térfigyelő kamerák felvételei sosem kerültek elő, megsemmisítették őket! Megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszere, hiszen az őket kontrolláló ügyészség és a bíróság sem tartotta be a törvényeket.
Az ügyészség a legelemibb szabályok betartása nélkül kezdeményezte az előzetes letartóztatásokat, és az elsőfokú bíróság statáriális eljárással, ahol a vádlottak és a védőik meg sem szólalhattak (!), előzetesbe is helyezte őket. (Ez egyébként még a tetten ért gyilkosoknak is jár.) A helyzet drámaiságát jól mutatja, hogy másodfokon 142 határozatból 137-et a bizonyítékok teljes vagy részleges hiánya miatt hatályon kívül helyeztek. 97 százalékban változtatták meg az elsőfokú ítéletet!
Olyan tizennyolc év körüli, tanuló lányokról szól ez a történet, akiknek soha semmilyen összeütközése nem volt a törvénnyel, súlyuk alig érte el az ötven kilót. A 2006-os őszi eseményeket vizsgáló bizottság meghallgatásain senki nem cáfolta az elhangzottakat.
(...)
Azt hiszem, azt még a legelfogultabb Fidesz-gyűlölők sem merik állítani, hogy ma a polgári kormányzás alatt ilyen jogsértések előfordulhatnak. A rendőrség sokkal-sokkal profibb, körültekintőbb, ennek köszönhetően jelentősen emelkedett a társadalmi presztízse is. Az ellenzék szerint ma azért van veszélyben a demokrácia, mert pénzbüntetésre ítélnek valakit, aki összefestékezi a köztársasági elnök hivatalát, vagy mert eljárás indul Fekete-Győr András ellen, aki füstbombával dobálta a rendőröket. Azt hiszem, Csáky Lívia és Garamszegi Laura és még sokan mások szívesen vállalták volna ezt az „antidemokratikus” eljárást ahelyett, amit át kellett élniük.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)
