22 ország kikötői munkásai sztrájkolnak a gázai népirtás és a háborúskodás ellen
Eredeti cikk:
Dockworkers in 22 Countries Strike Against Gaza Genocide, October 30, 2026, By Jake JohnsonCommon Dreams
A szervezők szerint ez a legnagyobb összehangolt kikötői akciójuk: pénteken Franciaországtól Indián át Görögországig a kikötői munkások munkabeszüntetést tartanak, hogy követeljék Izrael gázai népirtásának befejezését.
Több mint 20 ország – Franciaországtól Indián át Görögországig – kikötői munkásai pénteken munkabeszüntetést tartanak, hogy követeljék Izrael gázai népirtó támadásának befejezését, és rávilágítsanak arra, hogy a kereskedelmi kikötők milyen szerepet játszanak a halálos militarizmus világszerte történő táplálásában.
A szervezők szerint a 22 ország 113 kikötőjében a dokkmunkások szakszervezetei által vezetett munkabeszüntetések a „minden idők legnagyobb összehangolt kikötői akciója” lesznek, amely könnyedén felülmúlja a februárban tartott nemzetközi akciónapot. A No Harbour for Genocide (Nincs kikötő a népirtásnak) nevű, a szakszervezetekből és más, az akciónapot támogató szervezetekből álló csoport szerint 2,8 milliárd dollár értékű rakományt fognak visszatartani a Földközi-tengeri kikötőkben, ahol a munkások 24 órás sztrájkot terveznek.
„Az egyik kikötőben visszautasított rakomány tovahajózik a következőbe” – nyilatkozta a „No Harbour for Genocide”. „Ha minden kikötőben visszautasítják, akkor megáll, és a munkások végrehajtják azt az embargót, amelyet a kormányok bejelentettek, de nem hajtottak végre.”
A múlt hónapban az akciónapot bejelentő közös nyilatkozatban a törökországi, marokkói, olaszországi, franciaországi, görögországi, olaszországi és baszkföldi dokkmunkás-szakszervezetek a következő követeléseiket fogalmazták meg:
A palesztin nép elleni népirtás azonnali befejezése és biztonságos folyosó megnyitása a humanitárius segélyek számára. A palesztin népre kényszerített gyarmatosítás, megszállás és apartheid befejezése, valamint egy, a nemzetközi közösség által elismert, független palesztin állam elismerése az 1967-es határok mentén, Kelet-Jeruzsálemmel mint fővárossal.
A közel-keleti háború befejezése. Nincs támogatás, nincs segítségnyújtás, nincs részvétel az Egyesült Államok és Izrael Irán, Libanon vagy bármely más imperialista beavatkozás elleni háborújában. A katonai flottáknak és támaszpontoknak el kell hagyniuk a régiót. Teljes szolidaritásunkat fejezzük ki az Egyesült Államok imperializmusa által fenyegetett Kuba, Venezuela és Szudán népeivel, és felszólítunk a népek szuverenitásának, erőforrásainak, területi integritásának, az igazságos békének, valamint az önrendelkezésért folytatott ellenállás jogának védelmére.
A kikötőket nem szabad fegyverek, lőszerek, katonai felszerelések és csapatok szállítására használni. Felhívjuk a szakszervezeteket, hogy fokozzák az éberséget, tájékoztassák a munkavállalókat, leplezzék le a háborús rakományokat, és szervezzenek tömeges, kollektív ellenállást minden jogszerű, rendelkezésre álló eszközünkkel és küzdelmünkkel.
Vessünk véget a kikötők és a kritikus infrastruktúra militarizálásának. A kikötők a népekhez és a munkásokhoz tartoznak. Nem a NATO, az USA vagy az EU bázisai, sem a hajótulajdonosok és monopóliumcsoportok eszközei.
Nem a háborús gazdaságra és a fegyverkezésre. A pénzt bérekre, kollektív szerződésekre, egészségügyre, oktatásra, szociális szükségletekre, valamint az élet védelmére és a munkahelyi biztonságra kell fordítani.
Egészségügyi és biztonsági intézkedések a munkahelyeken. Egyetlen munkás se haljon meg a profitért! Vessünk véget a munkaterhelés fokozásának, az alvállalkozói munkavégzésnek, a veszélyes munkakörülményeknek és a munkáltatói önkénynek.
Kollektív szerződések valós bérnöveléssel, jogokkal biztosított stabil munkahelyek, jobb nyugdíjakat biztosító nyugdíjpolitika és a munkaidő csökkentése. A technológiai fejlesztéseknek, a gépesítésnek, az automatizálásnak, a mesterséges intelligencia alkalmazásának és a kikötők fejlesztésének a munkavállalók igényeit kell szolgálniuk, és nem vezethetnek a munkaterhelés fokozásához vagy a munkahelyek megszűnéséhez.
„Erőnk a szervezettségben rejlik. Szakszervezeteinkben, a közgyűléseken, a kollektív döntésekben, a különböző országokból származó munkavállalók közötti szolidaritásban rejlik” – nyilatkozták a szakszervezetek.
„Mi, a kikötői munkavállalók, nagyon jól tudjuk, hogy nélkülünk semmi sem mozdul. A mi kezünk nélkül a konténerek mozdulatlanok maradnak, a hajókat nem rakodják meg, a háborús gépezetek megakadnak.”
Jake Johnson a Common Dreams vezető szerkesztője és állandó szerzője.
