30 éve lett a Hét Krajcár (5.) Tamási Lajos: Keserves fáklya
Keserves fáklyaA gyanakvással önérzetében
megsértett nép nem csapott lármát,
csak összenézett és legyintve
megvonta vállát.
S végezte sok dolgát nyugodtan.
Fekete bányákba görnyedt.
Forgatta a kalapácsot.
És bevetette a földet.
Mert az embernek élni kell,
élni és cselekedni,
nem volt több dolga, mint máskor,
s nem volt több ideje pihenni.
Vezérei ostobaságát
jószívvel meg is magyarázta,
csak a gyanakvás fájt szívének
s rászokott a szomorúságra.
S ha csuklott is magányos sírás:
fegyelmezett volt szobor-arca,
sok könnyeit, sebeit-gondját
önáltatással letagadta.
Mégis, lelkében fölütötte
fejét a kétség és a bánat:
hol késik már melege-lángja
az ember csillagának?
A nagy szavakra szeliden
és röstelkedve lemosolygott,
hallgatta, hogy jól megy a sorsa,
szorongva hallotta, hogy boldog.
– Jaj, a szabadság ege-kékje
nem tud magyarul kiderülni?
Nyílik itt nagyság, vágy és szépség,
de csak félig tud sikerülni.
Felemás ég, felemás ének.
Forradalmak szemétre lökve.
Milyen parancs ez: megmaradni
felemás népnek mindörökre?
S beletörődve el is hinni:
hogy, hiába, nem viszi sokra,
hogy éretlen és készületlen
a felnőtt-emberi jogokra.
Hogy szégyene kihullott vére,
hogy vétkezett valaha régen,
hogy bűnösként, féllábon állhat
a népek körében.
Lehet, hogy meghalok maholnap
s nem fog rajtam öröm sem átok,
de szigorú, szorított szájjal,
mert én soha meg nem bocsájtok.
Mert a szegénység vak örökség,
viszem én is súlyát a gondnak,
de mit felelsz a szegénynek, hogyha
hite-lángját eltékozoltad?
Ha most gyanakvó szemmel nézi,
– tanulván – a hívást, az intést,
s nem kap tőle földi sem égi
isten mást, csak fáradt legyintést?
– Ezer-arcok ráncai mélyén
bukdácsolva, tapogatózva
lobogok, jaj, keserves fáklya,
mégis reményre, újabb riadóra.
Nyílj ki, vérünkből nyílj ki végre
forradalom, te örök álmunk,
– vagy könnyűnek találtatunk és
a varjú, ha károg utánunk.
1956. szeptember 28.
(folytatása következik)
30 éves a Hét Krajcár Kiadó
Irodalmi est a Hét Krajcár Kiadó szerzőinek műveiből
az Országos Széchényi Könyvtárban
2023.szeptember 26., 17 óra
Előadó
Baranyi Liána és Kurucz Ádám Konrád
1. Benke László: Az Isten cseresznyefája
2. Benke László: A Hét Krajcár Kiadó létrejötte, Bevezető
3. Móricz Zsigmond: Judit és Eszter
4. Csanádi Imre: Húzd rá cigány
5. Tamási Lajos: Keserves fáklya
6. Kónya Lajos: Rózsatolvaj
7. Kónya Lilla: Lehettem volna
8. Kónya Lilla: Főváros
9. Csanádi Imre: Vér
10. Tamási Lajos: Zugligeti ősz
11. Varga Domokos: Két év
12. Tamási Lajos: A rend
13. Marafkó László: Bujtogató
14. Tamási Lajos: Sugarak záporában áll a ház
15. Tamási Lajos: Mert az úton
16. Tamási Lajos : Virágmag
17. Czigány György: Chaconne
18. Varga Domokos György: Bilhebolha, részlet
19. Tamási Lajos: Ha azt hallod majd
20. Bokor Levente: Tamási Lajos és a Most fonódik
21. Székely Dezső: Végzetes úton
22. Bárány László novellarészlete (Hangok a színfalak mögül című kötetből)
23. Fehér Bence: Az Éj második monológja és Raktári elszámolás az áccsal
24. Turbók Attila: Olvadó cukorsüveg
25. Turbók Attila: Záporral öntözött verőfény
26. Tamási Lajos: Pacsirtaszó
27. Tamási Lajos: Hazatérés
28. Benke László: Az Isten cseresznyefája (ld. itt)
Benke László: Zárszó
Előzmény (kapcsolódó cikkeink)
30 éve lett a Hét Krajcár, ennyivel lett gazdagabb a magyarság (1.) – Varga Domokos György előszava, benne Benke László: Az Isten cseresznyefája
30 éve lett a Hét Krajcár, ennyivel lett gazdagabb a magyarság (2.) Benke László bevezetője
30 éve lett a Hét Krajcár (3.) Móricz Zsigmond: Judith és Eszter
30 éve lett a Hét Krajcár (4.) Csanádi Imre: Húzd rá cigány!
