top of page

30 éve lett a Hét Krajcár (5.) Tamási Lajos: Keserves fáklya















Keserves fáklya

A gyanakvással önérzetében

megsértett nép nem csapott lármát,

csak összenézett és legyintve

megvonta vállát.


S végezte sok dolgát nyugodtan.

Fekete bányákba görnyedt.

Forgatta a kalapácsot.

És bevetette a földet.


Mert az embernek élni kell,

élni és cselekedni,

nem volt több dolga, mint máskor,

s nem volt több ideje pihenni.


Vezérei ostobaságát

jószívvel meg is magyarázta,

csak a gyanakvás fájt szívének

s rászokott a szomorúságra.


S ha csuklott is magányos sírás:

fegyelmezett volt szobor-arca,

sok könnyeit, sebeit-gondját

önáltatással letagadta.


Mégis, lelkében fölütötte

fejét a kétség és a bánat:

hol késik már melege-lángja

az ember csillagának?


A nagy szavakra szeliden

és röstelkedve lemosolygott,

hallgatta, hogy jól megy a sorsa,

szorongva hallotta, hogy boldog.


– Jaj, a szabadság ege-kékje

nem tud magyarul kiderülni?

Nyílik itt nagyság, vágy és szépség,

de csak félig tud sikerülni.


Felemás ég, felemás ének.

Forradalmak szemétre lökve.

Milyen parancs ez: megmaradni

felemás népnek mindörökre?


S beletörődve el is hinni:

hogy, hiába, nem viszi sokra,

hogy éretlen és készületlen

a felnőtt-emberi jogokra.


Hogy szégyene kihullott vére,

hogy vétkezett valaha régen,

hogy bűnösként, féllábon állhat

a népek körében.


Lehet, hogy meghalok maholnap

s nem fog rajtam öröm sem átok,

de szigorú, szorított szájjal,

mert én soha meg nem bocsájtok.


Mert a szegénység vak örökség,

viszem én is súlyát a gondnak,

de mit felelsz a szegénynek, hogyha

hite-lángját eltékozoltad?


Ha most gyanakvó szemmel nézi,

– tanulván – a hívást, az intést,

s nem kap tőle földi sem égi

isten mást, csak fáradt legyintést?


– Ezer-arcok ráncai mélyén

bukdácsolva, tapogatózva

lobogok, jaj, keserves fáklya,

mégis reményre, újabb riadóra.


Nyílj ki, vérünkből nyílj ki végre

forradalom, te örök álmunk,

– vagy könnyűnek találtatunk és

a varjú, ha károg utánunk.


1956. szeptember 28.




(folytatása következik)


 

30 éves a Hét Krajcár Kiadó

Irodalmi est a Hét Krajcár Kiadó szerzőinek műveiből

az Országos Széchényi Könyvtárban

2023.szeptember 26., 17 óra

Előadó

Baranyi Liána és Kurucz Ádám Konrád


1. Benke László: Az Isten cseresznyefája

2. Benke László: A Hét Krajcár Kiadó létrejötte, Bevezető

3. Móricz Zsigmond: Judit és Eszter

4. Csanádi Imre: Húzd rá cigány

5. Tamási Lajos: Keserves fáklya

6. Kónya Lajos: Rózsatolvaj

7. Kónya Lilla: Lehettem volna

8. Kónya Lilla: Főváros

9. Csanádi Imre: Vér

10. Tamási Lajos: Zugligeti ősz

11. Varga Domokos: Két év

12. Tamási Lajos: A rend

13. Marafkó László: Bujtogató

14. Tamási Lajos: Sugarak záporában áll a ház

15. Tamási Lajos: Mert az úton

16. Tamási Lajos : Virágmag

17. Czigány György: Chaconne

18. Varga Domokos György: Bilhebolha, részlet

19. Tamási Lajos: Ha azt hallod majd

20. Bokor Levente: Tamási Lajos és a Most fonódik

21. Székely Dezső: Végzetes úton

22. Bárány László novellarészlete (Hangok a színfalak mögül című kötetből)

23. Fehér Bence: Az Éj második monológja és Raktári elszámolás az áccsal

24. Turbók Attila: Olvadó cukorsüveg

25. Turbók Attila: Záporral öntözött verőfény

26. Tamási Lajos: Pacsirtaszó

27. Tamási Lajos: Hazatérés

28. Benke László: Az Isten cseresznyefája (ld. itt)

Benke László: Zárszó



 

Előzmény (kapcsolódó cikkeink)



29 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page