top of page

A brüsszeli vezetés elvezet bennünket a Polexithez és Friedman utópiájához – A tapasztalt kurtizán





Vukics Ferenc jegyzete


Brüsszel és Berlin munkájának köszönhetően a Polexit témája már nem tabu – írja Rafał Woś az Interia.pl portál számára. Most már biztosnak tűnik, hogy a Lengyelországnak járó uniós gazdaságélénkítési alapból származó pénz a 2023-as parlamenti választások előtt nem érkezik meg Varsóba. Most a médiából kiszivárgott, hogy a Lengyelországnak járó többi uniós forrást is befagyasztják.

Ez nem meglepő, mivel az EU intézményei felhagytak az igazságosság minden látszatával. Logikus, hogy Brüsszel minden rendelkezésre álló fegyvert bevet a gyűlölt konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) kormány ellen. A cél az, hogy a lengyelek a megfelelő módon szavazzanak és a megfelelő kormányt válasszák.

Ez egy tagállam belső és szuverén ügyeibe való beavatkozás, aminek vajmi kevés köze van a demokráciához. Ez nem felel meg az uniós szerződések és alapelvek szellemének. Az olyan elvek, mint a szubszidiaritás és az egyenlő és szuverén tagállamok Európája – egy olyan önkéntes unió, amely a szuverenitást inkább megosztja, mint elveszi.

Most úgy tűnik, hogy az EU jelenleg a lázadó tartományok megtöréséről és a központi döntéshozatali hatáskör elfogadására kényszerítéséről szól. Ez nem először fordul elő. Ugyanezt tették a görögországi Sziriza-kormánnyal is 2015-ben.

Arra kényszerítették, hogy elfogadja az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank trojkája által előírt politikákat. A demokratikus felhatalmazásokat semmivé tették és a „demokrácia” nevében megdöntötték. Az egész ügy még vicces is lehetne, ha nem lenne olyan komoly.

Az európai intézmények ezt tették korábban Olaszországgal is, és olyan kormányokat juttattak hatalomra, amelyek követték a szigorításokat. Nyomást gyakoroltak Írországra, Portugáliára és Spanyolországra is. Most Lengyelországon és Magyarországon van a sor.

Dr. Gunnar Beck, a német európai parlamenti képviselő szerint


„most már világos, hogy az EU kész és hajlandó aláásni az olasz nép demokratikus választását, ami a tömörülés antidemokratikus jellegét mutatja be. Von der Leyen bizottsági elnök súlyos politikai baklövést követett el, amikor a demokrácia és a jogállamiság nevében jogi eljárással és az uniós pénzek visszatartásával fenyegette meg Olaszországot. Az EU taktikája, miszerint választott európai kormányokat támadnak a vélt antidemokratikus tevékenység miatt, végső soron képmutató.

Ahogy az alapvetően antidemokratikus EU fenyegeti a demokratikusan megválasztott kormányait, az gyanúsan hasonlít arra, ahogy egy tapasztalt kurtizán kritizál egy sokkal kevésbé kérdéses erényű hölgyet azzal, hogy ő a legnagyobb ribanc a városban.”

George Friedman, a STRATFOR agytröszt szervezet igazgatójának jóslata szerint az eljövendő orosz–ukrán konfliktusban a világrend alapjaiban fog megváltozni. Az új hidegháború megjelenése olyan átrendeződést hozhat el, amire 70 éve nem volt példa. Az Oroszországgal szemben kirajzolódó törésvonalak mentén hagyományos szövetségek bomlanak fel, jönnek létre újak, miközben korábbi nagyhatalmak tűnnek el a süllyesztőben.


Épp ezért lesz érdemes mostani hozzáállását figyelni. Friedman akkor úgy vélte, Németország és Franciaország nem akarja tovább élezni a konfliktust Oroszországgal. Mindez pedig elvezet ahhoz, hogy az Egyesült Államok számára felértékelődik a kelet-európai régió, sőt nemcsak hogy felértékelődik, hanem egy új blokk jön létre, amely a volt szovjet szatellitállamokat és a balti államokat foglalja magába, ennek élén pedig Lengyelország fog állni. Friedman szerint „meglepő dinamizmusra fog szert tenni” ez a lengyelek által vezetett blokk.


Ez alapján feltételezhető, hogy sokkal mélyebb erők munkálkodnak a Polexit mögött, mint gondolnánk. Zajlik egy versenyfutás Amerika kegyeiért is és úgy tűnik, hogy ebben a németek és a franciák elég rosszul állnak.

A lengyelek komoly ígéretek birtokában ilyen elszántak, és nem véletlen, hogy az európai és izraeli politikai szereplőket az ukrán vezetés szabályosan zsarolja.

Eközben az EU intézményrendszere eltökélten el akarja kerülni, hogy bármi változás történjen a ki tudja, hogy ki által meghatározott dolgok menetében. Semmit sem tanult a 2008-as pénzügyi válságból, az euróválságból, a Brexitből, a pandémiás működőképtelenségéből vagy az ukrajnai háború következtében teljesen összeomlott energiapolitikájából. Nem fogadják szívesen az olyan reformokra irányuló felhívásokat, amelyek révén meg kellene osztaniuk a hatalmat. Amikor ilyen jellegű kihívás merül fel, élesen reagálnak, szélsőségeseknek és Európa-elleneseknek nevezik az ellenzőket, akiket meg minden áron és minden eszközzel meg kell állítani.

Az uniós elitnek mindig igaza van, és soha semmiben sem hibás.

Nem zárhatjuk ki, hogy ugyanúgy sikerül megtörniük Lengyelországot, mint ahogyan megtörték Athént és Rómát. De ha ez sikerül nekik, az nem marad következmények nélkül.

A Polexit önbeteljesítő jóslattá válhat, amikor az emberek az EU ellen fordulnak, vagy amikor az EU intézményei ténylegesen kiszorítják Lengyelországot az EU-ból. Ennek az alapjait rakják le most a szemünk előtt és ebből a mozzanatból is látszik, hogy jóval nagyobb a baj, mint ahogy azt mi korábban gondoltuk. Amerika soha sem fogadta el az egységes Európa gondolatát, még inkább ellenezte egy közös európai hadsereg létrehozásának tervét.

Friedman 2015-ben a The Chicago Council on Global Affairs rendezvény során tartott sajtótájékoztatóján már nyíltan beszélt az USA geopolitikai céljairól és Európához való hozzáállásáról:

„A helyzet az, hogy az USA egy biztonsági védőzónát akar kiépíteni Oroszország körül és az oroszok tudják ezt. Oroszország azt gondolja, hogy az USA fő célja, hogy az Orosz Föderációt szétverje. Én azt hiszem, hogy mi nem akarjuk őket megölni, csak egy kis fájdalmat akarunk nekik okozni. Mindenesetre a régi játéknál tartunk ismét. Ha a lengyeleket, a magyarokat vagy a románokat nézzük, ők egy teljesen más világban élnek, mint a németek, a németek pedig más világban élnek, mint a spanyolok. Európában nincs jelen semmiféle közösség.”

„Ha én ukrán lennék, akkor azt tenném, amit most ők tesznek: az amerikaiakat bevonnám a konfliktusba. Hosszú távon nincs olyan hely a világon, ahol a béke tartós maradhat. Amerika sem kivétel, nekünk is folyamatosan vannak háborúink. Én úgy gondolom, hogy Európa nem fog a régi nagy háborúkhoz visszatérni, hanem egy olyan 'emberi normalitás' ideje jön el, amelyben a háborús és a békeidőszakok egymást követik és emberek halálát fogja okozni. Nem lesz 100 millió áldozat, de az az idea, hogy Európa egy különlegesen békés hely, az meg fog szűnni. Európa-szerte voltak és lesznek is konfliktusok. Úgy, ahogy Jugoszláviában, és ahogy most Ukrajnában is. Ami Európa viszonyát jelenti az USA-hoz, arról azt tudom elmondani, hogy nekünk nincsen semmiféle kapcsolatunk Európával. Nekünk kapcsolatunk van Romániával, vagy Franciaországgal, de nincs olyan Európa, amellyel az USA-nak kapcsolata lehetne.”

„Az elmúlt száz évben, az I. és a II. világháborúban, valamint a hidegháborúban az USA alapvető érdeke az volt, hogy azt figyelje, hogy Németország és Oroszország viszonya hogyan alakul, mert ha ezek az érdekek összefonódnak, akkor az lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk nézve veszélyt jelentene. A mi érdekünk az, hogy ez a helyzet soha ne következzen be.”

„Az Amerikai Egyesült Államoknak van egy alapvető érdeke: nekünk kell ellenőrzésünk alatt tartani a világ tengereit. Ezt eddig még egyetlen világhatalom sem tudta megvalósítani. Így mi be tudunk más országokba hatolni, miközben ők pedig nem érnek el hozzánk. Ez egy jó dolog. Az óceánok és a világűr ellenőrzése a hatalmunk alapja. A legmegfelelőbb módszer arra, hogy egy idegen flottát legyőzzünk, az az, hogy megakadályozzuk, hogy megépítsék. A britek úgy akadályozták meg, hogy más európai országok jobb hajóhadat építsenek, mint ők, hogy ezeket egymás ellen harcoltatták.”

„Én most is azt a politikát ajánlanám, amit Ronald Reagen elnök alkalmazott Iránban és Irakban. Ő mind a két oldalt finanszírozta, hogy egymás ellen harcoljanak és ne pedig ellenünk. Ez cinikus hozzáállás volt, ami nélkülözte a moralitást, de működött. És itt a lényeg: Az USA nem képes egész Eurázsiát elfoglalni. Ha a bakancsunkat betesszük erre a területre, látnunk kell, hogy demográfiailag kisebbségben vagyunk. Mi le tudunk győzni egy hadsereget, de nem tudjuk elfoglalni Irakot. Az az elképzelés, hogy 120 000 katona elfoglal egy 25 milliós országot, az nem működik. Még New Yorkban is jobb az arány a lakosság és a rendőrség között. Katonailag nem tudunk mindenhol ott lenni, de a harcoló feleket tudjuk támogatni politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal.”

„A britek sem foglalták el egész Indiát, hanem az egyes tagországokat egymás ellen uszították és brit tiszteket állítottak az indiai erők élére. Az ókori rómaiak sem küldtek hadsereget mindenhova, hanem rómabarát királyokat helyeztek hatalomba.”

„Tehát azok a birodalmak, amelyek az egész világot akarják vezetni, mindig sikertelenek lesznek, úgy, mint ahogy a náci birodalom is az volt. Tehát okosan kell ezt csinálni.”

„Az oroszok számára az a kérdés most, hogy megtarthatják-e Ukrajnát egyfajta pufferzónának, vagy a Nyugat behatol Ukrajnába úgy, hogy csak 100 kilométerre lesz Sztálingrádtól és 500 kilométerre Moszkvától. Oroszország számára Ukrajna státusza egzisztenciális kérdés. Ezt az oroszok nem tudják figyelmen kívül hagyni senki kedvéért. Már csak az a kérdés az USA számára, hogy ki fogja Oroszországot megállítani, ha ragaszkodik Ukrajnához. Nem véletlen, hogy Ben Hodges tábornok megbízatása az volt, hogy Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és a Balti-országokban olyan csapatokat állítson fel, amelyek lezárják a Fekete-tenger és a Balti-tenger közötti területet. Az USA számára az a jó megoldás, ahogy azt Piłsudski megálmodta.”

„A kérdés, amire még nem tudjuk a választ, az az, hogy erre Németország hogyan reagál. Európában egyetlen ismeretlen változó van, az pedig a németek.”

„A németeknek egy nagyon összetett viszonyuk van az oroszokkal. Most nem tudják, hogy mit csináljanak. Az áruikat el kellene adniuk az oroszoknak, amit ráadásul az oroszok szívesen meg is vesznek. Ha ezt a piacot elvesztik, akkor máshol kell keresniük maguknak…”

„Az USA ősi félelme, hogy a német technológia és tőke összefonódik az orosz nyersanyag-tartalékokkal és humán erőforrásokkal. Ez az a kombináció, ami már száz éve pololi félelmet vált ki az USA-ból.”

„Aki megmondja, hogy a németek mit fognak tenni, az a következő húsz év történelmét is el tudja mondani. De a németek még nem döntöttek, és nagyon nagy probléma, hogy Németország gazdaságilag nagyon erős, miközben geopolitikailag nagyon törékeny. Nem tudjuk, hogy ezt a kettőt hogyan hozza majd össze a jövőben. 1871 óta a német kérdés egyben Európa kérdése is egyben.”

 

A lengyelek nemcsak az oroszokon, de a németeken is bosszút akarnak most állni. Meglátásom szerint a lengyelek cselekedetei meg fogják határozni az elkövetkező húsz év történelmét. Ha a Polexit bekövetkezik, akkor már biztosak lehetünk abban, hogy a világ végérvényesen George Friedman „utópiája” felé fog elmozdulni, és hazánk idegen érdekek vazallusává fog válni.

Amikor 2015-ben Ben Hodges amerikai tábornok a katonai protokollt megsértve kitüntetéseket adott át ukrán katonáknak (katonák idegen országok tisztjeitől nem fogadhatnak el ilyet), megmutatta, hogy ez a haderő már az ő hadseregük.

Akkor, amikor egy amerikai tábornok elkezd kitüntetéseket osztani a magyar katonák között, akkor bizony alaposan meg kell majd ijednünk. Azoknak pedig, akik azt gondolják, hogy a jelenlegi magyar kormányzat „Európa ellensége”, azt üzenem, hogy olvassák Friedman írásait és figyeljék a lengyel politikát!





622 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK