A fiolák titka – 2017-es fősodor tanulmány 44, különböző oltóanyagokat tartalmazó fiola tartalmáról
Ami volt, ugyanaz, mint ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. (Prédikátor 1:9)
Forrás és a hivatkozások jegyzéke:
Összefoglaló
2017 januárjában az Oltás és Oltóanyagok című tudományos folyóiratban két olasz kutató egy olyan tanulmányt jelentetett meg, amelyben 44, Franciaországból és Olaszországból származó, különféle kórképek elleni oltóanyagot tartalmazó fiolának a tartalmát elemezték.
A kutatók azért végezték el ezt a vizsgálatot, mert felmerült, hogy a vakcinák esetlegesen nem kívánt hatásokkal járnak. Elektronmikroszkópos vizsgálati módszert alkalmaztak, és a céljuk az volt, hogy megnézzék azt, vajon találhatóak-e szilárd szennyeződések a fiolákban.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a fiolákban olyan mikro- és nanoméretű, szervetlen elemekből álló részecskék találhatóak, amelyek az összetevők között nem szerepelnek, és jelenlétük megmagyarázhatatlan.
Ezeknek a szennyezőanyagoknak a jelentős részét más vizsgálatok is igazolták, és a szakirodalom szerint ezek nem biológiailag lebomló anyagok, továbbá nem is biokompatibilisek.
Azt is megállapították, hogy elképzelhető, hogy bizonyos betegségek és nem kívánatos vakcina-mellékhatások ezen anyagok jelenlétének tulajdonítható.
Bevezetés
A tanulmány szerint, habár a vakcinázás okozta mellékhatások mindig is jelen voltak, de mintha az utóbbi időben ezeknek a száma megnőtt volna, és súlyosabbak is lennének, mint a korábbi időszakban.
Például az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a Diftéria-tetanusz-pertusszisz (DTaP) vakcinát összefüggésbe hozta a hirtelen csecsemőhalál eseteivel.
Megjegyezni kívánjuk, hogy ez a SIDS, azaz hirtelen csecsemőhalál – amelyet magyarul bölcsőhalálként szoktak nevezni – a hirtelen felnőtthalál szindróma (SADS) csecsemőkori megfelelője, ami a kovid vakcinációt megelőzően gyakorlatilag nem létezett az orvostudományban.
Emellett a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltást az autizmussal, valamint autoimmunbetegségekkel, a hepatitisz B vakcinát pedig a szklerózis multiplex-szel hozták összefüggésbe.
A Tripedia DTaP-t gyártó Sanofi Pasteur közleménye szerint:
A Tripedia vakcina engedélyezés utáni alkalmazása során jelentett mellékhatások közé tartozik az idiopátiás trombocitopéniás purpura, SIDS, anafilaxiás reakció, cellulitis, autizmus, görcs/grand mal görcs, encephalopathia, hypotonia, neuropátia, somnolencia és apnoe.
Habár az elvégzett epidemiológiai vizsgálatok nem mutattak egyértelmű bizonyítékot ezekre az összefüggésekre, 2011-ben a Nemzeti Orvosi Akadémia (korábban IOM) kénytelen volt elismerni azt, hogy
a vakcinák nem mentesek a mellékhatásoktól, illetve a nemkívánatos hatásoktól.
A vakcinák összetevőivel, például az adjuvánsokkal (a legtöbb esetben alumíniumsókkal) kapcsolatos konkrét kutatások már jelezték, hogy azok neurológiai tünetek lehetséges okozói lehetnek, és néhány esetben in vivo vizsgálatok és epidemiológiai tanulmányok kimutatták a neurológiai betegségekkel való lehetséges összefüggést.
A humán papillomavírus (HPV) elleni vakcinák kapcsán újrakezdődött a vakcinációt követő nemkívánatos mellékhatásokkal összefüggő vita, mivel néhány fiatalnál súlyos mellékhatásokat okozott az oltóanyag.
Vannak olyan konkrét tanulmányok, amelyek a vakcina beadása után kialakult, korábban soha nem ismert szindrómákról számolnak be. Ilyen például a komplex regionális fájdalom szindróma (CRPS), a poszturális ortosztatikus tachikardia szindróma (POTS) és a krónikus fáradtság szindróma (CFS).
Leírták az injekció beadásának helyén jelentkező fájdalmat, duzzanatot, a kezek irányíthatatlan mozgását (bár ez utóbbi tünet szisztémásnak is tekinthető). A szisztémás hatások között lázról, fejfájásról, ingerlékenységről, epilepsziás rohamokról, átmeneti beszédkiesésről, alsó végtagi érzéstelenségről és bénulásról, hőhullámokról, alvászavarokról, túlérzékenységi reakciókról, izomfájdalomról, visszatérő szinkópáról, állandó éhségérzetről, jelentős járáskárosodásról, az ortosztatikus testtartás fenntartására való képtelenségről számoltak be.
A naponta beadott több millió oltáshoz képest a nemkívánatos mellékhatások százalékos aránya ismeretlen, mégis tagadhatatlan, hogy vannak esetek, amikor valami baj történik, és ezekre nincsen magyarázat, és látszólag ezek a mellékhatások véletlenszerűen és sztochasztikus alapon következnek be.
Emiatt végezte el ez a két kutató azt a vizsgálatot, amelyben a vakcinák biztonságosságát fizikai szempontból elemezték. Egy olyan elemzési módszert alkalmaztak, amely során pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatokat végezte a Field Emission Gun használatával, hogy ezzel kimutassák az ezekben a készítményekben esetlegesen fellelhető fizikai szennyeződéseket.
A készítmények között különböző gyártók különböző megbetegedések elleni vakcinái voltak, 44 fiola, néhányat felsorolunk, de lejjebb a képernyőfotón is láthatóak a vakcinák.
Tehát a megbetegedések, illetve vakcinák:
Tífusz, szalmonella, tetanusz, tetanusz és diftéria egyben, diftéria-tetanusz-pertusszisz elleni kombinált készítmény, diftéria, tetanusz, pertussisz, hepatitisz B, gyermekbénulás elleni szerek és a haemophilus influenzae b-típus által okozott betegség elleni kombinált készítmények, MMR vakcinák, Pneumococcus elleni készítmények, Meningococcus elleni készítmények, bárányhimlő elleni készítmények, influenza elleni oltások és így tovább.
A gyártók: Pfizer, Novartis, Sanofi, GSK, és így tovább.
A vizsgálat célja az esetlegesen előforduló fizikai szennyeződések kimutatása volt.
(...)
Értékelés
A kimutatott idegen testek mennyisége és néhány esetben szokatlan kémiai összetételük zavarba ejtette a kutatókat. Az azonosított szervetlen részecskék nem biokompatibilisek és nem is biológiailag lebomlóak, ami azt jelenti, hogy bioperszisztensek, nem bomlanak le, hanem benne maradnak a szervezetben, és olyan hatásokat idézhetnek elő, amelyek lehetséges, hogy közvetlenül az injekció beadását követően jelennek meg, de az is előfordulhat, hogy a beadástól számított bizonyos idő elteltével válnak csak nyilvánvalóvá. Fontos megjegyezni, hogy a részecskék (kristályok és nem molekulák) a szervezet számára idegen testek, és úgy is viselkednek. A toxicitásuk bizonyos tekintetben eltér az őket alkotó kémiai elemek toxicitásától, és az idegen testekre jellemző toxicitást hozzáadódik a már meglévő vakcina toxicitáshoz, ezért gyulladásos reakciót váltanak ki.
Az injekció beadása után ezek a mikro- és nanorészecskék, valamint aggregátumok részben az injekció beadásának helyén maradnak, duzzanatokat és granulómákat képezve. De az is megtörténik, hogy a vérkeringéssel szétáradnak a testben, és nem is tudható, hova kerülnek elszállításra. A kutatók azt feltételezik, hogy sok esetben anélkül oszlanak szét a szervezetben, hogy bármilyen látható reakciót okoznának. De valószínűsíthető, hogy bizonyos körülmények között valamelyik szervbe, beleértve a mikrobiomot is, olyan mennyiség kerül belőlük, hogy krónikus gyulladást váltanak ki, mivel ezen részecskék zömében nem tudnak lebomlani, és minden idegen test, különösen az ilyen kis méretű, krónikus gyulladást okoz.
Továbbá a fehérje-korona hatás (a nano-bio-kölcsönhatás) következtében olyan szerves/szervetlen összetett részecskék keletkezhetnek, amelyek képesek nemkívánatos módon stimulálni az immunrendszert. Nem lehet nem hozzátenni, hogy a vakcinákban gyakran megfigyelhető méretű részecskék bejuthatnak a sejtmagokba és kölcsönhatásba léphetnek a DNS-sel.
(...)
A szerzők azt feltételezik, hogy ezen szennyeződések a gyártási folyamat során kerülnek bele az oltóanyagokba, és javasolják a gyártási folyamatok fokozott ellenőrzését.
Én személy szerint mást feltételezek.
