A fény választása a sötét hírek korában (Hosszú Zoltán ajánlása)

Kedves Olvasók!

Az alábbiakat nem én írtam, hanem talált szöveg, mivel módfelett aktuális, ezért úgy gondolom, hogy megosztásra érdemes.

A világ, amit építünk, azokat a frekvenciákat fogja tükrözni, amelyeket ma választunk és gondozunk.

Természetesen szükséges tudni, mi zajlik a világban. A tájékozottság része annak, hogy a saját sorsunk kovácsai és elkötelezett, felelős emberi lények legyünk. A valóságtól való elfordulás senkit sem szolgál. Értenünk kell a globális eseményeket, a korrupciót, az igazságtalanságot és a társadalmainkat formáló erőket.

Ám alapvető különbség van aközött, hogy tájékozottak vagyunk, vagy pedig elmerülünk benne.

A mai digitális ökoszisztémában, pl. az olyan platformokon, mint a YouTube, sok tartalomgyártó tőkét kovácsol a jelentős eseményekből – mint például az Epstein-akták közzététele vagy más nagy horderejű botrányok –, hogy forgalmat generáljon és növelje közönségét. A józan elemzés vagy építő jellegű párbeszéd helyett gyakran szenzációhajhász tartalomáradat tör elő: végtelen spekulációk, felkavaró mélyfúrások, agresszív kommentárok és sokkolásra tervezett nézőképek (thumbnails). Vérvörös szövegek. Eltorzult arcok. Démoni szimbolika. Bűnözők, ragadozók, vámpírok és árnyalakok képei. Ez nem véletlen. A sokk eladható. A félelem terjed. A felháborodás kattintást hoz. De milyen áron?

A sötét képvilág pszichológiai ára

Vizuális lények vagyunk. Az emberi agy sokkal gyorsabban dolgozza fel a képeket, mint a szöveget; egyes tanulmányok szerint mindössze 13 ezredmásodperc alatt. A vizuális bemenet közvetlenül befolyásolja érzelmi állapotunkat, mert a képek aktiválják az tobozmirigyet (amygdala) – az agy fenyegetésészlelő központját –, gyakran még azelőtt, hogy a racionális elmének ideje lenne értelmezni a látottakat. Amikor ismételten kitesszük magunkat olyan felkavaró ikonográfiáknak, mint az agresszív arcok, erőszakos szimbólumok, démoni ábrázolások vagy grafikus részletek, stresszreakciókat aktiválunk. A kortizolszint megemelkedik. Az idegrendszer éberségi állapotba kapcsol. Még az olyan finom jelzések is, mint a színválasztás (mélyvörösek, éles feketék), az erős kontrasztok és az eltorzult arckifejezések is veszélyt jelezhetnek és fokozhatják a feszültséget.

Az idegtudomány megmutatja, hogy az érzelmileg túlfűtött tartalomnak való ismételt kitettség megerősíti az adott érzelmekhez kapcsolódó idegi útvonalakat. Ez a neuroplaszticitás funkciója: az agy az ismétlődő tapasztalatok alapján huzalozza át önmagát. „Az együtt tüzelő neuronok összekapcsolódnak.” Amikor folyamatosan felháborodást, félelmet és sötétséget fogyasztunk, ezeket az érzelmi áramköröket erősítjük meg. Idővel ez fokozott szorongáshoz, növekvő cinizmushoz, érzelmi érzéketlenséghez és egy olyan torz érzékeléshez vezethet, amely szerint a világ végérvényesen sötét. Elkezdünk annak a frekvenciájában élni, amit fogyasztunk.

Amikor az emberek „sötét frekvenciákról” vagy „kvantumrezonanciáról” beszélnek, gyakran metaforikus nyelvet használnak valami nagyon is valóságos leírására: az érzelmi fertőzésre és a környezeti hatásra. Bár a „kvantumrezonancia” kifejezést az idegtudomány nem használja a képérzékelés leírására, a metafora egy megfigyelhető jelenségre mutat rá: az emberek érzelmileg rezonálnak azzal, amire ismételten fókuszálnak. A pszichológiai kutatások igazolják, hogy az érzelmek fertőzőek. Tudat alatt utánozzuk a látott arckifejezéseket és érzelmi tónusokat, még a képeken is. Ez aktiválja a megfelelő idegi áramköröket a saját agyunkban. A tükörneuron-rendszerek segítenek szimulálni a másokban ábrázolt érzelmi állapotot, még akkor is, ha ezek a „mások” csupán fényképek vagy videós nézőképek.

Gyakorlati szempontból: ha ismételten agresszió, félelem, sötétség vagy borzalom képeit nézed, az idegrendszered finoman hozzáidomul ezekhez az állapotokhoz. Ez az igazodás a „frekvenciára való ráhangolódás”. Ez biológiai folyamat. A figyelem formálja az agyat. Amire figyelünk, az neurológiailag dominánssá válik. Belső világunk elkezdi tükrözni külső vizuális étrendünket. Az agyunk újrahuzalozódik…

A figyelemalapú gazdaság és a gyártott sötétség

Azok a tartalomgyártók, akik felkavaró képvilággal árasztják el az internetet, egy dolgot nagyon világosan értenek: a figyelem valuta. A YouTube algoritmusa jutalmazza az aktivitást. Az erős érzelmi reakciók, különösen a felháborodás és a félelem, kommenteket, megosztásokat és nézési időt generálnak. Minél sokkolóbb a nézőkép, annál valószínűbb, hogy valaki rákattint. Minél grafikusabb vagy összeesküvés-elméletibb a tartalom, annál tovább maradhatnak az emberek. Ez azonban egy visszacsatolási hurkot hoz létre. Sötét események történnek, a gyártók felerősítik a legfelkavaróbb elemeket, a közönség pedig elfogyasztja és érzelmileg reagál rá. Az algoritmusok jutalmazzák az intenzitást, és még sötétebb tartalmak készülnek. Ami „tájékozottságnak” indul, könnyen átcsúszhat a groteszk iránti megszállottságba. És itt rejlik a veszély: a sötétségben való tanyázás nem számolja fel azt. Pszichológiailag megerősíti.

FIGYELMEZTETÉS: Gondolataink elektromos impulzusok, amelyek lenyomatot hagynak a valóságon! Emlékezzünk a vonzás törvényére… Azokat a rezgéseket (frekvenciákat) vonzzuk magunkhoz, amelyeket elménk sugároz az éterbe. Elménk teremti meg saját valóságunkat. Gondolatainknak hatalmában áll újraírni a valóság holografikus mátrixát.

Tudatosság elnyelés nélkül

Lehetséges és szükséges tájékozottnak maradni anélkül, hogy átitatnánk magunkat a legsötétebb részletekkel. Olvashatunk kiegyensúlyozott beszámolókat a szenzációhajhász kommentárok helyett, korlátozhatjuk a kitettségi időt, elkerülhetjük a grafikus vagy érzelmileg manipulatív képvilágot, és megtagadhatjuk a kattintást a sokkolásra tervezett nézőképekre. A figyelem teremtő energia. Számít, hová helyezzük. A kérdés nem az, hogy létezik-e a sötétség – mert létezik. A kérdés az, hogy kötelező-e azt ismételten elpróbálnunk az elménkben.

A pozitív képvilág újrahuzalozó ereje

Ahogy a negatív képvilág kondicionálhatja a stressz-útvonalakat, úgy az építő (pozitív) képvilág megerősítheti a biztonsággal, együttérzéssel és reménnyel kapcsolatos hálózatokat. A neuroplaszticitás és a pozitív pszichológia kutatásai azt mutatják, hogy a természetképek nézése csökkenti a kortizolszintet és a stresszt. A meleg arckifejezések látása aktiválja a bizalomhoz és kötődéshez kapcsolódó területeket. A felemelő vagy közösségelvű tartalmaknak való kitettség növeli a kapcsolódás érzését és az építő jellegű cselekvésre való szándékot (motivációt). Az együttérzésről, háláról és építő képiségről (pozitív vizualizációról) szóló tanulmányok bizonyítják, hogy a pozitív ingerekre való tudatos fókuszálás megerősíti a jóléthez kötődő idegi áramköröket. Még a napi szintű, rövid ideig tartó kitettség is a nyugtató vagy inspiráló képvilágnak idővel eltolhatja a hangulatot és az érzékelést. Más szóval: tudatosan megválaszthatjuk, mi huzalozzon át minket. Ha látóterünket (vizuális mezőnket) szépséggel, kreativitással, fénnyel és megoldásközpontú cselekvéssel töltjük meg, ezeket a belső állapotokat gondozzuk.

Ez nem a valóság tagadása; ez az ellenállóképesség építése.

Ahelyett, hogy végtelenül elemeznénk a sötét eseményeket, megkérdezhetjük: milyen építő lépést tehetek? Hogyan járulhatok hozzá a tisztességes rendszerekhez? Hogyan támogathatom az átláthatóságot, az igazságosságot és a reformokat? Milyen építő lehetőségeket erősíthetek fel? A valódi változás nem a kényszeres katasztrófa-hírolvasásból (doom-scrolling) születik. Megalapozott, célirányos, megoldásorientált elköteleződésből fakad. A tartalomgyártóknak is van felelősségük. Képzeljük el, ha a démoni nézőképek és agresszív ikonográfia helyett a csatornák az igazságosságot, a tisztaságot és a megújulást jelképező képeket használnának. Képzeljük el, ha az online uralkodó (domináns) képi (vizuális) nyelv a félelem helyett a felhatalmazásról szólna. A képi kultúra formálja a közösségeink pszichológiáját.

Nem tudunk minden eseményt uralni a világban. De uralhatjuk azt, amit a saját idegrendszerünkben felerősítünk. A tudatosság szükséges. A megszállottság választható. Nem kell a sötétségre hangolódnunk ahhoz, hogy szembenézzünk vele. Sőt, sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha stabilak, tiszták és belsőleg összehangoltak vagyunk azzal a világgal, amelyet építeni akarunk.

Maradjunk tájékozottak, de ne váljunk hipnotizáltá. Ismerjük el az igazságtalanságot, de ne tegyük belsőnkké annak rezgését. Utasítsuk el a korrupciót, démonokat, ragadozókat vagy borzalmakat dicsőítő képvilág terjesztését. Ehelyett töltsük meg digitális és fizikai tereinket a alkotó teremtés, feddhetetlenség, együttérzés és fény szimbólumaival. Mert amit ismételten nézünk, az formálja azt, akivé válunk. És a világ, amit holnap építünk, azokat a rezgéseket fogja tükrözni, amelyeket ma választunk és gondozunk.

---

Eddig az írás. Bár már egy előző cikkemben leírtam, mégis zárásnak ide kívánkozik ez az elgondolkodtató meglátás:

Árnyék mögött Fény ragyog.

Nagyobb mögött, még nagyobb.

Amire nézek, az vagyok.

A Jóisten áldásával. Hosszú Zoltán