A gyökeres okokat kell felszámolni Ukrajnában (Joe Lauria jegyzete)
- szilajcsiko
- 1 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
Eredeti cikk:
Rooting Out the Root Causes in Ukraine, Joe Lauria, May 19, 2025
Schiller Mária küldeménye
Vlagyimir Putyin hétfőn telefonon közölte Donald Trumppal, hogy az ukrajnai háború csak akkor érhet véget, ha foglalkoznak annak „gyökeres okaival”, amelyeket a nyugati média a háború kezdete óta fáradhatatlanul kigyomlál a közbeszédből – írja Joe Lauria.
Az orosz és az amerikai elnök kétórás telefonbeszélgetése után hétfőn Vlagyimir Putyin elnök kijelentette:
„Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a beszélgetés nagyon konstruktív volt, és nagyon jónak értékelem. A kérdés természetesen az, hogy az orosz és az ukrán fél maximálisan megmutassa a béke iránti vágyát, és olyan kompromisszumokat találjon, amelyek minden félnek megfelelnek. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy Oroszország álláspontja általában véve világos. Számunkra az a legfontosabb, hogy a válság kiváltó okait megszüntessük”.
A nyugati vezetők, a média és a közvélemény számára nem lehet rejtély, hogy mik ezek a gyökér okok, hiszen Moszkva 30 évvel ezelőtt kezdődően, és különösen Oroszország 2022-es beavatkozását megelőzően az akkor már nyolc éve tartó ukrajnai polgárháborúban ezeket ismételgette a végtelenségig.
A probléma az, hogy a Nyugat túlságosan el van telve önmagával ahhoz, hogy meghallgassa, mit mond ellenfele, ami önmagában is a konfliktus egyik kiváltó oka.
A főáramú média fogyasztóival – a lakosság többségével – ellentétben a független hírcsatornák, például a Consortium News olvasói nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mik ezek a kiváltó okok. A CN-t és más alternatív médiumokat orosz propagandistáknak bélyegezték, amiért a konfliktus okairól tudósítva teszik a dolgukat.
A kiváltó okokat itt is meg kell ismételni. 1) NATO-bővítés; 2) NATO-csapatok és rakéták előre telepítése Romániában és Lengyelországban; 3) Ukrajna NATO általi kiképzése és felszerelése azzal a szándékkal, hogy Ukrajnát bevezesse a NATO-ba; 4) a 2014-es alkotmányellenes kormányváltás, amely az orosz ajkúak elleni támadásokhoz vezetett Ukrajna déli és keleti részén; és 5) a neonáci csoportok túl nagy befolyása Ukrajnában.
[Részletes ismertetésért lásd: Ukrajna idővonala elmeséli a történetet].
Sok hasznos analógia született a mexikói vagy kanadai kormányok orosz támogatású megdöntéséről és az Egyesült Államokra irányuló orosz rakétáknak bármelyik országba történő telepítéséről. Az 1962-es kubai rakétaválság megmutatta, hogyan reagált az USA, amikor rakétákat telepítettek a határai közelébe.
Eközben a hivatalos média túlórában dolgozott, hogy a gyökereket kigyomlálja a közvéleményből.
Eltemetik őket azáltal, hogy a történetből kitörlik a) a NATO bővítését; b) az USA – támogatott alkotmányellenes kormányváltás Ukrajnában 2014-ben; c) Ukrajna, a NATO támogatásával, még ugyanabban az évben háborút indított az orosz etnikumú Donbassz ellen; d) Ukrajna és a Nyugat nem tartotta be a háború befejezéséről szóló minszki megállapodásokat 2015-ben; e) Ukrajna 2022-ben amerikai és brit nyomásra kilépett az isztambuli megállapodásból; és f) az ukrán neonácik ebben játszott szerepéről szóló 2014-es tudósításuk elkaszálása.
A telefonbeszélgetés után
A mai telefonbeszélgetésből a következő nagy kérdések merülnek fel: 1) Miután Putyin két órán keresztül kétségtelenül alaposan elmagyarázta Donald Trumpnak, az amerikai elnök végül is hagyta, hogy ezek a gyökerek átjárják az elméjét? 2.) Készen áll-e arra, hogy utasítsa az amerikai tárgyalófeleket, hogy egy végleges békemegállapodásban foglalkozzanak ezekkel az okokkal?
Trump már korábban is tett olyan futó megjegyzéseket, amelyek az orosz álláspont valamiféle megértésére utalnak, például amikor januárban azt mondta:
„A probléma nagy része az, hogy Oroszország – sok-sok éven át, jóval Putyin előtt – azt mondta: 'Soha nem lehet, hogy a NATO részt vegyen Ukrajnában'. Most ezt mondták. Ez kőbe van vésve. És valahol [Joe] Biden azt mondta: 'Nem. Csatlakozhatnak a NATO-hoz.' Nos, akkor Oroszországnak van valaki a küszöbükön, és megértem az érzéseiket ezzel kapcsolatban.”
Amire szükség van, az a teljes, tartós megértés, amire Trump lehet, hogy képtelen. Fel kell készülnie arra, hogy szembeszálljon (vagy elbocsássa) a csapatában lévő keményvonalasokkal – nevezetesen Keith Kellogg tábornokkal és Marco Rubio külügyminiszterrel –, és az USA befolyását felhasználva nyomást gyakoroljon Ukrajnára, hogy elfogadja, hogy ezeket a gyökeres okokat meg kell oldani a béke megteremtéséhez.
Volodimir Zelenszkij ukrán vezető korai reakciója, különösen az orosz követelésekkel kapcsolatban, hogy Ukrajna engedjen át területeket Moszkvának, azt mutatja, hogy Trumpnak nem lesz könnyű dolga.
„Ukrajna nem vonja ki csapatait saját területének egy részéről, és nem enged Oroszország ultimátumainak” – mondta Zelenszkij hétfőn. „Arra kértem őt [Trumpot], hogy Ukrajna nélkül ne fogadjon el semmit Ukrajnával kapcsolatban”.
De anélkül, hogy a kiváltó okokkal foglalkozna, a Kreml világossá tette, hogy kész folytatni a háborút, amíg azokat meg nem oldják.
Az általa és Ukrajna által hozott áldozatoknak egyébként Oroszország szempontjából kevés értelme van. Moszkva főtárgyalója a múlt héten Isztambulban kezdődött ukrán-orosz tárgyalásokon azt mondta, hogy
Oroszország a 18. században 21 éven át harcolt Svédországgal, és Ukrajnában is hosszú távra készült.
Oroszország 2021 decemberében igyekezett elkerülni a beavatkozását és a háború eszkalálódását, amikor olyan szerződéseket ajánlott fel az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, amelyek értelmében a NATO-csapatok kivonulnak a volt Varsói Szerződés országaiból; kivonják a rakétákat Romániából és Lengyelországból; és biztosítják Ukrajna semlegességét, vagyis azt, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz. A Kreml közölte, hogy a szerződések elutasítása esetén technikai/katonai eszközökhöz folyamodhat a kérdések megoldása érdekében.
Az USA elutasította a szerződéseket, és inkább a katonai választ választotta abban a téves és mára már szertefoszlott reményben, hogy egy orosz beavatkozás Putyin uralmának összeomlásához vezetne. Csak ezeknek a szerződéseknek az újjáélesztése és Trump eltökélt tárgyalási hajlandósága fogja lezárni a háborút.
A helyzet ennél egyértelműbb már nem is lehetne:
Ukrajna csak akkor remélheti, hogy megnyeri a háborút és visszaszerzi területét, ha a NATO közvetlenül beavatkozik Oroszország ellen. Mivel a NATO vezetői tisztában vannak azzal, hogy ez nukleáris megsemmisüléshez vezethet, csak azt a fikciót tartják életben, hogy még mindig segíthetnek Ukrajnának a győzelemben,
ezzel megőrizve saját politikai karrierjüket és hírnevüket, de nem tesznek semmit a helyszíni események befolyásolása érdekében.
Ukrajna minél tovább nem hajlandó kompromisszumokat kötni, annál rosszabb üzletet fog kötni a végén, hacsak Trump meg nem érti ezt, és nem használja a hatalmát arra, hogy Ukrajnát rávegye a valóság elfogadására.
Joe Lauria a Consortium News főszerkesztője és a The Wall Street Journal, a Boston Globe és más újságok, köztük a Montreal Gazette, a London Daily Mail és a johannesburgi The Star korábbi ENSZ-tudósítója. A londoni Sunday Times oknyomozó riportere, a Bloomberg News pénzügyi riportere volt, szakmai munkáját pedig a The New York Times 19 éves stringereként kezdte. Két könyv szerzője: A Political Odyssey, Mike Gravel szenátorral, Daniel Ellsberg előszavával; és How I Lost By Hillary Clinton, Julian Assange előszavával. Elérhető a joelauria@consortiumnews.com címen, és követhető az X-en @unjoe.DeepL.com – VDGy
