„A háború egy üzlet” ‒ A venezuelai háborús színház Smedley Butler tábornokra emlékeztet (John Leake jegyzete)

Eredeti cikk:

"War is a Racket", John Leake, Dec 05, 2025

Az amerikai hadsereg venezuelai partoknál – több mint 2200 mérföldre az amerikai szárazföldtől – végrehajtott, kábítószer-csempészettel gyanúsított hajók elleni támadása Smedley Butler tábornokra emlékeztetett.

1940-ben, halálakor ő volt az amerikai történelem legkitüntetettebb tengerészgyalogosa. 34 éves karrierje során harcolt a filippínó-amerikai háborúban, a bokszerlázadásban, a mexikói forradalomban és az első világháborúban.

Az első világháború után azonban komoly kétségei támadtak a hivatásával kapcsolatban.

Idővel, tanulmányok és elmélkedések után arra a következtetésre jutott, hogy életét nem az amerikai népért harcolva és gyilkolva töltötte, hanem New York City és Washington különleges érdekeiért.

Ahogyan 1935-ös könyvében, a War is a Racket (A háború egy üzlet) című műben emlékezetesen megfogalmazta:

1914-ben segítettem Mexikót, különösen Tampicót biztonságossá tenni az amerikai olajérdekek számára. Segítettem Haitit és Kubát megfelelő helyszínévé tenni a National City Bank fiúinak, hogy ott bevételeket szerezzenek. Segítettem fél tucat közép-amerikai köztársaság kifosztásában a Wall Street érdekében. A zsarolások listája hosszú. 1909-1912 között segítettem megtisztítani Nicaraguát a Brown Brothers nemzetközi bankház számára. 1916-ban fényt hoztam a Dominikai Köztársaságba az amerikai cukoripari érdekek érdekében. Kínában segítettem biztosítani, hogy a Standard Oil zavartalanul működhessen.

Bár a háború valóban jövedelmező a finanszírozók és az iparmágnások számára, akik támogatják, a szabad polgárok számára mindig katasztrófa. Ahogy James Madison megjegyezte egy 1795-ös röpiratban:

A közszabadságot fenyegető minden rossz közül a háború talán a legfélelmetesebb, mert magában foglalja és elősegíti az összes többit. A háború a hadseregek privilégiuma; ezekből származnak az adósságok és az adók. A hadseregek, az adósságok és az adók pedig a közismert eszközök arra, hogy a sokakat a kevesek uralma alá hajtsák. A háborúban a végrehajtó hatalom diszkrecionális jogköre is kiterjed; hatása a tisztségek, kitüntetések és javadalmazások kiosztásában megsokszorozódik; és a nép erejének legyőzéséhez minden, az elméket elcsábító eszköz is hozzáadódik! Egyetlen nemzet sem tudná megőrizni szabadságát folyamatos háborúk közepette.

Ennek ellenére az amerikai kormánypropaganda, amely külföldi háborúk indítására buzdít – több ezer kilométerre az amerikai hazától – MINDIG működik.

Ha a nevetségesen durva propaganda nem működik, akkor mindig lehet hamis zászlós támadáshoz folyamodni, vagy hagyni, hogy egy tervezett támadás megtörténjen, hogy igazolják a háborút.

A venezuelai partoknál feltételezett kábítószer-csempész hajók felrobbantása azzal az indokkal, hogy „narkoterroristák” vezetik őket, számomra a színházi ostobaság új mélypontjának tűnik.

Tudom, tudom, a CIA mindenféle új információt és informátort fedezett fel, és mind nagyon meggyőzőnek tűnik. Milyen hazafias amerikai állampolgár kételkedne abban, hogy a Pentagon igazat mond egy külföldi katonai műveletről? Smedley Butler, például.

A bátyám ma reggel e-mailben számolt be arról, hogy nemrég Trinidadban járt, és lenyűgözte a Port of Spainben tapasztalt szigorú biztonsági intézkedések. Megtudta, hogy az 1,5 milliós szigetország bennszülött kábítószer-fogyasztással küzd, főleg marihuánával. Némi kokaint Venezuelából csempésznek be további nemzetközi szállítás céljából. Az amerikai külügyminisztérium honlapján közzétett jelentés szerint a Trinidad és Tobagón átmenő kokain nagy része végül Európába kerül.

Ha Smedley Butler ma élne, biztosan gyanút fogna – és vizsgálatot követelne –, hogy a legújabb háborús színteret Venezuelában azok a Wall Street-i szereplők hajtják előre, akik a nemzet olajkészleteit – a földön a legnagyobb bizonyított készleteket – új hitelbővítési kör biztosítékaként tekintik.

Az egyetlen növekedési lehetőség, amelyet a Wall Street jelenleg kínál, az mesterséges intelligencia, de nehéz elképzelni, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatok hogyan tudnák tovább növelni a Nasdaq indexet, miközben továbbra is jelentős veszteségeket termelnek.

Az OpenAI jelenleg negyedévente több mint 10 milliárd dollárt éget el. Ráadásul ahhoz, hogy az AI nagy ígéretét teljesíthesse, az Egyesült Államoknak SOKKAL több energiát kell termelnie.

A Goldman Sachs nemrég becslése szerint az Egyesült Államoknak 2030-ig 50-100 gigawatt (GW) új kapacitást kell termelnie, hogy kielégítse az AI növekvő igényét. Ennek a skálának a felső határa meghaladja Kalifornia jelenlegi teljes 86 GW-os áramtermelő kapacitását.

Ezért jelentette be Bill Gates nemrég, hogy már nem aggódik túlságosan a globális felmelegedés miatt. A szél- és napenergia-csalás nem fogja megoldani a problémát, ha a Microsoft vissza akarja szerezni az AI-ba fektetett jelentős beruházásait.

---

deepl.com/en/translator – VDGy