A hétköznapi rutintól a teremtés többdimenziós dinamikájáig (Julian Rose jegyzete)

Eredeti cikk:

From Mundane Daily Routine to the Multidimensional Dynamic of Creation. Julian Rose, Global Research, June 02, 2025

Schiller Mária küldeménye

„Univerzális lényekként” nem vagyunk elkülönülve semmilyen tevékenységtől sehol a világegyetemben. A létezés teljessége a pszichénkben létezik, és a tudatalattinkban van lenyomva.

Az a képességünk – vagy képtelenségünk –, hogy megtapasztaljuk a létezés többdimenziós szintjeit, amelyekben tudatosan – vagy tudtunkon kívül – napi szinten részt veszünk, szabályozza, hogy milyen mértékben vagyunk képesek az Életet magunkévá tenni, vagy egyszerűen a nem-tudatosság kétdimenziós síkján működünk: a nem-életben.

Nézze ezt így: Ugyanebben a pillanatban az univerzum távoli pontjain új csillagok ezrei kelnek életre; egy krillraj épp azon van, hogy egy éhes delfin elnyelje; egy nyugodt arcú emberi csecsemő épp most bújik ki anyja méhéből; egy óriási napkitörés mélyen behatol a környező űrbe; egy pók belekapaszkodik egy bonyolult hálójába szorult légybe; a saját testünkben mintegy ötezer sejt haldoklik, míg mások életre kelnek; trópusi zápor áztatja a földet a kiszáradt Rajasthanban; egy egeret kiszúrt egy keringő verébsólyom éles szeme. A felerősödő szél megzizegteti a konyhaablakod előtt álló fa leveleit.

Mindezt, miközben ön éppen „egy finom csészét” készít magának.

Természetesen ez csak egy aprócska fantáziadús töredéke annak a néhány milliárd dinamikus eseménynek, amelyek

az idő bármelyik pillanatában az áramlás közepén vannak, hogy érzékeltessük a természet erejének és a világegyetem örökös fluktuációinak összefüggő dinamikáját.

Ennek a hatalmas/végtelen drámának vagyunk a részei, amely a végtelen múlt egy pontján indult el.

Mindezek az események hatással vannak ránk, és viszont befolyásolják mindezek menetét. Még a gondolataink is anyagi formát öltenek a létezés legfinomabb szintjein.

Ebben az energikus, folyamatosan fejlődő kvantummezőben a természet táncának sokasága egy egyedülálló Legfelsőbb Mag körül összpontosul. Minden, ami valaha is létrejött, a Legfelsőbb Tudatosság ezen abszolút omega pontja körül mozog.

E mindenható központi mag nélkül minden rend felbomlana, és a nagy elektromágneses megtartó erő, amely a csillagokat és bolygókat örökké tökéletesen eloszló pályáikon tartja – soha nem jönne létre. Nem lenne semmi, ahogyan talán egykor volt.

Úgy tűnik, hogy a mi nagyrészt evilági, materialista létünk egy másik síkon vagy térben működik, mint ez az egyetemes színház. Nem sokan vannak, akik átérzik, hogy milyen fontos szerepet játszanak ebben a nagy drámában.

A legtöbben úgy tekintenek a megnyilvánulási mezőre, mint ami elkülönül az életről alkotott uralkodó felfogásuktól, amely lényegében lapos és nagyrészt kiszámítható materialista eseményláncolat, amelynek fő változatai az érzelmi hullámhegyek és -völgyek.

A legtöbb „kilenctől ötig” élet középpontjában a háztartási és karrierközpontú napi rutinok szükségleteinek és mintáinak teljesítése áll.

De ez azért van így, mert

arra lettünk nevelve (szoktatva), hogy az anyagiakat és a hétköznapi dolgokat sokkal fontosabbnak értékeljük, mint a kvantumokat. Holott ennek pont fordítva kellene lennie.

Lényegében az univerzum gyermekei vagyunk – ugyanúgy egyek vagyunk a kvantumdinamikával, mint a mindennapi életünk irányításához szükséges evilági feladatokkal. Ezek nem különálló tapasztalatok, de „különböző fókuszpontok”, és ez az elkülönülés benyomását keltheti.

Minden, ami az emberiség e bolygón való kalandozása során félresiklott, annak köszönhető, hogy a világi dolgokra túl nagy hangsúlyt fektettek, a kvantum [a természetfeletti] szinte teljes kizárásával.

Ezért van az, hogy „mi, emberek” oly gyakran érezzük magunkat elfojtva és izgatottnak, anélkül, hogy képesek lennénk azonosítani az okot.

Ez a mi folyamatos mentális bebörtönzésünk állapota egy olyan helyen, ahová nem tartozunk.

A megosztottság és az elnyomás hatalmas erői már régen megállapodtak abban, hogy a háromdimenziós kizárólagosság lesz az emberiség fejlődésének irányítására használt lánc, felismerve a kvantum és a világi elválasztásának lehetőségét. Úgy téve őket, mintha ellentétben állnának egymással.

Az irányítás e korai építészei aztán „hatóságként” állapították meg, hogy mihez lehet és mihez nem lehet hozzáférni, a valódi kvantumállapot szigorúan szerkesztett változatában.

Olyan szabályokat és dogmákat találtak ki, amelyek az emberiség fejlődését a teljes emberi tudatosság egy apró töredékére igyekeztek korlátozni.

Megtanítottak minket arra, hogy ne legyenek „hamis elképzeléseink” a valódi képességeinkről. Ne „vétkezzünk” azzal, hogy szembemegyünk az ő „rendjük” tekintélyével.

Azon dolgoztak, hogy beszűkítsék a képzeletünket az élet és a halál valódi természetével kapcsolatban – majd az ebből eredő félelem, szorongás, bizonytalanság és fájdalom denaturált érzelmeinket saját sötét céljaik táplálására használták fel.

Bár a modern korban az elnyomás egyes intézményei enyhítettek retorikájukon, hogy kevésbé tűnjenek demagógnak, gyakorlatuk még mindig pontosan ugyanazt a megosztottságot, hatalmat és ellenőrzést hordozza.

Céljuk továbbra is az, hogy megakadályozzák az emberiséget abban, hogy kilépjen az elme, a test és a lélek börtönéből, hogy belélegezhesse a szabadság és a felszabadulás édes, szennyezetlen levegőjét.

De bár a felszínen a dolgok komornak tűnnek – és többnyire azok is –,

egy olyan energiaváltás van folyamatban, amelyet az a sötét szekta nem tud megfékezni, amely a valóság maximális mértékű meghamisítására törekszik.

Ez az „energetikai váltás” lényegében a tudatosság és az értelem kiterjesztése. Ugyanakkor valószínűleg anyagi síkon is megnyilvánul, és jelentős felfordulásokat hoz az élet minden területén: fizikai, környezeti, társadalmi és nem utolsósorban gazdasági téren.

A mentális és fizikai cselekvések és reakciók között elválaszthatatlan kapcsolat van.

A pozitív változásért folytatott munka során tragikus elem, amellyel az ember szembesül, a „tudatosság megtagadása”, amelyet oly sokan állítanak akadályként saját önfelszabadításuk elé. A rabszolgaság hamis biztonságát részesítik előnyben a szükséges erőfeszítésekkel szemben, amelyek az emberiség ügyeinek átalakításához és a tartós világbékéhez szükségesek.

A tudatosság megtagadása nem egy felülről lefelé irányuló betegség, hanem önkéntes engedelmeskedés a könyörtelen zsarnokoskodásnak, ami a mély állam status quo jellemzője. Az az életellenes szándék, amely, ha nem ellenőrzik, totalitárius hatalomátvételhez vezet.

Ám azzal, hogy megnyitjuk magunkat az élet kezdetleges többdimenziós volta előtt a kasztrált és digitalizált mátrixon kívül, visszatérünk valódi önmagunkhoz, összekapcsolódva a létezés alapvető dinamikájával és a végtelen határtalan kiterjedésével.

Itt találja meg valódi énünk az igazi otthonát, célját és egyensúlyát.

Lelkünk ébredése a természet és a kozmosz mindentudó erői között.

Földi életünket mélyen át kell itatni ezzel a nagyobb minőséggel, mert ez az, ami teljesen felülkerekedik az AI/IT jelenlegi addiktív megszállottságának abszurd absztrakcióin és a megkínzott transzhumán aberráció állítólagos életre hívásán.

Ez az a kihívás, amivel mindannyian szembenézünk; ösztönzést és bátorságot merítünk abból a tudatból, hogy a másik oldalon lévő jutalom az alapvető átirányítás, megújulás és átalakulás – és a győztes kijutás heves öröme!

Julian Rose a brit biogazdálkodás egyik korai úttörője, író, nemzetközi aktivista és műsorvezető. Julian elismert könyvéről, a Overcoming the Robotic Mind (A robotikus elme legyőzése) című könyvéről és más műveiről a www.julianrose.info weboldalon talál információkat. A könyvek megvásárolhatók Julian közvetlen megkeresésével: lásd a „Kapcsolatfelvétel a szerzővel” menüpontot a „recenziók” alatt.

---

DeepL.com – VDGy