VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A Höbling-elméletről

Nemrégiben egy beszélgetés során a magyar őstörténettel nagy lelkesedéssel foglalkozó beszélgetőtársaimról kiderült, hogy valamilyen oknál fogva elkerülte a figyelmüket Höbling Tamás történész elmélete, aki 2010-ben adta ki A honfoglalás forráskritikája I. A külföldi kútfők és A honfoglalás forráskritikája II. A hazai kútfők című műveit, s ezekben minden eddiginél teljesebb képet próbál adni a honfoglaló–hazatérő magyarság kérdéskörének hiányosságaira.

Aki a magyar őstörténettel kapcsolatban az elmúlt évtizedekben próbált komolyabban tájékozódni, az már megtanulta, hogy tanulmányai során kerülnie kell a kinyilatkoztatásszerű gondolatokat, és hogy nagyon kritikusan kell kezelnie miden anyagot, akár akadémiai tudósok vagy lelkes romantikusok műveiről van szó. A „Höbling-elméleről” minden óvatoskodásunk mellett azért elmondhatjuk, hogy az eddigi legteljesebb módon kívánta rekonstruálni a honfoglalás–hazatalálás történetét.

Bár (valószínűleg) a „teljes igazságot” Höbling Tamás elmélete sem tartalmazza, ennek ellenére az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb előrelépése ebben a mindannyiunkat foglalkoztató ügyben. Az elmúlt évek genetikai kutatásai arra mutatnak rá, hogy talán ideje volna újra elővenni László Gyula elméletét és komolyabban venni Höbling Tamás munkáját. Úgy vélem, hogy a magyar őstörténet, a magyar etnogenezis esetében csak akkor nyílik meg a lehetőségünk az előrelépésre, ha újból szabaddá és nyitottá tesszük az erről szóló vitákat, és megszabadulunk a megdönthetetlennek hitt dogmáktól. Már csak az is önvizsgálatra kell, hogy késztessen bennünket, amikor azt látjuk, hogy a feltételezett vonulási útvonalon fekvő országok történészei és régészei (a terepen végzett munkájuk alapján) teljesen másként vélekednek népünk ezen korai időszakának történéseiről.

Úgy vélem, hogy nagyon fontos lenne, ha az őseink eredetéről való párbeszédnek szerves részét képezné a Höbling-elmélet. Következetesen viszi végig saját elgondolását, miszerint a magyar történetírás hibás koncepciót követ. A külföldi forrásokat szükségszerűen felértékeli, míg Anonymust és a magyar krónikákat hátsó szándékoktól vezérelt tákolmányoknak tartja, vagy pusztán kisebbségtudatból táplálkozó igazodási kényszerből, nem veszi figyelembe, vagy egyenesen degradálja.

Höbling sze