VÖRÖS TŰZOLTÓAUTÓ, MEGENNI AZ ELEFÁNTOT ÉS A CSELEKMÉNYSZÁL, avagy miért hiányzik a 12 lépéses kézikönyv a jobb élethez?

Előzmény:

A húsevő nők, az elveszett generáció, a részvények istene, avagy mit rejt egy nemzetközi csevej mélye? (Tallián Hedvig írása)

Aki olvasta Enzo, Yusuf és X úr beszélgetését az most egy derűsebb gondolatcserére számítson. Újra belenyúltam a nemzetközi csevej értékes gondolatokkal teli bugyrába, de ezúttal én provokáltam egy látszólag neutrális kérdéssel a beszélgetést. Remélem a nyers „élőbeszéd” nem tántorítja el az olvasót, amin persze igyekeztem javítani, ugyanis a tartalom szerintem parádés. – Tallián Hedvig

A beszélgetőtársak pedig:

Gregster – egy kanadai hetven éves családapa

X úr – ismét itt van a japán társadalmat jól ismerő, valószínűleg német férfi

Nic Forc – olasz honleány, közgazdász és pénzügyi szakember (ezt korábbról tudom)

Tallián Hedvig:

Hová lett a csoport keménymagja? Rég nem láttalak titeket. Hogyan látjátok, mi történik körülöttünk? (és itt megneveztem a keménymag tagjait)

GREGSTER:

Fiatal koromban kinyilatkoztattam és előrejelzéseket téve okoskodtam. A legtöbb esetben tévedtem az eseményekkel, nevekkel és dátumokkal kapcsolatban, de fél évszázadra pontosan megmondtam, hogy merre fognak haladni a dolgok. Ennek ellenére ez nem bizonyult igazán hasznosnak.

Több mint 25 éve tanultam meg hallgatni azokra, akik okosabbak nálam, és történelmet olvasni. A történelem rímekbe és ismétlődésekbe öltözött híreknek bizonyult, és megtanultam felismerni a mintázatokat. Ebben a tekintetben úgy látom, hogy a Római Birodalom folytatódik, csak más álarcot öltött, és ahogy mindannyian látjuk, A PÉNZ és A RÉGI PÉNZEMBEREK mindent ellenőrzésük alá vonnak a számukra kedvező módon, miközben mi mindannyian vagy hipnotizáltnak tűnünk, vagy tehetetlennek, hogy bármit is tegyünk.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem teszek többé semmit, miután 10 évet pazaroltam el a kanadai szövetségi politikában, csak hogy rájöjjek arra, amit mindig is gyanítottam, az igaz. Ez csak az elfedést szolgálja.

Így már egy évtizede a saját „meme”-re koncentrálok.

A lokalizmus az új globalizmus.

Szinte mindent figyelmen kívül hagyok, ami a saját befolyási körömön kívül történik vagy ami hatással lehet rám, és őszintén szólva, ez a kör az évtizedek során egyre kisebb lett.

Mivel soha nem volt tévém, nem hallgatok rádiót és nem nézek híreket, nem töltik be a fejemet háttérzajok, és valójában nagy tisztaságot érzek, ha egy egyszerű tervet követek, a közvetlen környezetemben maradok, mindannyiunkért építkezem, megtanulom, hogyan lehet konszenzust elérni, és élvezem az életet napról napra.

Majdnem 70 éves vagyok, és úgy gondolom, hogy 130 éves koromban, a halálom előtti napon már minden tökéletesen menni fog.

Mr X:

Kíváncsiságból megkérdezhetem, mit ajánlana azoknak a mai fiataloknak, akik nem akarnak részt venni az őrületben és a züllésben, és inkább egy decentralizáltabb, egészséges életet szeretnének, tiszta levegővel, tiszta vízzel és jó talajjal, különösen 2020 után?  Szerintem ez lehet az útelágazás, amely Robert Frost versének kivonatában szerepel: „És ez hozta meg a változást.”

Szerintem a hatalom birtokosai megpróbálják megakadályozni a decentralizációra irányuló erőfeszítéseket, tekintettel a kérdés kontextusára.

GREGSTER:

A fiatalság egész életemben érdekelt. Mi, a baby boom generáció tagjai feláldoztuk a jövőjüket, és a pénzükkel, otthonaikkal, karrierjükkel finanszíroztuk a mi nyugdíjunkat. És ők ezt tudják. Mi azt gondoljuk, hogy lusták. Ők azonban realisták.

Három millenniumi és egy X generációs gyermekem van. Letelepedtünk, hogy esélyt adjunk nekik a sikerre ebben a kegyetlen világban. Otthon tanítottuk őket az egyetemig, hogy megkapják az EQ-t, IQ-t és a konszenzusos életvezetési készségeket, amelyekre szükségük van a kiválósághoz és az önuralomhoz.

Mind a négyen sokoldalúak. Túlélnek és boldogulnak a városban és a vidéken egyaránt.

És jól érezték magukat. Mi is. És ezt 10 másik hasonló gondolkodású családdal tettük a környéken. Ez egy 20 éves közös utazás volt.

A kulcsszó itt a MI. Szó szerint egy egész falu kell hozzá.

A közösségnek együtt kell működnie, és ápolnia kell a generációk közötti jólétre irányuló gondolkodásmódot, hogy azt a gyermekeinkbe is belenevelje. Ebben boldogulnak. Vannak könyvek, amiket rólunk, otthoni tanítókról írtak, és a legtöbb ember fikciónak tartaná, mert az utunk nem a főáramhoz igazodik. Figyelmen kívül hagyjuk a világot, magunkra koncentrálunk.

Ez volt a világ, mielőtt a westfáliai nemzeti/állami kormányzási modell brolokráciákká érett (uram-bátyám, faszfejek uralta rendszer – a ford). Nincs értelme harcolni ellenük vagy megpróbálni őket valami ésszerű irányba terelni.

Minden embernek csak egy esélye van arra, hogy rosszul élje az életét, és sokan ezt az esélyt arra pazarolják, hogy olyan embereket és dolgokat próbálnak megváltoztatni vagy kijavítani, akik nem akarnak, vagy nem tudnak megváltozni. Én élem az életemet. Sok fiatal éli az életét, figyelmen kívül hagyva a háttérzajt, és szerintem mindannyian ennek vagyunk a szemtanúi.

De mint a történelem legnagyobb szavazói tömege, alávetik magukat néhány tucat megalomániás irányításának, és nem voltunk ott, hogy megvédjük ettől őket, vagy akár csak együttműködjünk velük, hogy meglegyen nekik is mindaz, ami nekünk megvolt.

Nem tudok rávenni egyetlen felnőttet sem, hogy ezt elismerje.

Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett, de ez a válaszom.

Mr X:

Köszönöm az őszinteséged. Úgy vélem, hogy a tisztességes és erkölcsös társadalmakat talán a nulláról kell újjáépíteni. Lehet, hogy a „közoktatási rendszer” nem vált be, és folyamatban van az alternatív oktatási formák felé való elvándorlás. Egyetértek azzal, hogy az otthoni oktatás vonzó lehetőség lenne. Független lenne a mai kultúra korrupciójától.

GREGSTER:

A feleségemmel együtt végül mi is diákok lettünk, miközben körülbelül 40 fiatal nőtt fel egy mikroközösségben, 8-9 éves kortól egészen az egyetem utánig, ahová sokan közülük tovább mentek. Olyan életet adtunk nekik, amilyet mi nem élhettünk, és ők már a hormonális szakaszuk után átvették tőlünk az önirányító vezetési módszert.

Ha nem terheljük a gyerekeket a nemzetközi és politikai eseményekkel, és nem tesszük ki őket a különböző kulturális lehetőségeknek, hanem fiatalon megtanítjuk nekik az élet szabályait, hogy idősebb korukban maguk választhassanak, akkor meg is tudják ezt tenni. Azt hisszük, hogy megfosztjuk a gyerekeinket, ha nem hagyjuk, hogy mindent megtapasztaljanak és mindenkivel kapcsolatba kerüljenek, de valójában csak arra kényszerítjük őket, hogy még azelőtt döntsenek, mielőtt felkészültek volna a döntésre, mielőtt még megismernék önmagukat.

Gyerekeinknek több választási lehetőséget adtunk, mint a legtöbb felnőttnek, már kora gyerekkoruktól kezdve, így minden területen, ahol csak lehetett, tanulási módszereket dolgoztunk ki, és ők mind éltek a lehetőséggel.

A mai gyerekek alacsonyabb önértékeléssel és alacsonyabb IQ-val rendelkeznek, mint őseink, mert kora gyerekkorukban nem sajátítanak el semmit. Nem adunk nekik lehetőséget, hogy kiszabaduljanak alólunk, és hamarabb legyenek jobbak, mint mi voltunk, de megtehetnénk, ha adnánk nekik esélyt.

Ez egy gazdag és kielégítő út, amelyből mindenki tanul. Vannak bukkanók, vannak kudarcok, de továbbmegyünk, és néha visszatérünk a kudarcainkhoz és visszük tovább magunkkal ezeket.

De az erősségeinkre kell koncentrálnunk.

Nyolc tantárgyat adni a gyerekeknek az iskolában, és önkényesen meghatározott teljesítményt követelni tőlük, ami alapján eldöntjük, hogy továbbmehetnek-e, ez kutyakiképzés. Mi nem így tettünk.

Hagytuk, hogy a saját tempójukban haladjanak, az első hat-hét évben csak a legszükségesebbeket tanulták. Olvasni, írni, számolni. Ezt a három készséget elsajátítva szinte mindent megtanultak maguktól, és nagyon jól és nagyon korán. Elfelejtettük, milyen hihetetlenül épül fel az ember, és mire vagyunk képesek kisgyermekkorban.

Tinédzserkoromban olvastam az amerikai alapító atyák történetét, akik közül sokan tinédzserek voltak, vagy húszas éveikben jártak, amikor vállalkozásokat vezettek, családot alapítottak, politikai vezetői pozíciókért indultak, és olyan dolgokat építettek fel tizenévesen, amire a mi gyerekeink addig várnak, amíg el nem végzik az egyetemet.

A változás, aminek be kell következnie rajtunk, a felnőtt generáción múlik. Le kell szállnunk a saját magunk által épített magas lóról, és inkább hozzájuk kell hasonlítanunk...

Olvastam történeteket arról, hogy az egyes államok kormányai, sőt még a szövetségi kormány is fontolgatja a Bitcoin bevezetését az állami pénzügyekbe. Kíváncsi vagyok, hogy valaki, aki átlátja ennek a lépésnek a következményeit, tudna-e egy keretrendszert felvázolni, hogy hogyan lehetne erről beszélni.

Itt Kanadában, a környéken azt javasoltam, hogy hozzunk létre egy kerekasztalt, amelyen főként üzleti vezetők vesznek részt, és megvitatják egy Bitcoin arany- vagy ezüstalap létrehozását a közösségünk számára.

Hamarosan helyi választások lesznek, és az elmúlt két helyi választáson azt javasoltam, hogy egy csapat realista üzletember lázadjon fel, és pályázzon a helyi önkormányzat kulcsfontosságú pozícióira.

Úgy gondolom, mindannyiunknak beszélnünk kellene erről, tekintve, hogy a választott képviselőink már ténylegesen megkezdték a vonatkozó jogszabályok megvitatását, de a környéken alig találok két embert, aki egyáltalán érti, mi volt a Bitcoin eredeti célja, nemhogy azt, hogy milyen eltorzult formát öltött.

(a ford: Werner prof Bitcoin létrejöttének magyarázata: 
https://www.bitchute.com/video/ZCQKE6PdDq8k/)

Egy gondolatmenetet már több éve forgatok a fejemben, de nincs kivel megbeszélnem: az aranyhoz viszonyított, minden idők legmagasabb árfolyamán lévő ezüstöt párosítanám a bitcoinhoz, mint fedezethez. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megvalósítani, de mindkettőnek megvan a piaci kapitalizációja a növekedéshez.

Annak ellenére, hogy a világ többi része mindkettőt újra jelzáloggal terhelte, olyan nevetséges mértékben, hogy több ezer papír ezüstszerződés van a valódi unciák számához képest, és természetesen ez most a Bitcoin esetében is történik, lehetséges vagy logikus lenne-e, hogy egy helyi közösség a Bitcoin-t és az ezüstöt helyi árképzési folyamaton vezesse át?

Hogyan tudjuk megtörni a lefoglalt eszközöket, ha nem úgy, hogy önállóan cselekszünk és azokat pénznemként használjuk?

Megkötöztek minket, és én szabad akarok lenni.

NIC FORC:

Remélem, hogy Olaszország visszanyeri természetes közvetítői és erkölcsi vezető szerepét a Földközi-tenger térségében, és hogy a Kennedyk és Moro meggyilkolásának gondolatébresztő története – mely két esemény szorosan összefügg – újragondolásra kerül, és megbosszulja magát abban az értelemben, hogy visszanyerjük egy részét a szuverenitásuknak: állami számlák, állami tulajdonú bankok, állami részvétel, és az aranyhatalom, amelyet az Európai Bizottság, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és a Benelux államok bűnrészességet vállalva, elvettek tőlünk, hogy jobban eladható legyen a Rothschild-csoportoknak értékes vagyonunk, például a VÍZ és a TERMÁLFORRÁSOK.

Ideológiai szempontból a mélyállam és a szuverenisták közötti háború csúcspontján vagyunk.

Mr X:

Ha hozzáfűzhetem, lehetséges lenne a fémalapú pénz, ugyan ezt a nemesfémek mennyisége korlátozza? A papír alapú elszámolások gyakran megromlanak a hatalom csábításától.

Csak kíváncsiságból, találkozott már olyan Pápai Bullával, amely biztosítékként igényt tartott férfiakra és nőkre, ha nem tévedek? Vannak egyértelmű bizonyítékok arra, hogy ezeket a „tanúsítványokat” pénzügyi piacokon adták-vették.

GREGSTER:

A papír alapú Bitcoin, amelyet most bevezetnek, ugyanúgy fog működni, mint a papír alapú arany vagy ezüst. A pénzpiacok javára fogja manipulálni az árat.

Javaslatom az, hogy hagyjuk figyelmen kívül a piacokat, és hozzunk létre önellátó közösségeket, amelyek kereskednek, cserekereskednek, termelnek és ellátják az alapvető szükségleteket, ami idővel csökkenti a tőkeáttételes beszállítóktól, közvetítőktől, kormányoktól és piaci ellenőrzésektől való függőségüket.

A Bitcoin-nak eredetileg KÉSZPÉNZNEK kellett volna lennie. Nem felhalmozott  dollárhoz kötött digitális aranynak. Úgy tervezték, hogy felváltsa a dollárt, de egy felfelé irányuló ozmózisos mechanizmus révén, organikus árképzéssel.

Ez a szándékosan alkalmazott HELYI mikroökonómiai modell megkezdi a hosszú és nehéz utat vissza a természetesebb inflációhoz.

Nem tudjuk megölni a fegyverként használt, újra jelzáloggal terhelt dollárt, és nem tudunk elmenekülni előle. De apránként meg tudjuk enni az elefántot. Bármilyen valódi pénznemet használhatunk, amelyet nem lehet megsemmisíteni, amely fizikai formában létezik, a birtokunkban van, beleértve az ezüstöt, a drágaköveket, az élelmiszert, a vizet, vagy akár a saját termelésű árukat.

Helyi trösztöket vagy hitelszövetkezeteket alapíthatnánk, és otthonainkat, földjeinket és erőforrásainkat biztosítékként adhatnánk hozzájuk, hogy saját helyi, Bitcoinra cserélhető pénzt nyomtathassunk.

„Mi” megtehettük volna ezt 2008 után, amikor a Bitcoin megjelent, és én 2017 óta próbálok erről vitát kezdeményezni, amikor először hallottam a Bitcoin-ról.

Most még kritikusabb az idő.

Valójában 2020-ban alapítottam egy helyi csoportot, amikor rájöttem, és hangosan kimondtam, hogy hosszú népirtás zajlik.

Reméltem, hogy néhány üzleti ismerősömet is be tudom vonni a csoportba, hogy megvitassuk, hogyan vehetnénk vissza a helyi kormányzatot, és együtt megkezdhetnénk a fenti folyamatot. De én csak egy ember vagyok, és ez nem fog működni, hacsak egy egész falu nem áll mögöttem.

Szerintem a bankárok rettegnek attól, hogy komolyan elkezdünk beszélni párhuzamos rendszerek kiépítéséről.

Most már megvan a technológia és a tudás. És biztosan megvan a motiváció is.

Amit, úgy tűnik, hogy folyamatosan elveszítünk, az a cselekvés fonalának megtartása, ugyanis minden reggel az elit által előállított vörös tűzoltóautókat üldözzük, amelyek szirénával és villogó fényekkel elhaladnak mellettünk, és a nap végére teljesen elterelődik a figyelmünk a lényegről.

Eközben, ahogy Werner prof. tanítja nekünk, a tűzoltóparancsnok egyszemélyben az, aki tüzet gyújtott az iskolában, a kórházban, a búzamezőn és a kikötőben álló gabonaszállító hajón.

Ez a cselekmény fonala.

Mr X:

A cselekmény kiegészítéseként emlékszem a kiegészítő pénznemek bevezetésére irányuló kísérletekre, mint például a svájci WIR és a németországi Bajorországban bevezetett Chiemgauer, amelyek a vásárlóerő közösségen belüli megtartását célozták. Talán célszerűbb lenne elszakadni a közvetítő pénzemberektől, akik értéket vonnak ki ahelyett, hogy értéket teremtenének.

Sajnos, akik figyelnek a figyelmeztetésre, a kisebbség.

Eszembe jutott a Wörgl-kísérlet, ahol a nagy gazdasági világválság idején helyi pénzt bocsátottak ki, amely teljes foglalkoztatottságot eredményezett.

(Werner Wörgl videó https://www.facebook.com/tallianhedvig/videos/3888592551368180)

GREGSTER:

Ha önellátó gazdálkodást folytatsz, akaratlanul is, de társadalmi kitaszítottá válsz, akit az emberek csodálnak, de nem tudnak mit kezdeni veled.

Nekik nincs mit felajánlaniuk neked, te pedig nem tudsz mit felajánlani nekik, de azért kijöttök egymással.

A kapcsolatunk nem helyi szintű volt. Ez a társadalmi struktúráink pénzügyi rétegében volt magasabb szinten. Többnyire nem volt szükségünk a világra. Ez egyfajta gondolkodásmóddá vált. Elfogadtam, és a gyerekeimnek is ezt tanítottam, amikor felneveltük őket. Ez nem azt jelenti, hogy lenézünk bárkit is, vagy nem értékeljük őket annyira, hanem inkább azt, hogy meghatározzuk a saját feltételeinket, amelyek alapján tárgyalunk a törzsünkön kívüliekkel.

Amit javaslok, az nem működik e nélkül.

Szóval ezeket az embereket kerestem, függetlenül attól, hogy milyen életet éltek, milyen képességeik vannak vagy hány évesek. Az IQ-dnak és az EQ-dnak is meg kell felelnie ahhoz, hogy egy lábbal az irányított világban, a másikkal pedig a saját világodban élj, és elégedett legyél.

Minden a gondolkodásból indul.

Bizonyos mértékig figyelmen kívül kell hagynod mindent, ami a körödön kívül van, beleértve a vágóhídra vezetett, bégető juhokat is, akik nem fognak csatlakozni hozzád.

Több mint fél évszázad alatt vastag, de érzékeny bőrt növesztettem.

Nincs igazán mit felmutatnom, csak a saját elégedett életmódomat, mert lármás volt, de a lármás élet szórakoztató. Van néhány barátom, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én, és bár elég mélyen beágyazódtak a világ rendszerébe, és függnek tőle, nem bíznak benne, és ha akarnának, kiszabadulhatnának. Hogy miért nem teszik, az rajtuk múlik.

Remélem, hogy amint a rendszerek kudarcot vallanak, elárulván az embereket, és talán összeomlanak, végre rájönnek az emberek, hogy a párhuzamos rendszer kiépítése az egyetlen lehetőségünk.

De nem tartom vissza a lélegzetem LOL (hangos nevetést jelölő mozaik „szó” – a ford.). Én csak élem az életem.

Ami hiányzik, az a 12 lépéses kézikönyv, amely segít a közösségnek kialakítani ezt a kollektív gondolkodásmódot.

Valószínűleg meg tudnám írni azt a 12 lépéses kézikönyvet, ha ismerném (adott) csoport kontextusát, és ismerném a mérőszámokat, amelyekkel dolgozniuk kell, mert már csináltam ezt pár egymástól eltérő környezetben.

Az egész a konszenzus kialakításáról: az egyetértésről, megegyezésről szól.

Ez pedig az önkormányzásról.

A tervezés elmulasztása nem más, mint a kudarcra való felkészülés. De, a tervezők terveznek, és nem ismerek egyet sem, magamon kívül. Generációkban gondolkodom és tervezek.