A jelentés varázsa (Paul Cudenec szép esszéje)

Eredeti cikk:

The Magic of Meaning, Paul Cudenec, July 25, 2025

Schiller Mária küldeménye

Őseink nemcsak a maiaktól nagyon eltérő életmódot éltek, hanem a létről is egészen másképp gondolkodtak.

Morris Berman a feltételezett „primitív” emberről így ír:

„Gyakran megijedhet a környezetétől vagy a benne lévő dolgoktól, de soha nem idegenedik el tőle. Az ilyen kultúrákban nincs Sartre vagy Kafka, ahogyan a középkori Európában sem volt. A 'primitív' tehát kapcsolatban áll azzal, amit Kant Ding an sich-nek – a dolog önmagában – nevezett, ugyanúgy, mint az ókori Görögország lakói.” [1]

Pre-modern elődeink egy nagyobb egész részének érezték magukat, amelynek keretében életük nem volt véletlenszerű vagy abszurd, hanem tele volt a jelentés varázsával.

Berman így magyarázza:

„A tudományos forradalom előestéjéig a Nyugaton uralkodó természetképet egy varázslatos világ alkotta. A sziklák, fák, folyók és felhők mind csodálatosnak, élőnek tűntek, és az emberek otthon érezték magukat ebben a környezetben.

Röviden: a kozmosz egy hovatartozás helye volt. Ennek a kozmosznak a tagja nem idegen megfigyelője volt, hanem közvetlen résztvevője a drámájának. Személyes sorsa összefonódott a kozmosz sorsával, és ez a kapcsolat adott értelmet az életének”. [2]

„Ez a metafizika a középkorban is megmaradt, amely (a mi szemszögünkből) kiterjedt szimbolikájáról volt nevezetes. A dolgok soha nem voltak 'csak azok, amik', hanem mindig megtestesítettek egy nem anyagi elvet, amelyet valóságuk lényegének tekintettek”. [3]

Berman szerint ez a fajta „részt vevő” tudatosság, ahogy ő nevezi, egy „pszichés teljességet” jelentett, amelyre az ipari társadalomban nem találunk példát [4], és amelyben az egyén megtestesültnek, életerősnek, sőt varázslatosnak érzi magát. [5]

Az új-zélandi etnográfus, Elsdon Best (1856-1931) kijelenti:

„Amikor a maori kiment a szabadba, a saját fajtája között volt. A körülötte álló fák, akárcsak ő maga, [a nagy isten] Tane leszármazottai voltak; a madarak, rovarok, halak, kövek, maguk az elemek is mind rokonai voltak, egy nagy család különböző ágainak tagjai."

„Sokszor, amikor az erdőben fát vágtam, a közelben járó bennszülöttek odajöttek hozzám, és azt mondták: „Kei te raweke koe I to tipuna i a Tane” („Te az ősöddel, Tane-nel babrálsz”)”. [6]

Ez az idézet Marshall Sahlins posztumusz kiadott, 2022-ben megjelent művéből, The New Science of the Enchanted Universe (Az elvarázsolt univerzum új tudománya) származik.

Sahlins könyve nagyon érdekes, ezért ebben az esszében sokat fogok belőle idézni, annak ellenére, hogy egy bizonyos álláspontjával egyáltalán nem értek egyet, amit a végjegyzetekben fogok elmagyarázni. [7]

Példaként idézi Stanley Walens megállapítását, miszerint az észak-amerikai kwakiutl nép számára „az ok-okozati összefüggés elsődleges tényezője nem az emberi cselekvés, hanem a szellemi erő”. [8]

Ezeket a szellemeket nem tekintik máshol létezőnek, hanem teljesen összefonódottnak a mindennapi fizikai élettel, mint a Hindukus hegyvidék tündérei [9] vagy az olaszországi táncoló pókok. [10]

Sahlins így ír:

„Az emberek lényegében szellemi lények, ahogyan a szellemek is lényegében emberek”. [11]

„Bár általában láthatatlanok, a szellemek ugyanabban a valóságban vannak jelen, mint az emberek. A szellemek lehet, hogy láthatatlanok az emberek számára, de az emberek láthatók a szellemek számára”. [12]

„Az immanencia kultúrái, a szellemes kultúrák csak egy világot ismernek, amelyben az emberek a számtalan nem emberi alanyokkal, az istenektől a halottakig, lépnek kapcsolatba. Ezek a metapersonáknak lehetnek saját élőhelyeik, a mennyektől a föld alatt vagy a tenger alatt, de láthatóan vagy láthatatlanul együtt vannak jelen az emberekkel egy nagy kozmikus közösségben. Nincs 'másik világ'." [13]

„Egy varázslatos univerzumban a természetes/természetfeletti megkülönböztetés értelmetlenné válik”. [14]

Az „elvarázsolt” világ olyan világ, amelyben az emberek át vannak hatva azzal a tudattal, hogy egy nagyobb egészhez tartoznak.

Ez egy olyan világ, amelyben nem vagyunk lelkileg elzsibbadtak, hanem éberek és figyelmesek azokra az üzenetekre és útmutatásokra, amelyeket az a hatalmas organizmus küld nekünk, amelynek részesei vagyunk – üzenetek, amelyeket olyan közvetítők, mint a tündérek vagy a pókok közvetítenek nekünk.

Kapcsolatban állunk azzal, amit az észak-amerikai sziú indiánok Wakonda-nak neveznek, és amit az etnográfusok Alice Fletcher és Francis la Flesche „a láthatatlan természet átható életének” neveznek – egy láthatatlan életnek és erőnek, amely mindenhova és mindenhez eljut, és amelyhez az ember segítségért fordulhat. [15]

A brit antropológus Edward Evan Evans-Pritchard leírja, hogy a kelet-afrikai nuer nép a levegő különböző szellemeit, az ősöket és más erőket csupán istenségük, Kwoth „töréseinek” tekinti.

„A nuerek nem tekintenek az oroszlánszellemre Isten különálló részének... Az oroszlánszellemet egy adott társadalmi csoportot védő szellemeként tartják számon. Ez és Isten ugyanaz, csak másként tekintik.” [16]

Egy varázslatos, összetartozás által jellemzett világban nem vagyunk bezárva a saját személyes egónk határai közé.

Hermann Strauss misszionárius-etnográfus elmagyarázza a pápua új-guineai Mount Hagen népének lélekről alkotott elképzelését.

„Ez a fogalom nem az egyén lelkét jelenti abban az értelemben, ahogy mi értjük, hanem az egyén részesedését vagy részvételét a közösségi életerőben és szellemi erőben, és a csoport minden tagja valamilyen formában részesedik benne...

A min, vagy [klán] 'lélek' az egyéni hordozójához, az énhez kötődik, de valami másként jelenik meg előtte. Ez a valami nagyobb, mint az egyén, mert egyszerűen csak az egyén részvétele a közösség erejében és szellemi életében”. [17]

Ez a szuperindividuális identitásérzet időben is kiterjedhet. Mark Mosko szerint a Pápua Új-Guineában élő Trobriand-szigetiek számára

„az élő emberek megtestesült őseik. Így amikor az emberek mágikus cselekedeteket hajtanak végre, beépült szellemi elődeik rokonként láthatatlanul, de hatékonyan is cselekszenek”. [18]

A nem modern emberek számára az idő általában nem lineáris – ez az a feltételezés, amellyel az ipari „haladás” könyörtelen és állítólag elkerülhetetlen előrehaladását igazolják.

Ehelyett ciklikus, forog és pulzál a Föld és az univerzum ritmusára.

Ez a forgás nem sík, és a kör soha nem zárul be, mivel a kozmosz nagy váltása fokozatosan, spirál formájában bontakozik ki.

De a mulandó egyén szemszögéből – akinek a napi, havi és éves ciklusok tapasztalata maga is háromdimenziós spirálissá bővül az élete előrehaladtával – a nagyobb világ stabilnak, önmegújító és lényegében időtlennek tűnik.

Fajunk történelmének egészen közelmúltjáig a valóság, amelybe születünk, egyben az a valóság is, amelyet halálunkkor hátrahagyunk.

Berman így ír:

„A középkor emberei számára az évszakok és az élet eseményei megnyugtató rendszerességgel követték egymást.

A lineáris időfogalom tapasztalati szinten idegen volt ettől a világtól, és ennek megfelelően a mérésének szükségessége is háttérbe szorult”. [19]

„A növekedés és terjeszkedés fogalmaink ebben a statikus és önellátó világban alig értelmezhetőek lettek volna”. [20]

„Statikus és önellátó világ”!

Csak én érzem úgy, hogy miközben egyre gyorsabban zuhanunk egy őrült globális techno-totalitárius pokolba, ez nagyon hasonlít egy elveszett paradicsomra?

---

deepl.com/en/translator – VDGy

---

[1] Morris Berman, The Reenchantment of the World (Ithaca és London: Cornell University Press, 1981), 142. o.

[2] Berman, 16. o.

[3] Berman, 28. o.

[4] Berman, 16. o.

[5] Berman, 19. o.

[6] Elsdon Best, The Maori (Wellington: Harry H. Tombs, 1924), 128–129. o., idézi Marshall Sahlins, Frederick B. Henry Jr. közreműködésével, The New Science of the Enchanted Universe: An Anthropology of Most of Humanity (Princeton és Oxford: Princeton University Press, 2022), 118. o.

[7] Hihetetlen, hogy valaki, akit régóta az anarchista körökhöz tartozónak tartanak (https://fifthestate.anarchistlibraries.net/library/370-fall-2005-the-original-affluent-society), Sahlins azt állítja, hogy „valami, ami az államhoz hasonló, a kozmikus állam, az emberiség általános állapota – még a természeti állapotban is” (137. o.), és hogy „az állam egyetemes emberi intézmény” (138. o.). Összekeveri az egyetemes tartozást az „egyetemes kormányzással” (140. o.), és visszatér a régi autoriter álláspontra, miszerint a metafizikai kozmikus hierarchia fogalma valamilyen módon igazolja a zsarnokságot az emberi világban. Komolyan elgondolkodtat, hogy ezek a vélemények már az íráskor is szerepeltek-e a szövegben, vagy valamilyen szerkesztői beavatkozás történt halála után.

[8] Stanley Walens, Feasting with Cannibals: An Essay on Kwakiutl Cosmology (Princeton: Princeton University Press, 1981), 24. o., idézi Sahlins, 23. o.

[9] Paul Cudenec, „Rooted in our living world”, https://winteroak.org.uk/2025/06/23/rooted-in-our-living-world/

[10] Paul Cudenec, „Dancing on the web of being”. https://winteroak.org.uk/2025/07/07/dancing-on-the-web-of-being/

[11] Sahlins, 44. o.

[12] Sahlins, 41. o.

[13] Sahlins, 37–38. o.

[14] Sahlins, 36. o.

[15] Alice Fletcher és Francis la Flesche, The Omaha Tribe, 2 kötet (Lincoln: University of Nebraska Press, 1992), 599. o., idézi Sahlins, 114–115. o.

[16] E.E. Evans Pritchard, Nuer Religion (Oxford: Oxford University Press, 1956), 93. o., idézi Sahlins, 109. o.

[17] Hermann Strauss, The Mi-Culture of the Mount Hagen People, Papua New Guinea, ford. Brian Shields, szerk. Gabriele Stürzenhofecker és Andrew Strathern, Pittsburgh Enthnology Monographs no 13 (Pittsburgh: Department of Anthropology, University of Pittsburgh, 1991), 99. o., idézi Sahlins, 50. o.

[18] Mark Mosko, Ways of Baloma: Rethinking Magic and Kinship from the Trobriands (Chicago: University of Chicago Press, 2017), 57. o., idézi Sahlins, 94. o.

[19] Berman, 56. o.

[20] Berman, 52. o.