A magyar gazdaság – és nemzetbiztonság – legnagyobb kitettsége, a teljesen külföldi kézben lévő élelmiszer-kiskereskedelem
- szilajcsiko
- ápr. 1.
- 3 perc olvasás
Vajda Miklós cikkajánója
Eredeti cikk:
Bár az Auchan már kisebbségi magyar tulajdonban, az élelmiszer-kereskedelmi forgalom döntő többsége – 80%+ – külföldi tulajdonú vállalkozások (Aldi, Lidl, Penny, Tesco, Spar, stb.) kezében van. Ez már önmagában nemzetbiztonsági kockázat – gondoljunk arra, hogy ha az árakat képesek egységesen magasan tartani, akkor az sem feltétlen ördögtől való gondolat, hogy egyszercsak nem indulnak el az elosztóközpontokból a teherautók egy szép hajnalon az üzletekbe...
Ami sokkal nagyobb baj, az a kereskedelmi lánc teljes vertikumának külföldi kézbe kerülése. A magyar tulajdonú CBA (és Manna, és az összes többi kicsi) árai azért magasabbak a külföldi tulajdonú boltokénál, mert az élelmiszer-feldolgozó kapacitás is (egy-két nagyobb üzemet, és a végletekig a multiknak kiszolgáltatott sok-sok kicsit leszámítva) a külföldi multik kezében van.
Az elmúlt 15-20 évben a termelő–felvásárló–feldolgozó–nagykereskedő–kiskereskedő láncból a multik a "felvásárló-feldolgozó-nagykereskedő" elemet kiiktatták.
Tessék bátran megnézni egy Aldi, vagy egy Lidl polcán a terméket, ki gyártja? Annyi kereskedelmi érzékük van, hogy nem azt írják rá, hogy "Lidl konzerv" (mint pl. a Tesco a saját márkásoknál), sőt, lehet, hogy a cég akár csak közvetetten sem a lánchoz tartozik, de egy biztos: külföldi tulajdonban van, és valamilyen áttéten keresztül kötődik a kereskedőhöz – nem véletlen ő a beszállító, és nem más.
A multik ma már közvetlenül a termelőtől vásárolnak: markukban tartják a termelőt is, a felvásárlási árakat ők diktálják.
Ezzel az okos lépéssel ezek a kiskereskedelmi láncok nemcsak a logisztikát tették egyszerűbbé, nemcsak a felvásárlási árakat tudják kedvük szerint mélyre nyomni (mit tetszik gondolni, miért olcsóbb a lengyel krumpli, mint a magyar?), de zsebre teszik a korábban a (magyar) felvásárló, feldolgozó és nagykereskedő által hazavitt – és a magyar költségvetésbe szépen leadózott – hasznot. Amit ügyes trükkökkel kivisznek az országból – nemrég a Párbeszéd képviselője (nem mellesleg a Covinus Egyetem tanára), Barabás Richárd mondta bele a kamerába egy bizottsági ülésen, hogy mik is ezek a trükkök.
Tehát ma az élelmiszer-lánc egyetlen eleme, a termőföld az, ami magyar kézben van. Az azt művelő agrárcégek egy része is már burkoltan, vagy nyíltan külföldi tulajdon. A magyar ember a saját földjén egyre többször már csak alkalmazott.
Mindaddig, amíg az élelmiszer-gazdaságban – hasonlóan a bankokhoz, biztosítókhoz, energia-szektorhoz – nem sikerül magyar többségi tulajdont szerezni, nem lehet tartósan és eredményesen küzdeni az élelmiszer-infláció ellen.
És nem, nem azért, mert az államnak kellene szabályoznia az árakat – látjuk, hogy ez korlátos lehetőség. Hanem egyrészt azért, mert ahol egy megfogható, nevén nevezhető természetes személy a vállalkozás tulajdonosa, ott a becsület, a tisztesség, a számonkérhetőség az üzleti folyamatok része. A gyártulajdonosnak ki kell mennie az utcára, el kell mennie a gyerekéért az iskolába: a szemébe kell néznie az embereknek a lakóhelyén.
Ahol egy külföldi – sok esetben már tőzsdére vitt – személytelen tulajdonos alkalmazásában van a bármikor leváltható, "alacsony" alapfizetésen tartott, és a cég nyereség-növekedésében bónusszal érdekeltté tett (sok esetben nem is magyar) menedzsment, ott ezek az elemek fel sem merülnek. Ott – ez a multi-szemlélet – kizárólag (és bármi áron) a profit növelése a cél. De leginkább azért, mert a magyar tulajdonos Magyarországon adózik.
Ma Magyarországon minden megtermelt 100 forintból 60 adózatlanul hagyja el az országot – és ez már üdítő a 2010-es 90%-hoz képest, nem véletlenül áll hazánk folyamatos, brutális támadás alatt: az a 30% nagyon hiányzik valakinek...
Több szektorban már sikeres a magyar tulajdon megteremtése, visszaszerzése, talán nem elérhetetlen a magyar élelmiszer-ipar területén sem.
Addig pedig esszük a másod- (harmad- és negyed) osztályú élelmiszert, és fizetjük érte a nyugati árak másfélszeresét úgy, hogy abból Németországban, Franciaországban, Ausztriában lesz sima, kátyúmentes út, tiszta és kényelmes vasút, steril kórházi váró...
