A magyar lélek (Dr. Cey-Bert Róbert Gyula írása)

A magyar lélek rendezőelve a szabadság ősi értékére épül. Az európai indogermán népek tengerében nemcsak a nyelvünk, őstörténetünk, kultúránk teljesen egyedi, hanem ősi lelki értétkeink is alapvetően mások. Évszázadokon át a szabadságharcok sorozatát vívtuk az alávetésünk megvalósítására törekvő nagyhatalmak ellen. A szabadságharcok népe vagyunk! Egyetlen európai nép sem ontott ennyi vért a szabadságáért, mint a magyar!  

Ha a szenvedélyes szabadságharcos magyar lelket meg akarjuk lélektanilag érteni, két alapvető tényezőt szükséges részletesen elemezni:

• a szabadság és a rendezettség lelki egyensúlyának működési elvét,

• az ősi lovasműveltségű gyökerekig visszanyúló lelki értékek mélylélektani rendszerét: ősképek, jungi archetípusok, epigenetikai elemek.  

1. A szabadság jelentése a magyar lélekben  

Az életminőség kulcsa a lélekben van, ott dől el, hogy boldognak, boldogtalannak, szerencsésnek vagy szerencsétlennek érezzük-e magunkat. A kulcs valójában a lelki szabadság és a rendezettség (korlátok, szabályok) megfelelő egyensúlyát fejezi ki.

A féktelen szabadság a vadon, a zűrzavar, a halál, a dzsungel szabadságát eredményezi. Azt, amikor nincsenek szabályok, az ember bármit megtehet a környezetével, bármit elpusztíthat, kénye-kedve szerint bárkit megölhet.

Az ősidők ősembere a veszélyekkel teli dzsungelszabadságban próbált életben maradni, bárkit megölhetett, de őt is bárki, bármikor megsemmísithette. Az élet-halál mezsgyéjén botladozó ember biztonságra vágyott, amely a szabadsága korlátozását jelentette, biztonsága érdekében végül úgy döntött, hogy kiegyezik a reá vadászó szomszédjával, megosztja az elejtett zsákmányt, szövetséget köt vele, kinyilvánítva, hogy ezentúl nem vadásznak egymásra.

Ezzel megszületett a szabadságot korlátozó első szabály, a szövetség szabálya, amely nemcsak a szabadság korlátozását jelentette, hanem az emberi kultúra első lépését is, amely a szabadságigényt a rendezettség, a szabályozottság elfogadásához kötötte.

A szabadságigény és a rendezettség megfelelő egyensúlyának a létrehozása egyénenként más és más formában valósulhat meg. Vannak, akiknek több mozgástérre, több szabadságra van szükségük, és ha kell, kockáztatnak érte, mások viszont kerülik a kockázatot, több biztonságra vágynak és inkább a rendezettség és a szabályozottság elve szerint vezetik az életüket.

Ugyanez az elv nemzetekre és népekre is érvényes: vannak népek, amelyek számára a szabadság és a függetlenség megőrzése mindennél fontosabb, ha kell szembenéznek a halállal és a végsőkig harcolnak a szabadságukért; más népek viszont elfogadják inkább az alávetettséget, hogy kockázat nélkül, biztonságban élhessenek.  

A lovasműveltségű népek, a szkíták, hunok, magyarok szabadságeszménye teljesen eltért a letelepedett keleti vagy nyugati népek kultúrájától.

Számukra a szabadság nem egy városfalakkal körülvett térhez kötődött, hanem a tér feletti uralmat, a lelki és térbeli mozgékonyságot, az egyéni méltóság megalkuvást nem tűrő szellemiségét jelentette, amely a szabadságeszményt mély érzelmi tartalommal töltötte meg és évezredeken át erősítette a szabadságra épülő világszemléletüket.

A szabadságeszmény büszke népe vagyunk!

A lovasműveltségű lelkünkből fakadó szabadságeszmény nemcsak lovasíjász harcművészetünket határozta meg, hanem sajátos világlátásunkat, erkölcsi értékrendünket, szellemi önazonosságunkat. Szabadságeszményünk a magyar lélek alapértéke, amely megkülönböztet bennünket Európa minden más népétől, valójában a szabadság büszke népe vagyunk, nem a szabadság vándorai, hanem a szabadság harcosai!  

2. Lelki örökségünktől a modern világ zűrzavaráig

A többezer éves kultúránkban a szabadságeszmény mindig meghatározó szerepet játszott sajátos lelki értékrendünk kialakulásában. Vissza kell mennünk a szkítákig és a hunokig, hogy megértsük a magyarság ősi lelki értékrendjét, a szabadságfogalom lelki jelentését, az égbolt misztériumához kapcsolódó egyistenhitet, a Boldogasszony ősképét, az igazságosság, a szóban megkötött szerződések, ígéretek erkölcsi rendjét, szakralitását.  

A kereszténység felvételével nem történt lényeges változás az ősi gyökerekre visszanyúló gondolkodásunkban, őseink egyistenhite, Boldogasszony tisztelete, az igazságosság erkölcsi elvei könnyedén beépültek a keresztény felfogásba.

Sajátos szabadságeszménk is tovább élt a Szent Korona-tanban, a nemesség (harcosok) szabadságjogának biztosításában (az 1222-es Aranybulla törvényei). A lovasműveltségű alapokra épülő keresztény értékrend Szent István király korától kezdődően, ezer esztendőn át meghatározó szerepet játszott a magyarság lelki értékrendjében és kultúrában.

A nagy változást a 18-19. században a jakobinusok, marxisták, kommunisták indították el keresztényellenes szélsőséges politikájukkal, amelyet a balliberális eszmerendszer a mai napig vérmesen képvisel.

Valójában a dzsungel erkölcsi zűrzavarának szabadságát hirdetik, megkérdőjelezve a hagyományos társadalmi, kulturális, sőt nemi értékrendet.

A 20. század végén és a 21. század első évtizedeiben a magyarokat is elérte a globalista eszmerendszer zűrzavara, amelyet a digitális tér virtuális világa szellemi diktatúraként érvényesít az emberek nagy többségére. A 20. század borzalmas háborús viharai, ellenségeink trianoni ármánykodásai összetörték nemzetünket, ezeréves országunkat, de mégis van egy kivételes szerencsénk, amelyet valójában istenáldásnak nevezhetünk: a lelkünk mélyén élő ősi értékrendünk már sokszor megmentett bennünket a teljes pusztulástól!

Talán erre utal a Pio atyának (Szent Pio 1887-1967) tulajdonított híres jövendölése is:

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Ők mentik meg Európát a pusztulástól és általuk nagy boldogság árad a világra.”

A jövendölés szimbolikus jelentése egyértelműen utal trianoni Magyarország bezártságára és a hajdani kommunista diktatúrára (kalitka). A „gyönyörű madár” a magyar lélek szabadságeszményének a madara (a misztikus Turulsólyom mélylélektani jelentése), amelynek kirepülése, szárnyalása lelki, szellemi erkölcsi megújulásához vezet! Ez több, mint szimbolika, ez a magyarság küldetésének a megfogalmazása.

Pio atya jövendölésének „Gyönyörű madara” valójában tudatalattink mélyén lakozó ősképek, ősi lelki értékek, mondák, mítoszok lélekerősítő összessége!  

3. Lelki gyökerek, a magyar lélek alapértékei  

Ősi gyökerekre visszanyúló legjelentősebb lelki értékünk, a szabadságeszmény meghatározza a magyar lélek szerkezeti felépítését és működési elvét. Őseink a végtelen térben érezték jól magukat, mert ott lelkileg megközelítették a Végtelenség Urát, az Istent!  

Az ősök tisztelete, a hagyománytisztelet

Az ősi magyar kultúrában az ősök tisztelete és a hagyománytisztelet nem csupán a múlt emlékezetét jelentette, hanem a jelent és a jövőt is meghatározó hagyománytiszteletet. A múlt értékeit nem elmúltnak, „halottnak” tekintették, hanem mindennapi gondolkodásukat meghatározó élő hagyományainak. Rendkívüli módon ragaszkodtak őseik szokásaihoz, lelki értékeihez, mélyen elítélték idegen szokások átvételét. Herodotos szerint a szkíták halállal büntették azokat, akik elhagyták az ősi hagyományt, az idegen szokásokat követték. A rendíthetetlen hűség a szkíta hagyomány, a szkíta kultúra alapvető lelki értéke volt.  

Az adott szó, az ígéret és az eskü szentsége

Őseink nem írásban, hanem szóban kötötték szerződéseiket. Az adott szónak súlya volt, a szószegés, az ígéret be nem tartása, különösen az esküszegés a legnagyobb bűnnek számított, az esküszegőt kivégezték!

Igazságérzet

Őseink világában az igazságosság az egyik legfontosabb lelki értéknek számított. Az ókori szkítákról maradt fenn az a mondás, hogy „az igazságot a szívükben hordják”. A szkítákból hiányzott a görögökre és a perzsákra jellemző „civilizációs korrupció”, a kapzsiság, az intrika. Életük egyszerű, tiszta és természetközeli volt.

Vitézség, bátorság, harci erények

Őseinknél a katonai és a mindennapi élet teljesen egybefolyt. Minden férfi (és gyakran nő is) harcos volt. Ókori mitikus mondák szerint a szkíták legjobb lovasíjász egységeit fiatal női harcosokból, amazonokból állították össze. A harci erények, a hősiesség, a bátorság bizonyítása a legmagasabb fokú társadalmi megbecsülést jelentette.  

Vendégszeretet

A vendégszeretet szent és sérthetetlen társadalmi törvény volt. Az ismeretlen utazóknak minden ellenszolgáltatás nélkül szállást és ételt biztosítottak. Az ismerősök, rokonok látogatását pedig hatalmas eszem-iszom lakomával ünnepelték meg.  

Díszítő művészet, ruházat, ének, zene tánc

A lovasműveltségű népek teremtették meg a modern öltözködés legfontosabb elemeit, az alsóruha viselet, a nadrág, a zakó, a zárt bőrlábbeli, a csizma használatát. Díszítő művészetük csúcsa fém-, arany- és ezüstművesség, a hímzett filcművészet és a művészi faragásai volt. A használati eszközöket (öv, fegyver, lószerszám) a leggyakrabban állat, virág és növényi motívumokkal díszítették. Ének, mesemondás, zene, tánc, a végtelen síkság, a puszta visszhangjai, táncmozdulatai. A szóbeli kultúrában az ének, mesemondás, regölés nemcsak szórakozás, hanem történelem, a mítosz, az ősi hit megőrzésének legfőbb eszközei voltak. Őseinknél a tánc két fő formában létezett:

• harcosok fegyveres tánca,

• állatmozdulatot utánzó táncok.

A lovasember szoros kapcsolatban állt a természettel, így a táncban gyakran utánozta a ló vágtáját, a sólyom, a sas, a daru repülését, ragadozó állatok jellegzetes mozgását.

Étkezés, konyhaművészet, ital

Őseink leggyakoribb étkezési alapanyaga a hús, a tejtermékek és a gabona alapú termékek voltak. Az egész világon elterjedt legnépszerűbb tejtermékek a lovasműveltségű étkezési szokások öröksége: a sajt, joghurt, kefír, túró, tejföl, kumisz (erjesztett kancatej).

Az ókorban az áldozati ételek elkészítési módja alapján két nagy civilizáció alakult ki:

• a keleti konyhaművészeti civilizáció (Közép-Ázsia, Távol-Kelet),

• a nyugati konyhaművészeti civilizáció (Közel-Kelet, görög-római világ, Európa).

A nyugati civilizáció népei sütötték az áldozati ételeket, amíg keleten főzték! A lovasműveltségű népek a főzés-párolás (vízhasználat) konyhaművészeti civilizációjához tartoztak, hasonlóan a kínaiakhoz, japánokhoz és délkelet-ázsiaiakhoz. Az áldozati ételek fogyasztása valójában egy fontos családi, közösségi, vallási szertartás is volt, egy ima az Ég Ura áldásáért. Nemcsak a nagy ünnepségek áldozati szertartásai, de a mindennapi étkezés is áldozati ételnek számított, az étel hálaadás is, köszönet is volt. A mindennapi étkezés hangulata is csendes és tiszteletteljes volt. „Magyar ember evés közben nem beszél” – tartja a régi mondás.

5. Magyar lélek, magyar karakter  

Ha lélektanilag elemezzük történelmünk meghatározó személyiségeit Atilla korától a 21. századig, akkor megjelenik a szabadság és rendezettség elvére épülő szenvedélyes magyar karakter, ugyanakkor előtűnik a lobbanékonyság tüzének lángcsóvája is. A magyar karaktert a szenvedélyesség és az érzelmi lobbanékonyság ugyanúgy jellemzi, pontosabban a jellegzetes magyar jellem két személyiségtípusát jeleníti meg:

• a szenvedélyest és

• a lobbanékonyt.

A szenvedélyes karakter érzelemgazdag, cselekvő személyiség, az ingerre nem válaszol azonnal, előbb „megszűri” azt, és csak utána cselekszik. A lobbanékony karakter ugyanúgy érzelemdús és cselekvő alkat, azonban az ingerre azonnal „lobbanékonyan” válaszol, gyakran nagy láng, de gyorsan kialszik, „szalmaláng”.  

A magyar történelem több sikeres uralkodóját, vezetőjét, hadvezérét, íróját, művészét a szenvedélyes karakter jellemezte: Atilla, Árpád, Szent István, Szent László, II. Géza, III. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Janus Pannonius, Berzsenyi, Kazinczy, Széchenyi István, Deák Ferenc, Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Tisza István, Orbán Viktor.

A lobbanékony karakter képviselői közé tartozott I. András, I. Béla, Könyves Kálmán, II. András, V. István, IV. László, az írók és politikusok közül Balassa Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Ady Endre…

A királyi hatalomért vívott zendüléseket, harcokat, forradalmakat a leggyakrabban a lobbanékony karaktertípusok robbantották ki. Valójában nemzeti karakterünkben ugyanúgy benne van a szenvedélyesség és a lobbanékonyság, a külső és belső körülményektől függően mindkettő erősebben vagy gyengébben megnyilvánulhat.

Jelentőségteljes módon a 2026-os magyar parlamenti választáson is megjelent a magyar karakter kettőssége.

• az Orbán Viktor által vezetett nemzeti, konzervatív oldalt inkább a szenvedélyes karaktertípus támogatta,

• a változást követelő, feltüzelt hangulatú Tisza szavazói viszont egyértelműen a lobbanékony karaktertípust képviselték, az is igaz, hogy a digitális tér gyors reakciókra ösztönző rendszere sokkal jobban megfelelt a lobbanékony karaktertípus lelki szükségleteinek.  

6. Lelkünkben van a megváltó erő!  

Őseink értékrendjét tükröző magyar lélek a szabadság és a rend összhangjának az elvére épül, de nem az anyagelvű nyugati szabatosság életszemléletére, hanem a keleti lovasműveltségű értékrendre, amelyben megnyilvánul az ősök, a hagyományok tisztelete, az őszinte Istenhit, az igazságosság, az adott szó, az ígéret szentsége, a becsület, az erkölcsi tartás, a bátor, harcos, szabadságszerető vitéz magatartás, a család-, a vendég-, a hazaszeretet, a természettisztelő életfelfogás, a színes, játékos, jelképes gondolkodás és művészi hajlam.  

A magyar lélekben a természet és az emberi környezet tisztelete, az emberség, az együttérzés, a segítőkészség a meghatározó tulajdonság, ellentétben a nyugati ember életfelfogásával, ahol a gyors meggazdagodás, a könnyű haszon érdekében minden lelkiismeret-furdalás nélkül kifosztották, lerombolták a természet értékeit, leigáztak, gyarmatosítottak, rabszolgasorsba kényszerítettek gyengébb, kiszolgáltatott népeket. A nyereség- és aranyéhes portugál, spanyol, holland, angol, francia, amerikai (USA) gyarmatosítás súlya gazdasági, kulturális és lélektani következményeit a mai napig szenvedi sok ázsiai, afrikai, közép- és dél-amerikai nép!  

Mindezt ma tovább súlyosbítja a digitális világ virtuális álvalósága, lerombolva a megmaradt lélekerősítő hagyományos értékeket. A digitális diktatúrában a magyar lélek jelentősen meggyengült, de még megmenekülhetünk: a kiút a lelkünkben van!

Lelkünk mélyén, tudatalattunkba beágyazva ott vannak őseink által örökül hagyott szellemi és lelki értékek fényes lámpásai, amelyek kivezetnek a sötétségből – a megmaradás, a lelki megerősödés útjára. Isteni csoda, hogy a 20. század nemzetpusztító tragédiái ellenére (Trianon, világháború, kommunizmus és idegen, nemzetellenes megszállás) lélekben erősek maradtunk, amit fényesen bizonyított az 1956-os szabadságharcunk világrengető kirobbanása.

Lelkünk mélyén erősek maradtunk!  

Kiút a globalizálódó világ zürzavarából:

a lelkünk mélyén szunnyadó ősi szabadságeszme tudatosítása.

1956 óta eltelt 70 év nárcisszikus, önző anyagi  értékekre épített szemlélete elárasztotta, megmérgezte a nyugati gondolkodást és jelentősen meggyengítette a szabadság- és hazaszerető magyar lelket. Ennek a hatása sajnálatosan megnyilvánult a 2026-os áprilisi parlamenti választások eredményében. A digitális kacatokba öltöztetett,  hazugságra épített kommunista önkény világa visszatérőben van.

Ezt nem engedhetjük meg!   

Nemzeti megmaradásunk a tét!  

Az egyetlen megoldás a magyar lélek mélyén szunnyadó ősi szabadságeszmény feltámasztásában van!

A szabadságharc újra indul!

Kivívjuk szabadságunkat!  

Éljen a magyar szabadság!