A megszabadult elme: Mit tanít nekünk Japán 2 órás szabálya a digitális függőségről

Eredeti cikk:

The Unplugged Mind: What Japan’s 2-Hour Rule Teaches Us About Digital Addiction, Christof Plothe D.O., Nov 08, 202

Schiller Mária küldeménye

Ha ezt olvasod, akkor egy képernyő előtt ülsz. Ahogy én is. Ez a modern korunk paradoxona: azok az eszközök, amelyek összekötnek minket a világgal, ugyanakkor el is választanak önmagunktól és egymástól.

Ez a feszültség áll egy jelenleg Japánban, Toyoake városában zajló, lenyűgöző társadalmi kísérlet középpontjában. A Masafumi Kouki polgármester vezette városi közgyűlés egy úttörő – és teljesen végrehajthatatlan – szabályt vezetett be: napi két óra korlátozást a digitális eszközök használatára a munkahelyen és az iskolában kívül.

Nincsenek büntetések. Nincs nyomon követés. Csak egy szelíd, hivatalos ösztönzés, amely a társadalmi nyomásra támaszkodik, hogy ösztönözze a kollektív mély levegővételre.

A motiváció egyértelmű. A japán kormány egy tanulmánya megállapította, hogy a diákok átlagosan napi öt órát töltenek a telefonjukkal, ami megegyezik az amerikai diákok 4,5 órás átlagával (Common Sense Media, 2023). Ez nem csak japán vagy amerikai probléma, hanem az egész emberiségé a digitális korban.

De ez csak egy morális pánik a mai gyerekek miatt, vagy van egy mélyebb, biológiai ok, ami miatt Kouki polgármester aggodalma olyan sürgető? A tudomány szerint az utóbbi.

A digitális eszközök túlzott használatának káros hatása nem csak az elpazarolt időben rejlik, hanem az agyunkra és testünkre gyakorolt kézzelfogható, mérhető hatásban is.

A függőségi hurok a zsebében

Tisztázzuk: a „smartphone-függőség” még nem szerepel hivatalos diagnózisként a DSM-5-ben, a pszichiátriai rendellenességek kézikönyvében. De a vele kapcsolatos viselkedési minták riasztóan valósak és jól dokumentáltak.

A közösségi médiában végtelenül görgetés, a változó értesítésekből származó jutalmak és a lemaradás félelme (FOMO) mind úgy vannak kialakítva, hogy ugyanazokat a dopamin útvonalakat használják, mint a játékgépek és más szerencsejátékok (Eyal, 2014). A dopamin az örömhöz és a kereséshez kapcsolódó neurotranszmitter. Nem az elégedettségről van szó, hanem annak várakozásáról. Ez egy kényszeres hurkot hoz létre, amelyben nem azért ellenőrizzük eszközeinket, mert akarjuk, hanem mert úgy érezzük, hogy kell.

A következmények nem elvontak. A BMC Psychiatry-ben megjelent, mérföldkőnek számító áttekintő tanulmány megállapította, hogy

a problémás okostelefon-használat szignifikánsan összefüggésbe hozható a magasabb szintű szorongással, depresszióval és rossz alvási minőséggel (Elhai et al., 2017).

A fejlődő serdülő agy számára, amely különösen érzékeny ezekre a jutalmakra, a hatás mélyreható lehet, ami pontosan ahhoz a társadalmi visszahúzódáshoz és romló tanulmányi eredményekhez vezet, amit a Toyoake-i tisztviselőkőlől tartanak. További kutatások azt mutatják, hogy

ez a túlzott használat összefüggésbe hozható az agy szerkezeti és funkcionális változásaival,

különösen a kognitív kontroll és az érzelmi szabályozáshoz kapcsolódó régiókban (Horvath et al., 2020).

A kikapcsolás mellett szóló bizonyítékok: tanulságok az iskolai tilalmakból

A képernyőidő korlátozásának legmeggyőzőbb adatai nem elméleti modellekből származnak, hanem a valós világban végzett politikai kísérletekből. Az iskolákban a telefonok betiltására irányuló mozgalom globális laboratóriummá válik, és az eredmények megdöbbentőek.

• Egy 200 iskolában végzett francia kísérlet során a kutatók jelentős csökkenést figyeltek meg a cyber-zaklatásban, és ami ugyanolyan fontos, látható növekedést a diákok közötti személyes társadalmi interakcióban (Kessel et al., 2020).

• Egy tanulmány, amely az Egyesült Királyságban a tilalmat bevezető középiskolákat vizsgálta, 35%-os növekedést jelentett a diákok részvételében, és a tanárok megjegyezték, hogy a diákok „ismét beszélgetnek egymással” (Beland & Murphy, 2016).

• A legszembetűnőbb, hogy Brazíliában az országos tilalom drámai tanulmányi eredmények javulását eredményezte: 35%-kal javultak a matematika és 13%-kal a portugál nyelv eredményei (Beland & Murphy, 2016). Ezeket az eredményeket alátámasztja egy svédországi tanulmány, amely megállapította, hogy a telefonok betiltása javította a teszt eredményeket, és ez a hatás a gyengébb tanulmányi eredményű diákoknál volt a legmarkánsabb (Kessel et al., 2020).

A finom különbségek sokatmondóak. A legmarkánsabb javulás a középiskolások (akik impulzívak és érzelmesek) és a szegényebb térségekben élő diákok esetében volt megfigyelhető, akik számára az iskola lehet az egyetlen strukturált, kevés zavaró tényezővel rendelkező környezet. Az a tény, hogy a lányoknál nagyobb volt a hatás, mint a fiúknál, arra utal, hogy ők különösen érzékenyek a okostelefonok által felerősített társadalmi nyomásra és szorongásra (Beland & Murphy, 2016).

Ez nem csak a zavaró tényezők eltávolításáról szól, hanem egy olyan kognitív környezet helyreállításáról, ahol a mély gondolkodás és az emberi kapcsolatok virágozhatnak.

A függőségnél tovább: a csendes beszélgetés az EMF-ről

Míg a pszichológiai hatások előtérben vannak, egyre több kutatás vet fel kérdéseket kapcsolatunk fizikai rétegéről: az elektromágneses mezőkről (EMF).

A tudományos közösség nem ért egyet egyhangúlag, és mindig további kutatásokra van szükség. Azonban a aggodalmak teljes elutasítása a feltörekvő eredmények figyelmen kívül hagyását jelenti. A Világ Egészségügyi Szervezethez tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC)

a rádiófrekvenciás elektromágneses mezőket (amelyeket a mobiltelefonok bocsátanak ki) „emberre valószínűleg rákkeltőnek” (2B csoport) 

minősítette, mivel a vezeték nélküli telefonok használatával összefüggésben megnövekedett a glióma, egy rosszindulatú agydaganat kialakulásának kockázata (IARC, 2011).

Az amerikai Nemzeti Toxikológiai Program (NTP)

30 millió dolláros nagyszabású tanulmánya „egyértelmű bizonyítékot” talált arra, hogy a mobiltelefonok RFR-jének magas expozíciója szívdaganatokhoz vezetett hím patkányokban,

valamint bizonyítékot talált agydaganatokra és mellékvese-daganatokra is (National Toxicology Program, 2018). Bár az expozíció szintje magasabb volt, mint a tipikus emberi használat során, a tanulmány olyan ok-okozati összefüggést állapított meg, amely figyelmet igényel. A COSMOS tanulmány, egy nagyszabású prospektív kohort tanulmány, jelenleg is folyik, hogy jobban megértsük a hosszú távú egészségügyi hatásokat az emberekben.

Az elővigyázatosság elve – az az elképzelés, hogy a potenciális kockázatokkal szemben inkább óvatosnak kell lennünk – arra készteti sok szülőt és döntéshozót, hogy azt mondják: „Csökkentsük az expozíciót, a biztonság kedvéért.” A készülékek használatának korlátozása, otthoni vezetékes megoldások (LAN Ethernet adapterek) használata és az, hogy ne aludjunk a telefonunkkal egy szobában, olyan alacsony költségű lépések, amelyek mind a függőséget, mind a potenciális fizikai károkat enyhítik.

A Toyoake-kísérlet és mi

Japán kétórás irányelve radikális egyszerűségében. Ez egy határvonal. Átfogalmazza a készülék szerepét: az alapértelmezett állapotból korlátozott eszközzé teszi.

Nem kell városi rendelet ahhoz, hogy ebből tanuljunk. A tudomány egyértelmű: a digitális eszközök túlzott használata széttöri a figyelmünket, rontja mentális egészségünket, és olyan fizikai kockázatokat hordozhat, amelyeket csak most kezdünk számszerűsíteni. Az iskolai tilalmi kísérletek bizonyítják, hogy amikor telefonmentes tereket hozunk létre, gyermekeink tanulmányi és társadalmi élete szinte azonnal javul.

Szóval, mi a te személyes kétórás szabályod? Talán egy telefonmentes vacsoraasztal. Néhány óra digitális szombat vasárnap. Vagy egyszerűen csak az, hogy a készüléket egy másik szobába teszed, amíg könyvet olvasol.

A cél nem a technológia elutasítása, hanem az, hogy visszaszerezzük tőle az emberségünket. Toyoake megpróbálja. Talán nekünk is meg kellene.

A következő alkalomig,

Christof

MILLIVITAL AKADÉMIA

---

deepl.com/en/translator – VDGy