A muszlimok megváltoztathatják a világ erőviszonyait. Vajon tudatában vannak ennek? (Paul Craig Roberts jegyzete)

Eredeti cikk:

Muslims Are Positioned to Change the Correlation of Forces in the World. Do They Realize It?, September 2, 2026

Az iráni konfliktus Izrael számára nagyon kedvezően alakul.

Izraelnek sikerült a konfliktust Irán és Izrael helytartója, Washington közötti konfliktussá alakítania, pontosan úgy, ahogy Washingtonnak is sikerült Ukrajnát Oroszország és Washington ukrajnai helytartója közötti konfliktussá alakítania.

Mind az iráni, mind az orosz vezetés helytartókkal vív kölcsönös megtorláson alapuló konfliktusokat, nem pedig valódi ellenségeikkel.

Ez remekül jön Izraelnek és Washingtonnak, mivel egyikük sem szenved katonai következményeket a két, általuk provokált háború miatt. Washington támadja Iránt, és az amerikai támaszpontok és katonai személyzet viseli a következményeket, nem Izrael. Washington támadja Oroszországot, és Ukrajna viseli a következményeket, nem Amerika.

Reméltem, hogy Trump elnök megtalálta a kivonulási stratégiáját Iránból, amikor néhány napja bejelentette, hogy ezentúl az Irán elleni háborút gazdasági eszközökkel, szankciókkal fogják folytatni. De nyilvánvalóan

Netanjahu nem engedte ki a bábját Izrael és Irán közötti konfliktusból, mivel Izrael önmagában nem képes a konfliktust folytatni.

Emlékeztetőül: a 21. században Izrael washingtoni bábját felhasználva beolvasztotta Palesztinát Izraelbe. Palesztinából semmi sem maradt. Izrael felhasználta Washingtont abban, amit Washington „terrorizmus elleni háborúként” leplezett el, hogy elpusztítsa a Nagy-Izrael útjában álló három akadályt – Irakot, Líbiát és Szíriát. Jelenleg Izrael bábja, az amerikai elnök, Donald Trump támadja Iránt.

Netanjahu tudja, hogy Trump nem tűri a vereséget, és hogy az irániakkal szembeni amerikai katonai tehetetlenség miatti frusztrációja valószínűleg oda vezet, hogy Trump atomfegyvereket vet be. A muszlim világnak van esélye ezt elkerülni, ha van egyáltalán működőképes hírszerzés a muszlim világban. Nemrég Törökország, Szaúd-Arábia és Pakisztán kölcsönös biztonsági megállapodást írt alá.

Törökországnak hatékony hagyományos hadereje van, és egy fontos szoros felett gyakorol ellenőrzést. Szaúd-Arábiának van olaja. Pakisztánnak pedig nukleáris fegyverei vannak. Ez egy jelentőségteljes szövetség. Ami hiányzik, az Irán.

Irán csatlakozása határozott vezetést biztosítana, és a négy országból álló blokk – amennyiben létrejönne – a világ egy stratégiai fontosságú részét foglalná el, és ellenőrzése alatt tartaná azokat a tengeri útvonalakat, amelyeken keresztül az olaj áramlik.

Miért nem jött még létre ez a szövetség? Ez egy szunnitákból és síitákból álló muszlim szövetség lenne. 458 000 000 muszlimot vonna össze 7 700 000 izraeli ellen. Ez egy hagyományos és nukleáris erővel rendelkező muszlim szövetség lenne, amelynek sem Izrael, sem Izrael bábja – az Egyesült Államok – nem tudna ellenállni. Egyetlen szó a szövetségtől, és elzárják az olajellátást. És a nyugati világ meghal.

Ha ilyen szövetség jönne létre, Libanon, Jordánia, Egyiptom és Jemen sietve csatlakozna hozzá.

Az egész muszlim Közel-Kelet egyesülne a Nagy-Izraelre irányuló izraeli cionista terv ellen.

Sőt, ha most jönne létre egy ilyen szövetség, az jelentős hatással lehetne a közelgő izraeli választásokra. Netanjahu pártja és koalíciós partnerei mind kisebbségi pártok. A „Nagy-Izrael” cionista eszméjét vallók azért kormányozzák Izraelt, mert a cionista pártok koalícióba tömörülése kormányzó „többséget” eredményez.

Az izraeliek eddig tolerálták a szélsőséges cionista pártokat, egyrészt a cionista propaganda sikere miatt, másrészt azért, mert a legutóbbi 12 napos háborúig ez semmibe sem került nekik. De

miután az iráni rakéták áttörték az „Iron Dome” védelmi rendszert, az izraeliek először tapasztalták meg a cionizmus árát.

Ha az izraeli lakosság úgy megy választásokra, hogy szemben áll egy 458 000 000 fős, nukleáris fegyverekkel rendelkező, egyesült muszlim szövetséggel,

az izraeliek – lévén intelligens emberek – valószínűleg elgondolkodnak azon, hogy akarnak-e olyan pártot a hatalomban, amely továbbra is provokálja a muszlim Közel-Keletet.

Lehetséges, hogy olyan izraeli kormány alakul majd, amely – még ha Izrael megtartja is amerikai bábját – megérti, hogy Izrael nem képes felvenni a versenyt az erőviszonyok hatalmas változásával, és olyan kormányt választ majd, amely tudja, hogy

Izraelnek alkalmazkodnia kell az új helyzethez, hogy biztosítsa saját fennmaradását országként.

Netanjahu ugyan gonosz lehet, de nem hülye. Minél tovább folytatja Irán a „szemet szemért” játékot a helyettesítő ellenségével, annál több ideje van a cionistáknak arra, hogy olyan eseményt szervezzenek, amely rábírja Washingtont az Irán elleni atomfegyver-használat elfogadására.

A muszlim világ képtelensége a fontos döntések meghozatalára a cionizmus legnagyobb erőssége. Ha nukleáris fegyvereket vetnek be Irán ellen, a muszlim ellenállás összeomlik. Törökország visszavonul a NATO-ba. A szaúdiak ismét Washington bevált bábjává válnak. Pakisztán visszavonul Ázsiába. Netanjahu tudja ezt.

Lehet rá fogadni, hogy ezen dolgozik, miközben Irán kedvében jár azzal, hogy „szemet szemért” játékot folytat Washingtonnal, a mekkai megállapodás három aláíró országa pedig azon töpreng, vajon szeretnék-e, hogy a biztonsági megállapodásnak legyen értelme.