A nők érintése (Gavallér János verse)
A nők érintése
Akartam mindig mondani, – tudok ám én is beszélni – kinek, miért, mit érdemes, elmondani. Hogy én is, én is létezek, vagy hallgatni róla örökre, hogy könnyek gyűlnek csendben bennem, s hogy érdekes: Szorong a fene, de látom, nem kíváncsi senki, hogy éltem, rám, nem kíváncsi senki, pedig én is, én is létezek. Olyan nagy dolgokat tesz itt mindenki, de én csak el akarom fogadni azt, amit ti nők, ti nők adtok; ti nők, ti nők, legyetek áldottak! S mint hosszútávfutót, időkapszulát, vízre bocsátott egy Isten-kéz, a nők, a nők érintése. 2021.03.08.
