A nyájuk elárulása. Püspöke bírálja az anglikán egyház vezetését, mert elítélte a Tommy Robinsonnal tüntető keresztényeket
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
Eredeti cikk:
Schiller Mária küldeménye
Ott voltam. A londoni Unite the Kingdom rendezvényen a színpadon álltam, és imádkoztam. Láttam hétköznapi férfiakat és nőket – gyermekeiket cipelő apákat, botjukat szorongató nyugdíjasokat, hangjukat emelő fiatal férfiakat és nőket –, akik nem gyűlöletből, hanem reményből, nem dühből, hanem elszántságból gyűltek össze. Láttam Krisztus keresztjét magasba emelve, nem a megosztottság fegyverét, hanem a hit zászlaját.
Mégis, néhány napon belül megkezdődött a jól ismert kórus. A püspökök és a papok, akiknek a híveikkel kellett volna vállvetve állniuk, ehelyett az újságokhoz rohantak, hogy elítéljék őket. Egyik kezükkel a mitrájukat és a gallérjukat szorongatták, a másikkal pedig vádlóan mutattak a saját népükre. Reszkető hangon nem azokat szidták, akik meggyalázzák örökségünket, hanem azokat, akik mertek keresztet vinni a nyilvános térre.
Ez nem kis kudarc. Ez hivatásuk elárulása, a bátorság összeomlása és a kor szellemének való meghódolás.
A hívők elhagyása
A püspökök és a papság elsődleges hivatása egyszerű: legeltessétek juhaimat. Ne a médiát etessétek, ne a kulturális elitnek kedvezzetek, ne a világ hatalmainak kedvezzetek – hanem legeltessétek a juhokat.
De most azt látjuk, hogy elhagyták a nyájat. A hívők, akik aggódnak nemzetük jövője miatt, aggódnak a társadalom erkölcsi összeomlása miatt, és olyan vezetőket várnak, akik egyértelműen beszélnek, azt látják, hogy pásztoraik elhagyták őket.
Nem a hit ellenségei, hanem saját püspökeik és papjaik bélyegzik meg őket „szélsőjobboldali” vagy „szélsőséges” vörös betűkkel.
Mondom nektek: ez gyávaság, papi ruhába burkolózva. Könnyebb elítélni a sajátjaitokat, mint szembeszállni a nemzetet széttépő istentelen ideológusokkal. Biztonságosabb gúnyolódni a juhokon, mint szembeszállni a farkasokkal.
De ez mind ugyanaz: árulás.
A szociális programok a Szentírás felett
A mai püspökök és papok új evangéliumot találtak. Ez nem a keresztre feszített és feltámadott Krisztus evangéliuma: ez a befogadás, a sokszínűség, a fenntarthatóság és minden más szlogen evangéliuma, amely udvarias tapsot hoz nekik a szerkesztőségekben és a politikai kamrákban.
Ez a hamis evangélium nem a bűntől való üdvösség, hanem az önmegerősítés. Nem vezeti az embereket a bűnbánatra, hanem elaltatja őket az önelégültségben. Nem alakít át, csak alkalmazkodik.
Az igazi evangélium botrányos, mert elválasztja a világosságot a sötétségtől, az igazságot a hamisságtól, az életet a haláltól. De ezek a püspökök és papok egy olyan evangéliumot részesítenek előnyben, amely soha nem sért meg senkit.
Buborékfóliába csomagolják a keresztet, nehogy valaki megsérüljön annak éles széleitől. És ezzel megfosztják a hatalmától.
Ne tévedjünk: ez nem óvatosság. Ez megalkuvás. A hamissággal való egyezkedés pedig az igazság elárulása.
A aggódókat bemocskolni
A taktika előre látható: minden ellenvéleményt veszélyesnek bélyegezni. Kérdéseket feltenni az ellenőrizetlen bevándorlásról? „Szélsőjobboldali!”. Aggodalmát kifejezni az utcáinkon elkövetett bűncselekmények miatt? „Szélsőjobboldali!”. Kifogást emelni a gyermekeinkre ráerőltetett ideológiák ellen? „Szélsőjobboldali!”.
Ez kényelmes retorika és erkölcsi gyávaság.
Nem arra szolgál, hogy válaszoljon, hanem hogy elhallgattasson, nem hogy vezessen, hanem hogy megszégyenítsen. És ez mélyen kereszténytelen.
A prófétákat lázadással vádolták. Krisztust istenkáromlóként bélyegezték meg. Az apostolokat a béke megzavaróiként bélyegezték meg.
Hűségesnek lenni egy korrupt korban mindig azt jelenti, hogy félreértelmeznek.
Mégis a püspökök és a papság most csatlakozik a rágalmazók kórusához. Ahelyett, hogy megvédnék nyájukat, felerősítik a tömeg gúnyolását.
Ha nem látják a különbséget a nemzet iránti őszinte aggodalom és a szélsőségesség mérge között, akkor vak vezetők. Ha látják, és mégis a rágalmazást választják, akkor bűnrészes hazugok.
A hamis jámborság elefántcsonttornyai
Képzeljük el: püspökök és papok nyilatkozatokat adnak ki katedrálisukból és templomaikból, csóválják a fejüket a „kereszt kisajátításán”, mutogatnak azokra, akik mertek nyilvánosan imádkozni. A szent dolgok védelmezőinek tüntetik fel magukat, de hallgatnak, amikor ugyanazokat a szent dolgokat kigúnyolják az iskoláinkban, mellőzik a bíróságainkon, kitörlik a történelmünkből.
Azt állítják, hogy őrzik a kereszt szentségét, de megfosztják azt a botrányosságától, tekintélyétől, a bűnbánatra való felszólításától. Elítélik a megjelenését az utcákon, miközben maguk az egyházat az állam káplánságává és a kulturális divatok szócsövévé alakítják.
Ez nem szentség. Ez képmutatás. Ez azoknak az embereknek az arroganciája, akik azt hiszik, hogy ruháik erkölcsi fölényt biztosítanak számukra, miközben szószékeik üresen konganak, és gyülekezeteik egyre apadnak.
Az emberek nem vakok. Átlátnak ezen. És fáradtak tőle.
A kereszt mindenkié
Krisztus keresztje mindenkié – nem csak a papok jámbor kijelentéseinek, nem csak a katedrálisok és templomok falai között gondosan szervezett istentiszteleteknek.
A kereszt a piactérre, a közterületre, az utcára tartozik, ahol az emberek élnek és a nemzetek alakulnak.
Amikor láttam, hogy a menetben felemelték, nem szentségtörést láttam. Odaadást láttam. Láttam egy népet, amely nem szégyelli Krisztust az emberek előtt vallani.
Azok a püspökök és papok, akik inkább látnák, ha a kereszt a sekrestyékben maradna, elfelejtették, hogy a kereszt Ura a történelem Ura. Nem zárhatják be Őt a szentélyeikbe, és nem hallgattathatják el sajtóközleményeikkel.
Felhívás a bátorságra
Püspökként nem maradhatok csendben. Azok a püspökök és papok, akik elítélték azt a menetet, alaposan szégyellhetik magukat. Felfedték az emberek iránti félelmüket és a hívők iránti megvetésüket.
Inkább a világ dicséretét akarják, mint Krisztussal való üldözést. De eljött az idő, hogy egyértelműen kimondjuk: a gyávaságotok megöli az egyházat.
A kompromisszumaitok kiürítik a templomokat. Az igazságról való hallgatásotok fülsiketítő, és a saját népetek elítélésére való törekvésetek szégyenletes.
Térjetek meg! Térjetek vissza az eskütökhöz! Ne feledjétek, hogy a ti feladatotok nem az, hogy tükrözzétek a kultúrát, hanem hogy szembeszálljatok vele Isten Igéjével. Jobb, ha Krisztussal együtt gyűlölnek, mint ha Cézárral együtt tapsolnak. Jobb, ha „szélsőjobboldalinak” bélyegeznek, mert kiálltok az igazság mellett, mint ha gratulálnak, mert meghajoltok a hazugságok előtt.
Ceirion H Dewar püspök Ceirion H Dewar FSHC püspök misszionárius püspökként szolgál a Confessing Anglican Church (Hitvalló Anglikán Egyház) Providence-i misszionárius egyházmegyéjében. A CDTV alapítója, podcaster, valamint rendszeresen közreműködik televíziós és hírportálokon, ahol hitbeli és közéleti kérdésekkel foglalkozik.deepl.com/en/translator – VDGy
