A nyugat és az orosz szembenállás eredete ‒ Vajda Miklós tanulmánya (1/3)

A szerző heti hírleveléből.

Az orosz cári birodalom 1914-ben.

Vlagyimir Putyin olyan tűzvihart robbantott ki, amelyet már egyetlen globalista sem tud megfékezni 

A napóleoni háborúk befejezése után az 1815-ös Bécsi kongresszuson, (Szent Szövetség) amikor az európai dinasztiák restaurációját végrehajtották, a háttérhatalomnak már ekkor volt egy terve a világkormányzat létrehozására. Napóleon bukása után az európai nagyhatalmak kiegyeztek, Helyreállították a régi struktúrákat. (Poroszország, Franciaország, Anglia) De nem tartották ellenőrzésük alatt Ausztriát, és a hatalmas területtel rendelkező, és a napóleoni háborúkban győztes Oroszországot. A világkormány létrehozását akkor is éppen az orosz cár akadályozta meg.

Marx és Engels egy illuminátus titkos társaság, az Igazak Szövetsége, megbízásából jelentette meg 1848 februárjában a Kommunista Kiáltványt. E híressé vált pamflet megírását követően Marx a német szabadkőműves Arnold Rüge lapjának a szerkesztője lett Párizsban. Engels, Rüge, Giuseppe Mazzini (az olasz carbonarik vezetője), Marx és Heine valamennyien a francia Grand Orient (Nagy Kelet) szabadkőművesség tagjai voltak.

Ezen gondolatok megvalósításának a próbatere azért lett Oroszország, mert a nyugati államokban ezt elutasították. Az illuminátusok nagyon jól tudták, hogy ha a társadalomban ellentétet alakítanak ki, akkor a tömeg manipulációja könnyebb lesz.

Angol partnerük, Lord Palmerston, pedig a Scottish Rite (Skót Rítus) szerinti magas rangú szabadkőműves volt. Eredetileg ez a felsorolt hat személy vetette fel és vitatta meg komolyan egy kommunista kísérlet lefolytatásának a lehetőségét a cári birodalomban. A kommunizmusra vonatkozó tervekkel egy időben elkezdődtek a Romanov dinasztia elleni akciók.

Oroszországba 1772-ben, Skóciából érkezett a szabadkőművesség. A kommunista kísérlet tervezésekor azonban már nemcsak az Angol Nagypáholyhoz tartozó szabadkőművesség működött, hanem igen erős volt a sokkal radikálisabb francia Grand Orienthez tartozó szabadkőművesség is. Ezek a páholyok az Adam Weishaupt által kidolgozott hét célt tűzték maguk elé: először: minden fennálló kormányzat megdöntése, másodszor: a magántulajdon eltörlése, harmadszor: az öröklés megszüntetése, negyedszer: a patriotizmus felszámolása, ötödször: a vallás megszüntetése, hatodszor: a házasság eltörlése, és végül: egy világkormány létrehozása.

A Romanovok és a Rothschild-ok ellentéte

 A pénzkartell az amerikai polgárháború (1861-1865) előtt nem tudta az egész Amerikai Egyesült Államokat a saját pénzrendszerének az uralma alá vonni. A polgárháborúban a londoni Rothschild-ok a délieket, a párizsiak az északiakat finanszírozták.

A cár és családja likvidálása annak a beteljesüléseként is felfogható, hogy a Rothschild-ok már I. Sándor cár ellen is bosszút esküdtek, amiért 1815-ben a Bécsi kongresszuson meghiúsította akkori terveiket egy világkormányzat létrehozására. Nem felejtették el azt sem, hogy II. Sándor cár Abraham Lincoln amerikai elnök kérésére a cár a Csendes óceáni orosz hadiflottát San Franciscoba, a Balti tengeri flottát pedig New Yorkba küldte. Így a két cári flotta megakadályozta Angliát és a pénzkartellt abban, hogy az Egyesült Államokat feldarabolják, az 1861-től 1865-ig tartó polgárháborúban. Ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államok akkor meg tudta védeni a függetlenségét.

Ezért az államok feletti cionista hatalmi központ számára az egyik legfőbb háborús cél a cári rendszer megdöntése volt.

A Rothschild-ok édesanyja mondta, hogy ha az én fiaim akarják, akkor van háború, ha nem akarják, akkor nincs háború. Akarták, mert föl akarták darabolni a nem sokkal korábban megalakult Egyesült Államokat. Ebben akadályozta meg őket a két orosz cári flotta.

A Wall Street és a bolsevikok együttműködésének a története egyben Oroszország elárulásának a története is, hiszen a cárt és korrupt politikai rendszerét csupán azért döntötték meg, hogy lecseréljék egy másik, még korruptabb és despotikusabb rendszerre. A Wall Street urainak sokkal inkább megfelelt egy centralizált marxista diktatúra, a szabad prédaként rendelkezésre álló erőforrásaival és függőhelyzetű piacával, mint egy decentralizált, szabad, gazdaságilag is versenyképes, erős Oroszország.

De a legnagyobb akadályt a szabadkőműves világállam útjában a földrésznyi Oroszországot uraló Romanov dinasztia jelentette. Ezért a világszabadkőművesség legfőbb vezetői a cári birodalmat választották ki a kommunista kísérlet lefolytatására. Ha ez a kísérlet sikerül, akkor az egyetemes szabadkőművesség eredményesen oldhatja meg Kelet és Nyugat egyesítését az ideálisan felfogott kommunizmus új világrendjében.

Amit a háttérhatalmi agytröszt kieszelt annyi volt, hogy le kell állítani az orosz terjeszkedést

1867. október 18-án, egy Sitka városában tartott katonai ceremónia keretében adta át hivatalosan Oroszország az Egyesült Államok számára Alaszka területét, melyet az amerikai nagyhatalom 7,2 millió dollárért vásárolt meg II. Sándor cártól.

A Brit Birodalom már nem volt eléggé erős, ezért Londonban úgy döntöttek, hogy Japánt ellátják Angliában épült modern hadihajó haddal, amelyet a Jacob Schiff által képviselt bankár elit finanszírozott.

Jacob Henry Schiff, belépett a Kuhn, Loeb and Company New York-i banki cégébe, amelynek később ő lett a vezetője. A bank erősen érdeklődik az orosz vasutak iránt. A Kuhn, Loeb & Co. cég, lebegtette az 1904-1905-ös japán háborús nagy kölcsönöket, lehetővé téve ezzel a japánok győzelmét Oroszország felett. Schiff számos pénzügyi társaság igazgatója, köztük a Central Trust Company, a Western Union Telegraph Company és a National State Bank of New York. A New York-i Kereskedelmi Kamara alelnöke is.

Jacob Schiff már az 1905-ös orosz forradalmat is finanszírozta, és a japánokat is arra bíztatta, hogy a cári Oroszországot támadják meg. Ez meg is történt, és az akkori nemzetközi jog felrúgásával a japánok elsüllyesztették a csendes óceáni cári flottát, ami hozzájárult az 1905-ös orosz forradalom kitöréséhez. A forradalomban részt vett anarchista és más csoportokat és személyeket is Jacob Schiff és a pénzkartell finanszírozta. Ebben a forradalomban már részt vettek a későbbi bolsevikok is.

Jacob Schiff 1905 tavaszán már, mint nemzetközileg ismert személyiség tért vissza Oroszországba, a francia Grand Orient támogatásával. A németországi Warburg bankház akkori vezetője, Max Warburg, aki szintén Grand Orient szabadkőműves volt, és aki az első világháború idején a német hírszerző szolgálatot irányította, felfigyelt Trockij írásaira, mivel az orosz forradalmár világforradalomra vonatkozó nézetei megegyeztek az övével. Warburg meg volt róla győződve, hogy egy olyan ember, mint Trockij, el fog menni a végsőkig, hogy győzelemre vigye a világforradalmat, ha megfelelő nagyságú pénzügyi és politikai támogatást kap. A kormányzás feladatára azonban az intellektuálisabb Lenint alkalmasabbnak ítélte. Lenin és Trockij későbbi együttműködésében is nagy szerepe volt a Warburg Háznak. Már ennyiből is látható, hogy a bolsevik mozgalmat nem Oroszország szegényei és elnyomottjai kezdeményezték, hanem dúsgazdag berlini és párizsi Grand Orient szabadkőművesek és ugyancsak gazdag, baloldali angol szabadkőművesek.

A New York Journal–American szerint „Jacob Schiff unokája, John Schiff becslése alapján az öregúr körülbelül húszmillió dollárt ölt az oroszországi bolsevizmus végső győzelmének támogatásába. Lenint pedig elsősorban a Warburgok pénzelték, de ezek azonos erőközpontot jelentettek.

A pénzkartell tisztában volt azzal, hogy Oroszországot sem a hatalmas területei, sem a népessége miatt kívülről nem tudja a hatalma alá vonni. Nem akartak még egy olyan országot, mint Amerika, amelyet csak nagyon sokára tudtak a hatalmukba keríteni. Ezért Oroszországot belülről kellett beomlasztani.

Egymással szembenálló csoportokat hoztak létre, amelyeket a bankárok hol finanszíroztak, hol egyensúlyban tartottak, hol felborították azt, a mindenkori érdekeik szerint.

A nemzetközi pénzvilág és a nemzetközi szocialista forradalmárok között rejtve ugyan, de folyamatosan megvolt az együttműködés.

folyt. köv.